Megmérgezi a munkát a közömbös alkalmazott

Egy ilyen munkakerülő alkalmazott rengeteg fejfájást képes okozni a vezető számára: nem jelentkezik időben a munkára, állandóan beteget jelent, és ha mégis bent van, akkor sem dolgozik rendesen. Ebből kifolyólag dolgozói fejlődésről aligha lehet beszélni, különösen, mivel nemhogy az apró, de még a néhanapján elkövetett nagyobb sikerek sem képesek lendületet vinni a munkájába. Egy idő után ráadásul gyakorta fennáll annak a veszélye, hogy a dolgozó a már-már krónikussá fajuló elfásultságában magát a céget és annak politikáját kezdi el kritizálni, de nem az arra kijelölt hivatalos fórumokon keresztül (ahol esetleg még el is érne valamit), hanem azokat megkerülve, e-mailben vagy informális beszélgetések útján. A vég nélküli panaszkodás gyorsan végigsöpör az osztályokon, teret adva az olyan pletykáknak és koholt vádaknak, amelyek vezetői beavatkozás nélkül akár véglegesen megmérgezhetik a munkahelyi légkört.

A kedvét vesztő alkalmazott véleményével általában nem mindegyik munkatárs szokott azonosulni, az okosabbaknak többnyire idejekorán sikerül elkerülni a társaságát, mivel felismerik, hogy hozzáállása mennyire visszaveti őket a munkában. A gyengébb akaratú vagy csak változásra vágyó egyének azonban gyorsan megtörnek, s észrevétlenül asszisztálnak a negatív gondolatok terjedéséhez.

A vezető felelőssége

A vezetőnek ilyenkor mindenképpen tennie kell valamit, különben akaratlanul is azt sugallja, hogy elfogadható ez a viselkedés. Márpedig a feladataikat rendesen ellátó munkatársak nem sokáig nézik jó szemmel, ha valamely kollégájuk folyamatosan kevesebbet dolgozik, ráadásul a vezető áldásával. Előbb-utóbb megrendül a bizalom a főnökben (sőt akár az egész cégben), és akkor nincs megállás, senki nem fogja oly nagy fegyelemmel, pláne lelkesedéssel végezni a munkáját.

Ne várjuk, hogy a munkatársak rosszalló megjegyzéseitől megjavuljon a helyzet, ők ugyanis általában nem érzik magukat feljogosítva arra, hogy helyre tegyék a renitens kollégát, helyette inkább csak maguk közt pusmognak a munkakerülőről (és az őt elviselő főnökről). Való igaz, ettől még a munkatársak különféle normák kialakításával, építő jellegű visszajelzésekkel dologra bírhatják a naplopót, de korántsem lesz ezeknek akkora hatásuk, mint egy főnöki nemtetszésnek.

Hogyan aktivizálhatjuk az elfásult munkaerőt?

Először is ki kell találni, hogy mi okozott törést a munkavállaló életében, hiszen azt megszüntetve nagy eséllyel helyrehozhatjuk a dolgokat. Elvégre korábban - az állás megszerzésekor legalábbis biztosan - még lelkesen állott a kihívások elé, a napi rutin során azonban "valahol" elvesztette érdeklődését a munka iránt. A cél, hogy rádöbbentsük a dolgozót azokra az elfeledett értékekre, amelyek régebben még motiválták.

A beosztottak hajlamosak arra, hogy azt higgyék, minden munkában elkövetett hibájuk a főnöknek köszönhető, mondván, nem jól irányított a feladatok kiosztása során. A kedvüket szegő alkalmazottak ráadásul képesek olyan sérelmek miatt hibáztatni az embert, amelyek évekkel ezelőtt történtek. E problémák elsimítása érdekében két dolgot tehetünk: vagy bocsánatot kérünk, ha jogosak a sérelmei, ha nem, ezzel újból elnyerve a bizalmát; vagy hagyjuk, hogy alacsony teljesítménye nyomán ráébredjen arra, hogy befektetett energiák híján semmit sem fog elérni, sikerei csak saját döntéseitől függnek.

Bármelyiket is választjuk, minden esetben gondoskodnunk kell arról, hogy az elfásult dolgozó tisztában legyen értékeivel, fejlődési lehetőségeivel, az azok által elérhető eredményekkel. Folyamatosan biztosítanunk kell arról, hogy bízunk képességeiben, lehet, hogy az a néhány bíztató szó lesz az első, amelyben részesült hosszú évek alatt. Fontos, hogy ne nagyobb ívű projektekkel traktáljuk, hanem kisebb, "könnyen" végrehajtható feladatokkal keltsük fel az érdeklődését. Érdemes akár részletekbe menően tisztázni azt is, mik az elvárásaink a munkával kapcsolatban, a határidőről nem is beszélve, hiszen e nélkül hogyan is "szoktathatnánk vissza" a fegyelemre.

Paraszt Imre, HR Portal

Forrás: humanresources.about.com