Megosztják Izraelt a külföldi munkások

Tel-Aviv egyik elegáns elővárosában 22 emelet magasságban három kínai munkás araszolt egy toronydaru karján a múlt év őszén, és minden felszólítás ellenére sem volt hajlandó használni biztonsági hevederét. Viselkedésüket elkeseredésük szülte: vízumuk lejáróban volt, el kellett hagyniuk az országot, de munkáltatójuk jogtalanul visszatartotta és nem fizette ki a bérüket. A hajmeresztően bátor tiltakozásnak végül meglett az eredménye, a kilencórás toronydarus demonstráció után az izraeli építővállalat beleegyezett, hogy fejenként 1000 dollárnak megfelelő összeget fizessen a kínaiaknak, akik elégedetten lemásztak a magasból, és békésen elindultak a repülőtérre. Az izraeliek számára ez az eset nem kívánt emlékeztetőül szolgált az ország külföldi munkaerővel kezdett, sok problémával terhelt kísérletére.

Az 1990-es évek elején lezajlott első intifáda, általános palesztin felkelés óta több mint egymillió bevándorló érkezett a fejlődő országokból Izraelbe, hogy felváltsa az ország hagyományos olcsó munkaerejét, a palesztinokat. Az izraeli kormány adata szerint jelenleg legalább 250 ezer külföldi munkás tartózkodik az országban, és mintegy a felük illegálisan. Kínai építőmunkások, Fülöp-szigeteki háztartási alkalmazottak, thaiföldi mezőgazdasági munkások, más ázsiai, afrikai és kelet-európai országokból érkezett szobalányok, szakácsok, dadák alkotják ezt a tömeget.

"Az izraeliek nem hajlandóak elvégezni ezeket a munkákat" - mondja Vang Jing-csung (Wang Jingzhong), aki 2006-ban érkezett Csiangszu (Jiangsu) tartományból.

A The New York Times riportja szerint bármennyire nélkülözhetetlenek is azonban a külföldi munkások, jelenlétük egyre súlyosabb ellentétbe kerül az ország cionista ideológiájával. A kormány külföldi munkásokkal kapcsolatos politikájában sok az ellentmondás: bátorítja az idegenek időleges foglalkoztatását, ugyanakkor igyekszik szigorú vízumkiadási és munkavállalási korlátozást bevezetni, ami kiszolgáltatottá teszi a külföldi munkavállalókat. Azoknak, akik vízumuk érvényességi idejének lejárta után is Izraelben maradnak, megvan az okuk rá, hogy féljenek az Oz egységtől, a bevándorlási rendőrség nemrég létrehozott részlegétől, amely az illegálisan Izraelben tartózkodók kézre kerítésével és deportálásuk elősegítésével foglalkozik.

A kínaiak az első számú célpont

Az izraeli kormány változatlanul azt a célt hirdeti, hogy a szakképzettséget nem igénylő munkákat munkanélküli izraeli állampolgárok, elsősorban arabok és ultraortodox zsidók kapják meg, de bírálói képmutatással és rasszizmussal vádolják, mondván, úgy bánik a külföldi munkásokkal, mintha azokat nem illetné meg a jogi védelem. "Túlságosan is gyakran kell erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy ráébresszük az izraelieket: a külföldi munkások is emberi lények" - fogalmazott Dana Shaked, a Kav LaOved nevű, a munkások jogaiért küzdő szervezet kínaiakkal foglalkozó koordinátora.

Bár a kormány rekordmennyiségű, 120 ezer munkavállalási engedélyt adott ki 2009-ben külföldieknek, az ország politikai vezetői azt mondják, hogy fokozatosan fel akarják számolni a külföldiek munkavállalását. "Zsidó, demokratikus nemzetet hoztunk létre, és nem engedhetjük, hogy külföldi munkások nemzetévé változzon" - jelentette ki Benjamin Netanjahu miniszterelnök januárban a munkáltatók szövetségének tanácskozásán.

Első számú célpontnak a kínaiak számítanak, akik az utóbbi években az építőipari munkavállalási engedélyek túlnyomó többségét kapták. A 2003 és 2008 között az országból kiutasítottak egynegyede kínai volt, és az arány valószínűleg tovább fog emelkedni, mert nemrégiben újabb 3000 kínainak járt le a munkavállalási engedélye.

A kínaiak egyben a legelkeseredettebbek is, mert olyan közvetítőkön keresztül jutnak álláshoz, akiknek a tevékenységét leginkább az emberkereskedőkéhez lehet hasonlítani. Az összes külföldi munkavállaló közül ők fizetik a legmagasabb közvetítői díjat: személyenként 31 ezer dollárt, amelynek egy része mindkét ország kormányzati intézményeinél köt ki.

Két év kemény munkára van szükség ahhoz, hogy egy kínai visszafizesse a kölcsönt, amelyet a munkába állás érdekében felvesz, és csak ezután tud magára keresni. Mivel nem tudnak héberül vagy angolul, rendkívül kiszolgáltatottak, nem képesek megvédeni magukat.

A jogaikért síkra szállók szerint a kínai nagykövetség közömbösen vagy kifejezetten ellenségesen viszonyul az Izraelben munkát vállaló kínaiakhoz. Amikor 2001-ben 170 építőmunkás sztrájkba lépett, mert nem fizették ki a bérét, a követség alkalmazottai figyelmeztették őket, hogy szerződésszegés és a kínai munkajogi törvények megsértése miatt hazatérésük után börtön vár rájuk.

Az izraeli kormány hozzálátott ahhoz, hogy a kínaiakat más külföldiekkel váltsa fel, és az idén már 15 ezer munkavállalási engedélyt adott ki pakisztáni építőmunkásoknak. Eközben azonban felerősödött az a jobboldali politikusok által hangoztatott vád, miszerint a külföldi munkavállalók elveszik az izraeliek elől a munkát, és veszélyeztetik az ország zsidó voltát.