Mi a coach: „sportoló”, vagy „művész”? És ki az, aki sikeres?
Vajon ki a sikeres coach? És egyáltalán: jelen esetben mi a siker, és mitől függ a sikeresség? Különösen aktuális ez a kérdés, ha azt is mérlegeljük, hogy a coachok mindössze 3-5%-a él meg a coachingból. Sikeresnek tekinthető vajon a „maradék” 95%? És ha a válasz nem, hogyan lehetnének ők is sikeresek? Erről elmélkedik Csuport László viselkedési közgazdász, coach, stresszkezelési facilitátor a Travel és Sabbatical coaching blogon.
A siker jelentése mindenhol más
A siker területenkénti eltérő megítélésére Barabási (Barabási Albert-László: A KÉPLET A siker egyetemes törvényei) elöljáróban két szélsőséges példát hoz –annak függvényében, hogy mennyire mérhető egzakt módon a teljesítmény- a sportot és a művészetet. Például, ki ne ismerné és ismerné el a kiváló svájci teniszező Federer teljesítményét, miután többször is nyert rangos teniszversenyeken. Az ellenpélda viszont elég meghökkentő: számos olyan művészeti alkotás létezik, amelyiknek értékét szinte kizárólag csak a szakértők és a kiállítóhelyek rangja határozza meg. Gondolta-e volna bárki, hogy 2 millió dollárt érhet egy egyszerű –aláírt- piszoár…?
Még mielőtt visszatérnék a korábban feltett kérdésre ízlelgessük egy kicsit a „sikeres” jelzővel ellátott különböző szakmák hangulatát.
Kinek, mi jut eszébe következő kifejezések olvastán?
Sikeres sportoló: egyértelmű a kép – másodpercek, méterek, pontok, díjak, stb.
Sikeres ügyvéd („sztárügyvéd”): itt már bonyolultabb a helyzet – nem feltétlenül a megnyert ügyek tucatjai ötlenek fel bennünk, hanem inkább a luxus-életvitel számtalan szimbóluma: autók, villák, vitorlások és persze a csillagászati óradíjak…
És mi a helyzet a sikeres sebésszel? Itt eszünkbe juthat valamilyen személyhez kötődő speciális műtéti eljárás, a hálás betegek százai és persze ismét az anyagi javak bősége…
Könnyebb a helyzet a sikeres vállalkozó esetében: itt egyértelműen pénzügyi mutatók befolyásolják a sikeresség értékelését. (például árbevétel, eredmény, cégnagyság, növekedés, stb.)
Ahogy már korábban szó esett róla, sikamlós terület a művészeti sikeresség megítélése: itt nagyon-nagyon nehezen becsülhető meg például egy-egy festmény, vagy szobor értéke, amelyből adódik a művész sikeressége. Persze, ez nem egy esetben már csak a művész halála után következik be. Bár az utókor lehet hálás, a festő ettől még könnyen éhen halhat. És hát ezen a területen előfordulnak meglehetősen különös esetek… Például Leonardo da Vinci festménye (Mona Lisa), akkor vált igazán híressé és a közönség számára értékessé miután ellopták. Az különösen pikáns, hogy annak idején többen nézték meg a múzeumban a kép hűlt helyét, mint magát a festményt, akkor, amikor az még megvolt…
És a coach?
s akkor ezek után ismét itt a kérdés: ki hová helyezné a coachot ezen a skálán, ki a sikeres coach? (Itt szándékosan nem a coaching folyamat sikerességével foglakozok. Lásd: ROI és társai. Még az is előfordulhat, hogy a coach „sikeres”, de folyamat eredményessége megkérdőjelezhető, vagy fordítva.)
Az előző kérdésekben az is benne van: mennyire mérhető, milyen módon minősíthető a coach munkája, hogyan értékelhető a coach teljesítménye? És ki értékeli?
Mi/ki minősíti sikeresnek a coachot?
Folytatás a HR Blogon.
A siker területenkénti eltérő megítélésére Barabási (Barabási Albert-László: A KÉPLET A siker egyetemes törvényei) elöljáróban két szélsőséges példát hoz –annak függvényében, hogy mennyire mérhető egzakt módon a teljesítmény- a sportot és a művészetet. Például, ki ne ismerné és ismerné el a kiváló svájci teniszező Federer teljesítményét, miután többször is nyert rangos teniszversenyeken. Az ellenpélda viszont elég meghökkentő: számos olyan művészeti alkotás létezik, amelyiknek értékét szinte kizárólag csak a szakértők és a kiállítóhelyek rangja határozza meg. Gondolta-e volna bárki, hogy 2 millió dollárt érhet egy egyszerű –aláírt- piszoár…?
Még mielőtt visszatérnék a korábban feltett kérdésre ízlelgessük egy kicsit a „sikeres” jelzővel ellátott különböző szakmák hangulatát.
Kinek, mi jut eszébe következő kifejezések olvastán?
Sikeres sportoló: egyértelmű a kép – másodpercek, méterek, pontok, díjak, stb.
Sikeres ügyvéd („sztárügyvéd”): itt már bonyolultabb a helyzet – nem feltétlenül a megnyert ügyek tucatjai ötlenek fel bennünk, hanem inkább a luxus-életvitel számtalan szimbóluma: autók, villák, vitorlások és persze a csillagászati óradíjak…
És mi a helyzet a sikeres sebésszel? Itt eszünkbe juthat valamilyen személyhez kötődő speciális műtéti eljárás, a hálás betegek százai és persze ismét az anyagi javak bősége…
Könnyebb a helyzet a sikeres vállalkozó esetében: itt egyértelműen pénzügyi mutatók befolyásolják a sikeresség értékelését. (például árbevétel, eredmény, cégnagyság, növekedés, stb.)
Ahogy már korábban szó esett róla, sikamlós terület a művészeti sikeresség megítélése: itt nagyon-nagyon nehezen becsülhető meg például egy-egy festmény, vagy szobor értéke, amelyből adódik a művész sikeressége. Persze, ez nem egy esetben már csak a művész halála után következik be. Bár az utókor lehet hálás, a festő ettől még könnyen éhen halhat. És hát ezen a területen előfordulnak meglehetősen különös esetek… Például Leonardo da Vinci festménye (Mona Lisa), akkor vált igazán híressé és a közönség számára értékessé miután ellopták. Az különösen pikáns, hogy annak idején többen nézték meg a múzeumban a kép hűlt helyét, mint magát a festményt, akkor, amikor az még megvolt…
És a coach?
s akkor ezek után ismét itt a kérdés: ki hová helyezné a coachot ezen a skálán, ki a sikeres coach? (Itt szándékosan nem a coaching folyamat sikerességével foglakozok. Lásd: ROI és társai. Még az is előfordulhat, hogy a coach „sikeres”, de folyamat eredményessége megkérdőjelezhető, vagy fordítva.)
Az előző kérdésekben az is benne van: mennyire mérhető, milyen módon minősíthető a coach munkája, hogyan értékelhető a coach teljesítménye? És ki értékeli?
Mi/ki minősíti sikeresnek a coachot?
Folytatás a HR Blogon.
Egy-egy kérdést alapul véve vezet el a megoldásig
Állati tehetségkutató