Mi az a kiégés szindróma?

A kiégés szindróma fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg 1974-ben a következőképpen definiálva azt: „Krónikus emocionális megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek” - írják.

Ditsa Kafry 1981-ben így módosította: „A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben”.

A kiégés oka lehet például sok stressz, intenzív megterhelés, a motiváció csökkenése vagy megszűnése, munkahelyi elismerés hiánya, kollegiális viszonyok megromlása vagy megszűnése. A burnout sokszor azokat érinti, akik túl nagy dolgokat tűznek ki maguk elé, egy idealizált képet követve indulnak munkába, és amikor az nem teljesül, akkor elkeserednek.

Szakaszok:

• idealizmus: a kezdeti lelkesedés miatt túl nagy célok kitűzése, idealizált munka
  
• realizmus: a kezdeti lelkesedésre ráerősítenek a dicséretek, így a dolgozó jól teljesít, kreatívan, hatékonyan dolgozik
  
• stagnálás: a teljesítmény eléri azt a pontot, ahonnan nem tud feljebb menni, elmaradnak a dicséretek, az ügyfelekkel a kapcsolat megromlik
  
• frusztráció: cselekvési- és bizonyítási kényszer alakul ki, ez a kiégés melegágya. A nap nagy részét a munka tölti ki, a privát szféra beszűkül, elmaradnak feladatokkal, az ezzel kapcsolatos zavaró érzéseket elnyomják, társas kapcsolataik csökkenek, csökken a munka hatékonysága, amit kudarcnak élnek meg.
  
• apátia: a munkavállaló nem fogad el segítséget a kollégáktól, nem lát kiutat a helyzetéből
  
• 
  

Hogyan kerülhető el a kiégés?

A legfontosabb a megelőzés, amely nem kismértékben a munkáltató felelőssége. Az egyes dolgozók fontosságának, jelentőségének érzékeltetése a legfontosabb. Biztosítani kell a szakmai fejlődés lehetőségét, a motiváció folyamatos fenntartását.

webbeteg