Milliók az elferdített szabadságolásért

A szabadság tárgyévi kiadása minden munkáltató kötelezettsége, ám a mindennapi gyakorlatból tudjuk, hogy a munkáltató nem mindig tudja a tárgyévben a szabadságot teljes mértékben kiadni.

Ismert, hogy a munkajogi általános elévülési idő három év. A jogalkotó ettől eltérően a szabadság kiadásával kapcsolatban akként rendelkezett, hogy az erre vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el, a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése pedig a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik, így az elévülési idő három év. Ez a szabály azért fontos, mert elterjedt az a téves vélekedés, hogy a ki nem adott szabadságot a munkavállaló a tárgyévben elveszti, vagy ha a következő évben sem adták ki, szintén elveszti.

A munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig - olvasható a Napi Gazdaság összefoglaló cikkében.

Ha például a munkáltató a tárgyévi szabadságot vagy annak egy részét nem adta ki, ez nem eredményezi a szabadság elvesztését, azt köteles a tárgyévet követő évben kiadni. Érdemes alaposan utánanézni a szabadság kiadásának határidőkkel, illetve az átvihető szabadság mértékével kapcsolatos, Munka Törvénykönyvében meghatározott szabályainak, ugyanis egy munkaügyi ellenőrzés során szabálysértési pénzbírság kiszabására számíthat az, aki megszegi ezeket. Ha pedig mindez több munkavállalót érint, akkor munkaügyi bírság kiszabására kerülhet sor. A szabálysértési pénzbírság mértéke százezer forint, a munkaügyi bírság első esetben viszont elérheti a kétmillió forintot.

A szabadság kiadásának átvitelével összefüggésben érdemes a menedzsmentnek néhány gyakorlati tanácsot megfogadnia. A szabadság tárgyévet követő évre történő átvitele történhet a munkavállalói közösség nagyobb részére vagy teljes egészére kiterjedően. Ez utóbbi esetben célszerű a cég vezető testületének megtárgyalni az ide vonatkozó lépéseket és a teendő munkáltatói intézkedéseket.

Jó megoldás lehet például, hogy a vezető testületi jegyzőkönyv rögzíti a munkáltatói intézkedés előzményeit, annak alapját. Ez összefoglalhatja azokat a tényeket, eseményeket, amelyek a munkáltató intézkedését megalapozzák a szabadság kiadásával kapcsolatban. A munkaügyi ellenőrzés során a szóban forgó jegyzőkönyvben megállapított és bizonyítékokkal alátámasztott tények felsorakoztatása győzheti meg az ellenőrzést arról, hogy az intézkedés megfelelt a jogszabályi előírásoknak.

A munkáltató által vezetett úgynevezett szabadság-nyilvántartásban a ki nem adott és a tárgyévet követő évre "átvitt" szabadságidőket munkavállalónként kell nyilvántartani. A szabadság-nyilvántartást tehát úgy kell kialakítani, vezetni, hogy félreérthetetlenül meg lehessen állapítani a tárgyévi rendes szabadság mértékét, ebből a kiadott szabadság mértékét és a következő évre "átvitt" szabadságokat - olvasható a Napi Gazdaságban.