Mit dolgozol? Ja, csak a háztartást viszed?

Mindig valamilyen fájó hiány marad meg

Muszáj a mélyére ásni annak a motivációnak, miért akar valaki önkéntes munkát végezni. Hiszen az altruizmus, a maga „tiszta” formájában, gyakorlatilag nem létezik. Pintér Csaba, szociológus maga is támogat olyan projekteket, ahol önkéntesek dolgoznak, és segítik a fogyatékkal élők életét, beilleszkedését. A Fogd a Kezem Alapítvány Élmény-Alap nevű kezdeményezése olyannyira hasznos, és színvonalas kezdeményezés volt, hogy 2013-ban megkapta a bécsi központú ERSTE Foundation megtisztelő „Társadalmi Integrációs Díj”- át is.

Ne az önkéntes dolgozzon, hanem a segítségre szoruló!

Az Élmény- Alaphoz hasonló a Speciál Pécs Alapítvány által megvalósított „Hétköznapi Küldetések” nevű kezdeményezés (amely most a Norvég Civil Alap finanszírozási keretén belül működik). Ezt azért hozta létre Pintér Csaba, mert őt is sokkolta az a három évvel ezelőtti, szilvásváradi eset, amikor egy fogyatékkal élők otthonát szerették volna – szakszóval - kitagolni. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a környéken lakók részéről olyan mértékű ellenállást tapasztaltak az otthon megvalósításának kezdeményezői, ami nemcsak ellehetetlenítette a munkájukat, de sokkolta őket. „Ez a riasztó ismerethiány szinte ellehetetleníti a társadalmi integrációt”- mondta Pintér Csaba.

Ezért hozta létre az „Hétköznapi Küldetések” programot, amely azt mutatja be falusi, kisvárosi környezetben élők számára, hogy milyen is a hétköznapi élet a fogyatékos emberekkel. Kimennek együtt, hétköznapi „küldetésekre” - boltba, postára -, ügyeket intézni, és az épek figyelhetik a fogyatékkal élők napi „működését”. A szituációt az önkéntesek szervezik, de magát a tevékenységet már a helyileg fontos emberek, és a fogyatékkal élők végzik.

„Fontos, hogy a fogyatékkal élő, és a helyi ember vegyen részt aktívan a tevékenységekben, ne pedig az önkéntes segítő”- állítja a szakember. A hétköznapi érzékenyítésnek a célja az integráció, ezért abban az érdekelteknek kell részt venni, a segítő csak a körülmények megteremtésében vegyen részt. „A fogyatékkal élők egy sor érzékenyítőnek nevezett programban csupán „biodíszletként” vesznek részt, és a pénzt a segítők kapják”- indokolta meg ezt a fordítottnak számító működési logikát a szakember. Az Élmény-Alapnál a munkát, és ezzel a díjazást is a fogyatékkal élő kapja. Az önkéntes szervez, majd akció közben - ahogy az alábbi fotón is látszik - ül a padon, és várja az esemény végét.

Érdekek mentén

Erre azért van szükség, mert - Pintér Csaba szerint - a legtöbb segítőnek egész egyszerűen az az érdeke, hogy ne érjen véget a segítő kapcsolat. „Több segítő a segítő kapcsolat fenntartásában érdekelt, az érett segítő pedig a kapcsolat pozitív megszakítására törekszik. Ez egy nehéz érési folyamat, éppolyan nehéz, mint ügyfeleiknek rászorulóból önérvényesítővé válni.”

Bár Pintér Csaba ezt a projektet akkor is támogatja önkéntes munkájával, amikor éppen nincs rá forrás, de ez nem egy általános helyzet. „Az a fajta tevékenység, amikor valaki időt, energiát tesz egy társadalmilag fontos tevékenységbe, és nem kap érte semmit, gyakorlatilag nem létezik”- összegzi a tapasztalatait.

Mindenki a tevékenységét valamilyen ellenszolgáltatásért végzi. Ez lehet a pénz, a presztízs, az elismerés, vagy a szakmai tapasztalat, a kíváncsiság. Ezeket az érdekeket mind a tevékenységet végző, mind a fogadó szervezetnek tisztáznia kell. „Egy tisztázó beszélgetésre szükség van mindenképp, hogy ezek az érdekek kiderüljenek, és ne alakuljon ki frusztráció az önkéntes munka végzése közben”- mondta a szakember.

Trendek az önkéntes munkában

Három jelentős trendet lát Pintér Csaba megvalósulni a jelenkori önkéntes tevékenységek körében. Az egyik, amikor az üzleti világ képviselői kiégve, az alapszakmájukban ellentmondásokat megélve, olyan munkafeladatot keresnek, ami másfajta impulzusokat ad a számukra. A negyvenes korosztály tagjaira jellemző ez a „pálfordulás”. Ők egyértelmű értékeket keresnek.

A másik, jól megfigyelhető jelenség a kiégett, csalódott segítő foglalkozásúaknál figyelhető meg. Szintén az életük közepén, elkezdik „csökkenteni a kliensek irányába tanúsított figyelmüket”. Társadalmi vállalkozásba kezdenek, amelynek az elején önkéntes tevékenységet is végeznek, vagy az üzleti világba kirándulnak, fejlesztő szakemberré válnak. „Ők azt elégelték meg, hogy nincsenek kézzelfogható eredményeik, elismertségük”- állítja Pintér Csaba, illetve feloldva magukban a kényszeres segítés problémáját, ugyanezzel a lendülettel elhagyják a pályát is.

A harmadik osztályt, a frissnyugdíjasok, illetve a munkaerőpiacra „beszálló” fiatalok csoportja alkotja. Az aktív idősek általában az üzleti világból érkeznek, „nem tudnak lenyugodni”, és az üzleti életben szerzett tudásukkal segítik az alapítványokat. A fiatalok pedig munkatapasztalatot szeretnének szerezni. Azonban ezekben a csoportokban is a javadalmazás, az elismerés fontos tényező.

Nincs még kiépült kultúrája az önkéntességnek

Nem tartja egészségesnek Pintér Csaba azt, ha valaki csupán csak önkéntes tevékenységet végez, mert például a szabadidőt, a családi életet hátrányosan befolyásolja a teljes önfeladás.

Kicsi százaléka az embereknek él olyan életet, melyben felfüggesztve saját énüket, önzetlenül a társadalmi szolgálatba helyezik magukat. Talán csak a szerzeteseknél figyelhető meg ez az ön-átadás. A fogadói oldallal is problémák figyelhetőek meg, mivel az sincs még intézményesülve. A civil szervezetek nem készültek fel arra, hogy a munkaerejét felajánlóval elbeszélgessenek a motiváción kívül a munkakörülményekről, a feltételekről. Pintér Csaba szerint ezekre a minden esetben egyedi feltételekre kellene a szervezeteknek forrást teremteni. És azt a szervezeti, munkaadói hozzáállást is valahogy rendezni kellene, hogy pont a kiszámíthatatlansága, az elvárások homályossága miatt nem számítanak komoly munkaerőként az önkéntesekre.

„Sok, nyomásként rájuk nehezedő munka van a civileknél, és egy ettől független rendszerben élnek a munkaerejüket, - idejüket felajánló emberek. Az a gond, hogy ők nem kerülnek közel egymáshoz”- foglalta össze a jelenlegi helyzetet Pintér Csaba.

„A ’csoda’ akkor jön létre, ha valaki elkezd beszélgetni az önkéntessel a motivációiról, és a munkáltató végig, az egész tevékenység alatt figyelmet fordít rá. Pénzt ugyan nem ad neki, de kifizeti: társadalmi megbecsüléssel, verbálisan, tapasztalattal, személyes fejlődéssel. Esélyt hagy a számára ahhoz, hogy megélhesse a saját fejlődését.” – állítja Pintér Csaba.

Az önkéntes, láthatatlan tevékenységet a szakember nagyon fontosnak tartja, több okból. Egyrészt, a civil szervezet szempontjából, másrészt az egyén fejlődése is fontos indok. „ Nagyon értékes a segítés, mert az önismeret fejlesztésében mérföldkő tud lenni egy-egy segítő munka.”

Önterápiától a láthatóságig

Svéda Dóra, az ART&ME Galéria és Élménytér kitalálója, és működtetője is ismeri ezt a jelenséget, amikor a még gyengébb, még elesettebb társadalmi csoportokon azért akar valaki segíteni, mert a saját esendősége ezáltal nem érződik olyan jelentős mértékben. De előző munkahelyén, egy, a kisgyerekes nők munkahelyi diszkriminációja ellen küzdő civil szervezetnél a láthatatlan, önkéntes tevékenységet végző munkavállalókat lényegesen magasabb presztízsű munkára kérték fel. Szakértőknek tekintették őket, akik valóban nagy hozzáadott értékű munkát végeztek. „Egy karrierváltó HR-es nagy segítséget nyújtott co-trénerként, vagy a teljes szervezetfejlesztési projektünk összeállításánál. Egy másik önkéntes pedig a felnőttképzési akkreditációt végezte anyagi ellenszolgáltatás nélkül”- emlékszik vissza Svéda Dóra a korábbi eredményekre.
Svéda DóraFontos látni, hogy az önkéntesség kezd bekerülni a közbeszédbe - akár a középiskolások 50 órás kötelező önkéntes tevékenységén ekeresztül is.
Az ART&ME Galéria és Élménytér is teret ad önkénteseknek. Például, a művészek nem kapnak gyakorlati menedzsmentképzést az egyetemen, nem tudnak kiállítást szervezni, vagy értékesítési folyamatot, üzleti tervet összeállítani. De szerencsére sok tréner jelentkezik arra a feladatra, hogy önkéntes tevékenysége keretében megtanítsa azokat a képességeket, amelyek szükségesek ehhez a feladathoz. „ Az önkéntesség lehetőséget ad arra, hogy összekapcsolódhasson több szektor, és ebből mindig jó, inspiratív dolog születik”- állítja a szakértő.

Láthatatlanul alacsony jövedelem?

A szociális ágazatban közfoglalkoztatottak - Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint - 76 százaléka létminimum alatti nettó fizetést visz haza. Ők azok az emberek, akik az idős szüleinkkel, a három évesnél fiatalabb gyerekeinkkel napközben törődnek. Borzasztóan kevesen vannak, ami a társadalmi igényt illeti.
Svéda Dóra is felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy ezek a szakemberek, illetve az ő alacsony létszámuk miatt a jórészt nők számára „kiutalt” családon belüli gondozó tevékenység gazdaságilag milyen fontos jelenség, és még sincs semmilyen presztízse.

Benjamin Bridgman, és társai 45 éven át kutatták azt a jelenséget, hogy vajon a háztartási munka milyen mértékben növeli a nemzeti jövedelmet. Azt az összefüggést állapították meg, hogy a nominális GDP-t 1965-ben 39 százalékkal, 2010-ben pedig 26 százalékkal növeli az otthon, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka.
A kutatás terminológiailag is érdekes. Végig a „home production” kifejezést használja a házimunkára. Tehát, az otthon falai között is van termelő tevékenység.

Pályázat képzőművészeknek

Svéda Dórának az is célja, hogy ezeket a láthatatlan tevékenységeket transzparenssé tegye. Ezért képzőművészeti pályázatot írt ki – ugyanerre a témára - professzionális képzőművészeknek.

Majd a neves szakmai zsűri által elbírált pályaművekből utazó kiállítást, és kísérőkampányt szervez. Hiszen, ne csak Budapesten, és művészeti galériákban, hanem vállalatok, szervezetek irodáiban is „szembe jöjjön” ez a fajta élmény, ez a kimondott igazság.

A művészektől a pályázat megálmodója azt várja, hogy a kreativitásukkal új formákat, és tartalmakat mutassanak ebben a témában is. „A művészek mindent másképp látnak, és nagyon izgalmas az, ahogy ők a társadalmi jelenségekre ezen a kevéssé sztereotip módon reagálnak” – állítja Svéda Dóra. Ezért azt várja tőlük a szakember, hogy mutassanak olyan új utakat, jelenségeket, amelyekkel eddig még nem találkoztunk, és amely talán segít abban, hogy mindenki egy kicsit más nézőpontból láthasson rá erre a témára.