Munka- és pihenőidő párhuzamos munkaviszonyokban

A minap egy internetes bejegyzésben még azt is „rendben lévőnek” tartották, hogy egy adott munkavállaló heti nyolcvan órányi munkát teljesítsen több munkaviszonyban. 

Az kétségtelen, hogy formális tilalom a magyar jogban – legalábbis látszólag – nincs a párhuzamos munkaviszonyok kapcsán, még akkor sem, ha ezen foglalkoztatások óraszáma a napi átlag nyolc órát jelentősen meghaladja. Az egyetlen formális kivételt a közlekedési ágazat képezi, egészen nyilvánvaló okokból.

Ugyanakkor az nem jelenthető ki, hogy valóban semmi sem korlátozná a párhuzamos munkaviszonyok létesítését. 

Vizsgáljuk meg tehát, hogy valójában melyek ezek a korlátozó szabályok. A helyzetet bonyolítja, hogy más végeredményre jutunk, ha pusztán a magyar jogszabályok rendelkezéseit vesszük figyelembe, mintha az uniós jogi normákra is figyelemmel vagyunk.
A magyar jogszabályok alapján először is arra kell figyelemmel lennünk, hogy a munkavállaló nem veszélyeztetheti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit. Erre először is sor kerülhet önmagában azzal, hogy egy másik munkáltatónál létesít munkaviszonyt a munkavállaló, de még ha ettől az elsősorban versenytilalmi szemponttól el is tekintünk, fontos megjegyezni, hogy a jogos gazdasági érdek veszélyeztetése már önmagában azzal is megvalósulhat, hogy a munkavállaló nem tudja magát kipihenni a következő munkanapra amiatt, hogy egy másik munkáltatónál is munkát végez. A munkavállalónak ugyanis alapvető kötelezettsége, hogy munkára képes állapotban jelenjen meg a munkavégzésre.

Ehhez tartozik az is, hogy a munkáltató – legalábbis főszabály szerint – maga jogosult a munkaidő beosztására, illetve rendkívüli munkavégzés elrendelésére. Így a munkára képes állapot követelményének sérelme akár váratlanul is bekövetkezhet, ha a másik munkáltató megváltoztatja a munkaidő-beosztást, vagy rendkívüli munkavégzést rendel el. 

A fentiek ugyan még kezelhetőek azzal, ha a munkavállaló mindkét – vagy több – munkáltatójával előzetesen egyeztet a munkavégzési kötelezettség időszakairól, azonban még így is munkáltatói érdekekbe ütközhet a heti 60-80 órás munkavégzés, hiszen tartósan aligha tartható fenn megfelelő színvonalon a munkára képes állapot ilyen terhelés mellett. Ráadásul ez nem csak a munkavállaló rizikója, hiszen maga a munkavállaló is igényekkel léphet fel egészségkárosodása esetén az őt kollektíve „agyondolgoztató” munkáltatói ellen.

Szintén meg kell említeni, hogy amennyiben a munkáltatók valamiféle (jellemzően tulajdonosi) kapcsolatban állnak egymással, úgy felmerülhet az is, hogy a többes munkaviszonyokat a munkaidős szabályok kijátszása céljából hozták létre a felek. Különösen igaz ez arra az esetre, ha a munkaköri feladatok az egyes munkaviszonyokban többé-kevésbé azonosak. 

Heti 48 órás korlát

Ráadásul  az uniós jog tovább korlátozza a lehetőségeket, hiszen többségi – és valószínűleg helyes – álláspont alapján a vonatkozó uniós irányelv heti 48 órás, a munkaidőre vonatkozó korlátja munkavállalónként, és nem munkaviszonyonként értendő. Ezzel kapcsolatban ugyan viták folynak még az uniós munkajoggal foglalkozó munkajogászok között, de az irányelv szövegezése alapján valószínűnek tűnik a szigorúbb álláspont helyessége. Ebből pedig következik, hogy – legalábbis közvetlen irányelvi hatály esetén, pl. állami/önkormányzati cégek tekintetében – a heti átlag 48 óránál hosszabb munkavégzési kötelezettséggel járó párhuzamos munkaviszonyok jogellenesek. Megjegyzem, hogy a legújabb uniós bírói gyakorlat fényében ez valószínűleg minden munkáltatóra igaz. Egyértelmű és világos uniós bírósági döntések ugyanakkor még nincsenek a témában.

Megállapíthatjuk tehát, hogy bár formailag valóban nem tilos párhuzamos munkaviszonyok létesítése, és ezzel akár heti 60-80 órányi munkavégzés elvállalása sem, de pusztán jogi szempontok is legalábbis óvatosságra intenek ennek kapcsán mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon. 

Azt már nem feltétlenül jogászként jegyzem meg, hogy a probléma valójában elsősorban nem jogi, hanem szociális és gazdasági – nyilván senki nem jókedvében vállal heti 80 órányi munkát, veszélyeztetve ezzel a saját – és tegyük hozzá – akár mások egészségét is.

Fodor T. Gábor

ügyvéd, munkajogász