Munkába járni nagyobb stressz, mint maga a munka

Míg az 1970-es években 977 ezer magyar ingázott lakóhelye és a munkahelye között, 2011-es adatok szerint már 1,341 millióan, azaz a foglalkoztatottak 34 százaléka utazott munkahelyére, derül ki a KSH friss kiadványából, amelyben a 2011-es népszámlálási adatokat összesítették. A Napi.hu által idézett elemzés kitér az emelkedés fő okára, a 2000-es években a nagyvárosokból a környező településekre vándorlók tömegére.

A magyar foglalkoztatottak négy évvel ezelőtt átlagosan 28 perc alatt jutottak el a munkahelyükre, felüknek 16-60 percet kellett közlekednie, hogy el tudjon kezdeni dolgozni. A magyarok többsége (71 százaléka) azonban fél óránál kevesebbet utazik a munkahelyére - derül ki a statisztikai hivatal adataiból.

Az ingázóknál azonban rosszabb a helyzet. Felük utazik fél óránál kevesebbet, további 35 százalékuk fél és egy óra közötti időt fordít a munkába járásra. Sőt, 5,5 százalékuk napi másfél óránál is több időt tölt közlekedéssel. A legtöbben (47,9 százalék) autót vesznek igénybe, távolsági buszra (23,7 százalék), és vonatra (4,9 százalék) lényegesen kevesebben szállnak, míg kerékpárra vagy motorra csak töredékük pattan.

Egyre több képzett dolgozó kényszerül ingázni

Négy évvel ezelőtt az ingázók 22, 8 százaléka volt a szellemi foglalkoztatott. Növekvő ingázási hajlandóságuk oka, hogy a megváltozott munkaerő-piaci körülmények miatt hajlandók kedvezőtlenebb feltételeket is elfogadni. A magasabban képzett, szellemi munkaköröket kereső munkavállalók egyfelől akár kompromisszumok vagy nehézségek vállalása árán is igyekeznek hasznosítani értékes tudásukat, másfelől gyakran szakmai ismertségük, kapcsolataik segítenek abban, hogy távolabbi településen találják meg a számukra megfelelő munkahelyet. Ugyanakkor ennek az is oka lehet, hogy sokan kiköltöznek a városból az agglomerációba - derül ki a KSH kiadványából.

Így tett Kata (34) is. A jelenleg Dunaharasztiban élő programozó az egyik indiai vállalatcsoport IT szolgáltatási üzletágának képviselőjénél dolgozik, budapesti munkahelyére kilenc órára kell beérnie. A fővárosban cseperedő lány számára a tömegközlekedés, a korán kelés olyan természetes velejárója a mindennapi életnek, mint a levegővétel. A napi két óra utazás tehát nem okoz számára különösebb nehézséget, annak ellenére, hogy kerékpárt, vonatot és villamost is igénybe kell vennie. Az utazást igyekszik hasznosan eltölteni, legtöbbször olvasással. Csak azt sajnálja, hogy este hét óra körül ér haza, ezért kevés ideje marad családjára és az otthoni teendőkre.

Sokan ingáznak a Paksi Atomerőműbe is a környező településekről. A Szekszárdon élő Ottó (34) életéből megközelítőleg napi egy órát vesz el a buszos utazás. Az ingázást nem szereti, de magas fizetése és a munkakörével együtt járó sok szabadidő kompenzálja a kellemetlen és időrabló perceket. A nap számára hajnalban indul, viszont kora délután már hazaér, így bőven jut ideje a nap fáradalmait kipihenni.

Vonzó a bejárás támogatása

A Kirchhoff Hungaria Kft. 200 bejáró dolgozója szerencsésnek tekinthető, mert bejárásukat a törvény által előírt mértéken felül támogatja, ami komoly vonzerővel bír. „Természetesen ez a befektetés több szinten is megtérül. Például úgy, hogy ha valaki túlórázik, nem kell az autóbusz menetidejéhez igazodnia. Csak bepattan az autójába és indulhat is. A telekocsi verzió pedig nehezebben leszervezhető, de működő megoldás, amit fel lehet fogni egy bújtatott csapatépítésnek is” - emelte ki Jagudits Ákos személyzeti vezető.

Utóbbi nemcsak a cég, hanem a környezet érdeke is, hiszen azzal, hogy összeterelik az adott területről, adott műszakban dolgozókat, kevesebb autó parkolását kell megoldani, és nem utolsó sorban kevesebb költséget emészt fel az utaztatás. „A cég mindehhez biztosítja a szükséges koordinációt, logisztikát és költségtényezőket” - magyarázza Jagudits Ákos.

Miként a Paksi Atomerőműnél, úgy a Kirchhoff Hungaria Kft-nél is lehetőség nyílik céges autóbuszokat igénybe venni az utazáshoz. A szerződéses járatot kommunikációs és toborzási felületként is használják, itt hirdetik meg a belső állásokat, és osztják meg a fontos információkat a céges újság hasábjain.

Stresszes, kimerítő, kényelmetlen, veszélyes, de megéri?

A többi között Németországban, Skóciában is élő személyzeti vezető számára az ingázás nem ismeretlen. Tiszaújvárosba heti 3 órát, Budapestre pedig napi 2 óra 40 percet utazott, eleinte mérhetetlen lelkesedéssel. „Kezdetben még élveztem is, hogy vezetés közben jut időm telefonálni, zenét és hangoskönyvet hallgatni, nyelvet tanulni. Az újdonság varázsát követően azonban csak a vezetés kényszere maradt” - közölte Jagudits Ákos.

Egy friss felmérés szerint nemcsak Ákos és Ottó számára okoz fokozott stresszt az ingázás. A Ford hat európai nagyváros 5500 ingázóját megkérdezve is erre a következtetésre jutott, bár ott kifejezetten a csúcsforgalomban ülők véleményére voltak kíváncsiak. A legelégedetlenebbek a londoniak voltak. A rómaiak az ingázás feszültségét a költözéshez hasonlították, és mindannyian egyetértettek abban, hogy az ingázás nagyobb stressz, mint maga a munka, minden harmadik válaszadó kimerült a munkába járás folyamán.
Az Egyesült Királyság Statisztikai Hivatalának 2014-es kutatása szintén az ingázás káros hatását igazolta. A brit kutatók rámutattak, azokra van legrosszabb hatással az ingázás, akik napi egy illetve másfél órát utaznak az otthonuk és a munkahelyük között.

Azonban a kutatás szerint a három óránál hosszabb utaknál már eltűnik a negatív hatás, valószínűleg mert az ilyen hosszú utak már lehetővé teszik, hogy értelmes munkát végezzünk út közben.

Aki mobil, az befektet a jövőjébe

Ugyanakkor nemcsak az utazással együtt járó kimerültség, a sokszor bosszantóan lassú és döcögős tömegközlekedés, a dugó vagy éppen a késés okozta idegi feszültség szól az ingázás ellen, hanem a balesetek is. A HR vezető azonban úgy látja, mindezek ellenére még a javunkra is fordíthatjuk az ingázást. „Hiszek a tudástőke-áramlásban. A mobilitás egy komparatív előny, mert aki mobil, az befektet a jövőjébe. Nincs azzal tehát semmi gond, ha a fiatal vállalja ezeket az extra mile-okat” - fogalmazott a személyzeti vezető hozzátéve: abban a pillanatban, hogy az ember családot alapít, másképp tekint majd az otthontól távol töltött időre, melyet a cikkünk elején megszólaló programozó is megerősít. A KSH elemzéséből is kitűnik, az ingázásnál nem mindegy az ember életkora, élethelyzete. 2011-ben a 20-24 évesek között meghaladta a 40 százalékot az ingázók aránya, addig 55 év felett már egyharmad alá csökkent a számuk. Vagyis főképp a 30 év alattiak ingáznak, azon belül is jellemzően azok, akik még nem alapítottak családot. A magyar HR szakember szerencsésnek tartja magát, hogy jelenleg negyed óra alatt beér munkahelyére.

A munka és a zöldövezet az ingázás mellett szól

A KSH adatai szerint az ingázók aránya a Közép-Dunántúlon (45,4 százalék) és a Nyugat-Dunántúlon (41,5 százalék) a legmagasabb, míg az Észak-Alföldön (30 százalék) és a Dél-Alföldön (25 százalék) a legalacsonyabb. Az adatok szerint Budapesten a helyben lakó foglalkoztatottaknak csak 10,1, Pest megyében viszont 61,8 százaléka ingázott, így alakult ki a közép-magyarországi viszonylag alacsony, 30,4 százalékos ingázási arány. Tény ugyanakkor, hogy rengetegen ingáznak budapesti munkahelyükre. Ennek oka az, hogy csökken a centrum lakosságának száma, és a budapesti cégeknek munkaerőre van szükségük, a város peremén és az agglomerációban lévő lakosok munkaerő-pufferként szolgálnak a városmag számára - mondta Dr. Kocsis János Balázs városszociológus. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense akkor megemlítette az ingázás mellett és ellen szóló érveket. Kiemelte: sok családra nagy terhet ró a rossz tömegközlekedésből fakadóan kényszerű két autó folytonos fenntartása és a városba járás miatti hosszas ingázás, de az agglomerációba költözés előnye lehet a jobb lakókörnyezet és sok esetben a munkahely közelsége is. A városszociológus szerint azoknak nem éri meg kiköltözni, akik az ezzel járó költségeket nem tudják állni, vagy túl sok idejükbe kerül az ingázás, illetve akik igénylik a fejlett városi szolgáltatások könnyű elérhetőségét.
Végül szóljon azért a zöldövezetbe költözés és az ingázás mellett is valami: Népszerű bloggerünk, JobAngel úgy látja, még mindig jobb utazni egy munkahelyért, mint otthon ülni állás nélkül. A strukturális munkanélküliség egyik jellemzője ugyanis éppen az, hogy a szabad munkaerő és a betölthető munkahely nem egy helyen jelenik meg. Amikor tehát valakinek azon morfondírozik, vállalja-e az ingázást, akkor a válasz – a költségek és a napirend figyelembevétele mellett – általában határozott igen.