Munkaerő-piaci alternatívák kistelepülésen élőknek

Egy kisebb településen nem változnak, nem is tűnnek fel az álláslehetőségek gyors ütemben. A munkaerőpiac kínálatát látva marad a főváros-központúság mind az álláslehetőségek mennyiségét, mind minőségét illetően. Illetve a nagyobb városok, megyeszékhelyek termelő vállalatai, szolgáltató központjai keresnek nagyobb létszámban munkatársat.
Jó néhány opció lefedi a nagyvárosi létet, vidéken az agrárszektor nyújt több lehetőséget:

1) Hosszú távú munkahely

Akik 10-20-30 éve ugyanazon a munkahelyen dolgoznak, a stabil hátterű munkaadó és a minden hónapban kiszámítható jövedelemforrás mellett döntenek. Nehezebben szánják el magukat egy pályamódosításra, komfortzónájukon belül biztonságban érzik magukat, változást csak egy vezetőváltás, vagy jogszabályváltozás okozhat. Új munkakör létesítésekor, nyugdíjazáskor, vagy mandátum lejáratakor van esélye a fiatalabb generációnak a bekerülésre.

2) Költözés

A fiatalság vagy a szakmával rendelkezők jó része inkább a megyeszékhelyre, a fővárosba, vagy külföldre költözik több lehetőség és a jobb fizetés reményében. Manapság nem ritka, hogy a tanulmányok befejezésével az induló tőkét külföldön szerzik meg a fiatalok, de teljes családok elvándorlása sem meglepő, hiszen akármilyen munkával is magasabb életszínvonalon lehet élni. A falvak „elöregedése”, a régi tanyaközpontok elnéptelenedése is bizonyítéka annak, hogy munkalehetőség már csak messzebb található.
Akik maradnak, nem feltétlen tudnak képesítésüknek megfelelően elhelyezkedni, sőt, sokak inkább a szalagmunkát választják a környező nagyvállalatoknál.

3) Ingázás

A nagyközségekből, falvakból vállalják a mindennapos utazást a városokba, ami legjobb esetben csak plusz 1-2 órát jelent naponta. Nem ritka a megyén belüli napi 3 órás utazás, sőt a munkásszállón való elhelyezéssel a hétvégi hazajárás sem. Ide sorolnám még az utazással járó karbantartó, értékesítő, vezető munkaköröket is, melyek régiós vagy országos munkavégzéssel járnak. Valamint a még több kilométerrel járó sofőri munkákat, akár külföldön lévő munkáltatóval.

4) Saját vállalkozás

A már bejáratott családi vállalkozás átvétele, egy cég beszállítójává, alvállalkozójává válni, vagy a piaci rés felismerésével új kezdeményezést megvalósítani - mind lehetőségek az érvényesülésre. A mezőgazdasági-, kereskedelmi-, vendéglátóipari- és egyéb vállalkozások kisebb létszámban foglalkoztatnak munkavállalókat, sokszor programba való bevonással, és gyakorta a támogatások lejártáig.

5) Önfenntartó gazdálkodás

Országos szinten körülbelül 10-20 közé tehető azon élőfalvak száma, melyek teljesen az önfenntartásra rendezkedtek be. Egy önfenntartó gazdaság létesítése rengeteg energiát és kitartást igényel, Nemcsak a motivációtól függ, hanem a hozzáértéstől, időjárástól, és az egészséges állománytól is. A zöldség-, gyümölcs-, és húsellátás adott, általában az erre épülő gazdálkodás nem lép ki a piacra, mivel a falun belül megoldódik az elosztás, vagy egy ökogazdaság saját termékeit értékesíti gyümölcslé, méz, bor, sajt, és egyéb finomságok formájában.

6) Akinek mindig van munkája

Vannak olyan emberek, akik 2-5 évente új munkahelyen próbálják ki magukat, nekik a változás nemhogy nem okoz gondot, inkább lételemük. Manapság bármelyik munkakörben előfordul, legyen szó pultosról, eladóról, irodai dolgozóról, vagy menedzserről. Itt kell megemlíteni a „munkahely-halmozókat”, akik több részmunkaidőben dolgoznak, vagy állandó műszak mellett kezdő vállalkozást üzemeltetnek, hétvégi munkát, bedolgozást, szezonmunkát, takarítást vállalnak. Nyilvánvalóan cél a több bevétel, vagy ügyfélkörre szert tenni és saját lábon megállni. Mindenképpen kompromisszumokkal teli időszak és próbatétel.

7) Közmunka

A közmunka már megszűnni látszik, mégis akadnak még olyanok, akik beragadtak a programba, hiszen egészségügyi állapotuk, kompetenciahiányuk miatt nem alkalmazzák őket a cégek, vagy kisgyerek mellett csak rugalmas munkaidőt tudnának vállalni. Ők felelősek a városszépítésért. Bizonyára megoszlanak a vélemények; vannak, akiknek azért megfelel a jelenlegi helyzetük, és vannak, akik nagyon szeretnének határozatlan idejű szerződést tartani a kezükben.

A kis létszámú településeken elég hamar telítődik az amúgy is szűk piac. Az lehet a benyomásunk, hogy a hirdető újságok állásrovatai évek óta nem változnak, mintha csak ugyanazok a cégek hirdetnének, ugyanazokra a munkakörökre.

Berögzült módon történnek a dolgok, és nagyobb a kritikai hozzáállás; talán ezért is nehezebb egy új kezdeményezést elindítani.

De mindenképpen van az embernek választási lehetősége. Egy cél, amiért érdemes tenni, egy út, melyet megválaszthat, és meg is változtathat.

Dienes Mirtill