Munkáltatói felmondás jogszerűsége

Mit mond a jogszabály?

64. § (1) A munkaviszony megszüntethető
a) közös megegyezéssel,
b) felmondással,
c) azonnali hatályú felmondással.
(2) A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja.

A jogszerű felmondás három követelménye

A munkaviszony megszüntetés indoklásának alaki és tartalmi szabályozásával a törvénynek az a célja, hogy a munkavállaló a felmondás vele történt közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a felmondást alapítja, és ennek eredményéhez képest módja legyen a felmondás indokolását vitatnia, illetve cáfolnia is.

A munkáltatói felmondás abban az esetben fejezi ki világosan a felmondás okát, ha a felmondásban a munkáltató megjelölte azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (MK 95.).

A felmondási indok valóságának követelménye azt jelenti, hogy a tényeknek meg nem felelő indokolás esetén a munkáltatói felmondás eleve nem fogadható el. A felmondási oknak azonban valósága mellett egyszersmind okszerűnek is kell lennie. A tényeknek megfelelő felmondási indok okszerűségéből lehet ugyanis megállapítani azt, hogy az adott esetben a munkavállaló munkájára a munkáltatónál a felhozott indok következtében valóban nincs szükség, az okszerűsége teszi megalapozottá azt a munkáltatói nyilatkozatot, amelynek célja a munkaviszony megszüntetése. (MK 95)

Ezen három követelmény bármelyikének hiánya a felmondás jogellenességét eredményezi. Alább egy jogeset kapcsán bemutatjuk, hogy milyen felmondás alapozhatja meg a jogellenességet.

A jogeset

A felperes munkavállaló 1993 óta minőségügyi ellenőrként dolgozott az alperes munkáltatónál. A felperes az alperes egy nagyobb beruházásában vett részt, az alperes számos szerződést kötött e projekt megvalósítása érdekében, melyeket a felperes írt alá többedmagával együtt. A projekt végül többéves csúszást követően sem ért célt, ezért az alperes cégvezetője 2013-ban felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás az alábbiakat tartalmazta:

„A felmondásra okot adó magatartás az Ön részéről a munkáltatóval több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) kötő HI. Kft ás az ID. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, mely több esetben veszélyeztette az ID. Zrt. érdekeit. Többször előfordult, hogy Ön egyes, a HI. Kft.-vel kötött szerződések módosításának előkészítése során nem az ID. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el. Az Ön HI. Kft.-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató részéről teljes bizalomvesztéshez vezetett, mely szintén indokául szolgál a jelen felmondásnak, akár önmagában is megalapozza a felmondás kiadását.”

A felperes keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint a felmondás indokolása nem világos, nem valós, és nem okszerű. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria járt el.

Az ítélet

A Kúria azt értékelte, hogy a felmondás megfelelt-e a világosság, valóság és okszerűség követelményeinek. A bíróság álláspontja szerint az igen nagy számú szerződés közül az alperes nem jelölte meg, hogy melyek azok konkrétan, amelyek nála érdeksérelmet okoztak, vagy amellyel összefüggésben a felperes nem az előírásszerű magatartást tanúsította. A felmondásból nem derül ki az sem, hogy a felperes melyik magatartása, mennyibben és miért nem volt megfelelő, különösen arra figyelemmel, hogy a szerződések megkötése és módosítása során nem egyedül járt el. A Kúria szerint jelen esetben egyértelműen megállapítható volt, hogy a felmondás indoka nem felel meg a világosság követelményének. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mely kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszony-megszüntetésének jogellenessége következményeként fizessen meg részére 9.400.000,- Ft végkielégítést és ennek kamatát, valamint kártérítés jogcímén 4.390.557,- Ft-ot.

Nyitóképen: dr. Mihalics Krisztián