Önt mobbingolták már?
A mobbing a zaklatáshoz áll a legközelebb, de nem ugyanaz. Az áldozatok helyzetét nehezíti, hogy Magyarországon nincs mobbing törvény, vagyis törvényileg nem nevesített, így nincs mire hivatkozni és jogi precedens sincs. A munkahelyeken gyakorta előforduló problémával cikksorozatban foglalkozunk.
Depressziós? Alvásproblémákkal küzd? Feszült? Sorozatos megbetegedésektől szenved? Amikor belép az irodába, a kollégái elhallgatnak? Pletykákat, valótlanságokat terjesztenek önről, rossz hírét keltik? Mindennaposak a súrlódások, konfliktusok? Gúnyolódnak a viselkedésén? Úgy érzi, mindig összesúgnak a háta mögött? Szakmai teljesítményét folyton kritizálják, hozzáértését rendszeresen kétségbe vonják, nyilvánosan megszégyenítik? Ha igennel felelt a fenti kérdések többségére, akkor nagy valószínűséggel Ön munkahelyi mobbing áldozata.
Az áldozatok helyzetét nehezíti, hogy Magyarországon nincs mobbing törvény, a fogalom a zaklatáshoz áll legközelebb, de törvényileg nem nevesített, így nincs mire hivatkozni és jogi precedens sincs.
Kevesen ismerik ezt a kifejezést. A mobbing munkahelyi lelki terror, nem egyszeri, hanem szisztematikus mintázatot követő bántalmazás, agresszív cselekedetek sorozata. A kifejezés Konrad Lorenztől származik, aki az állatoknál megfigyelt kiközösítő, agresszív, támadó jellegű jelenségeket foglalta össze ezzel a szóval. Dr. Heinz Leymann tőle vett át ezt a kifejezést a munkahelyi pszichoterror jelenségének meghatározására. A svéd pszichológus a nyolcvanas évektől kezdődően a munkahelyeken különböző kutatásokat folytatott a témakörben.
Az ő nevéhez kötődik a konfliktusfolyamat leírása, rendszerezése, modellezése és a mobbing által okozott egyéni, társadalmi és vállalati károk értelmezése is. Definíciója szerint a munkahelyi mobbing „olyan ellenséges és etikátlan munkahelyi kommunikáció, ami egyetlen egyén ellen irányul, egy vagy több személy részéről. Mobbingról akkor beszélhetünk, ha az egyén alávetett szerepet játszik, és az ellene irányuló akciók gyakran előfordulnak. Majdnem mindennap, vagy legalább egyszer egy héten, és legalább fél éven keresztül.” Az általa megalkotott LIPT kérdőívek alapján számos különböző viselkedésmód írható le, melyeket az alábbiak szerint kategorizálhatjuk:
• Kommunikáció: félbeszakítják, állandóan kritizálják, bírálják, üvöltöznek vele, fenyegetik
• Szociális kapcsolatok: nem beszélnek hozzá, nem fogadják közeledését, levegőnek nézik
• Munka: nem kap feladatot, vagy egyszerre túl sokat kap, értelmetlen vagy nem a tudásának megfelelő feladatokat végeztetnek vele
• Jó hírnév: háta mögött kibeszélik, rosszindulatú pletykát terjesztenek róla, karikírozzák viselkedését, megjelenését
• Egészség: az egészségére káros munkát osztanak rá, fizikai erőszakkal fenyegetik vagy ténylegesen bántják
A munkahelyi zaklató cselekmények során alapvetően háromféle szerep különíthető el: elkövető(k), áldozat(ok) és kívülálló(k). Az esetek nagy részében jellemzően a főnök az elkövető, ritkább esetben egy kolléga, vagy a kollégák egy csoportja.
Áldozat bárkiből válhat. Kutatások szerint ez nem személyfüggő, ám vannak bizonyos csoportok, illetve személyiségjegyek, melyek hajlamosítanak az áldozattá válásra. Ilyen, főként kisebbségi csoportok a nők, kisgyerekes anyák, a romák és a melegek, akik könnyebben válnak áldozattá alacsonyabb érdekérvényesítő képességük miatt. Ugyanakkor veszélyeztetettek azok is, akik személyiségüknél fogva alárendelődésre, beletörődésre és pesszimizmusra hajlamosak, gyenge az önbizalmuk és kudarckerülők. Ugyanakkor a mobbing áldozatainak tovább romlik az önbizalma, önértékelése, jellemzően alárendelődnek és behódolóvá válnak. A folyamatos stressz hosszú távon beszűkíti az ember figyelmét és szétszórtabbá, önállótlanná válik, olyanná, aki végül tényleg hibát hibára halmoz. A hosszantartó nyomás és az egyre fenyegetőbb helyzet hatására egyre több fizikai és pszichoszomatikus zavar keletkezik az áldozatban.
Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs ésszerű oka, leginkább irigység, féltékenység, ellenszenv, rosszindulat következményeként alakul ki. Számos személyes és szervezeti jellemző hajlamosít az elkövetővé válásban: alacsony önbizalom, frusztráció, szorongás, személyes és szakmai kompetenciák hiánya, magánéleti problémák, túlzott felelősséggel járó beosztás, belső sérülések, bizonytalanságok, nárcisztikus vonások. Vezetők esetében alapvető vezetői készségek, szervezeti, rendszer- és konfliktuskezelési folyamatok ismeretének hiánya, vagy azok elégtelensége is közrejátszhat.
A mobbing kialakulásában a szervezeti tényezőknek nagy szerepük van. A leépítések, a túlterheltség, a kollégák közötti versengések is a pszichoterror kialakulásához vezethetnek. A munkavállalói lojalitás és a munkahely elvesztésétől való félelem beindíthatja az áldozathibáztatási mechanizmusait is, mondván, „Valamit csak kellett tennie, ha folyton kritizálják!”, és az áldozat végképp elszeparálódik. A munkatársakra általában nem lehet számítani, mert nem szeretnének belekeveredni, hiába voltak szem- és fültanúi egy-két kellemetlen esetnek, hiába mérgezi meg a mobbing az általános munkahelyi légkört is.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Önt mobbingolták már?
2. oldal - Megoldási lehetőségek
Az áldozatok helyzetét nehezíti, hogy Magyarországon nincs mobbing törvény, a fogalom a zaklatáshoz áll legközelebb, de törvényileg nem nevesített, így nincs mire hivatkozni és jogi precedens sincs.
Mi a mobbing?
Kevesen ismerik ezt a kifejezést. A mobbing munkahelyi lelki terror, nem egyszeri, hanem szisztematikus mintázatot követő bántalmazás, agresszív cselekedetek sorozata. A kifejezés Konrad Lorenztől származik, aki az állatoknál megfigyelt kiközösítő, agresszív, támadó jellegű jelenségeket foglalta össze ezzel a szóval. Dr. Heinz Leymann tőle vett át ezt a kifejezést a munkahelyi pszichoterror jelenségének meghatározására. A svéd pszichológus a nyolcvanas évektől kezdődően a munkahelyeken különböző kutatásokat folytatott a témakörben.
Az ő nevéhez kötődik a konfliktusfolyamat leírása, rendszerezése, modellezése és a mobbing által okozott egyéni, társadalmi és vállalati károk értelmezése is. Definíciója szerint a munkahelyi mobbing „olyan ellenséges és etikátlan munkahelyi kommunikáció, ami egyetlen egyén ellen irányul, egy vagy több személy részéről. Mobbingról akkor beszélhetünk, ha az egyén alávetett szerepet játszik, és az ellene irányuló akciók gyakran előfordulnak. Majdnem mindennap, vagy legalább egyszer egy héten, és legalább fél éven keresztül.” Az általa megalkotott LIPT kérdőívek alapján számos különböző viselkedésmód írható le, melyeket az alábbiak szerint kategorizálhatjuk:
• Kommunikáció: félbeszakítják, állandóan kritizálják, bírálják, üvöltöznek vele, fenyegetik
• Szociális kapcsolatok: nem beszélnek hozzá, nem fogadják közeledését, levegőnek nézik
• Munka: nem kap feladatot, vagy egyszerre túl sokat kap, értelmetlen vagy nem a tudásának megfelelő feladatokat végeztetnek vele
• Jó hírnév: háta mögött kibeszélik, rosszindulatú pletykát terjesztenek róla, karikírozzák viselkedését, megjelenését
• Egészség: az egészségére káros munkát osztanak rá, fizikai erőszakkal fenyegetik vagy ténylegesen bántják
A munkahelyi zaklató cselekmények során alapvetően háromféle szerep különíthető el: elkövető(k), áldozat(ok) és kívülálló(k). Az esetek nagy részében jellemzően a főnök az elkövető, ritkább esetben egy kolléga, vagy a kollégák egy csoportja.
Kiből lesz áldozat?
Áldozat bárkiből válhat. Kutatások szerint ez nem személyfüggő, ám vannak bizonyos csoportok, illetve személyiségjegyek, melyek hajlamosítanak az áldozattá válásra. Ilyen, főként kisebbségi csoportok a nők, kisgyerekes anyák, a romák és a melegek, akik könnyebben válnak áldozattá alacsonyabb érdekérvényesítő képességük miatt. Ugyanakkor veszélyeztetettek azok is, akik személyiségüknél fogva alárendelődésre, beletörődésre és pesszimizmusra hajlamosak, gyenge az önbizalmuk és kudarckerülők. Ugyanakkor a mobbing áldozatainak tovább romlik az önbizalma, önértékelése, jellemzően alárendelődnek és behódolóvá válnak. A folyamatos stressz hosszú távon beszűkíti az ember figyelmét és szétszórtabbá, önállótlanná válik, olyanná, aki végül tényleg hibát hibára halmoz. A hosszantartó nyomás és az egyre fenyegetőbb helyzet hatására egyre több fizikai és pszichoszomatikus zavar keletkezik az áldozatban.
Kiből lesz elkövető?
Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs ésszerű oka, leginkább irigység, féltékenység, ellenszenv, rosszindulat következményeként alakul ki. Számos személyes és szervezeti jellemző hajlamosít az elkövetővé válásban: alacsony önbizalom, frusztráció, szorongás, személyes és szakmai kompetenciák hiánya, magánéleti problémák, túlzott felelősséggel járó beosztás, belső sérülések, bizonytalanságok, nárcisztikus vonások. Vezetők esetében alapvető vezetői készségek, szervezeti, rendszer- és konfliktuskezelési folyamatok ismeretének hiánya, vagy azok elégtelensége is közrejátszhat.
A kívülállók
A mobbing kialakulásában a szervezeti tényezőknek nagy szerepük van. A leépítések, a túlterheltség, a kollégák közötti versengések is a pszichoterror kialakulásához vezethetnek. A munkavállalói lojalitás és a munkahely elvesztésétől való félelem beindíthatja az áldozathibáztatási mechanizmusait is, mondván, „Valamit csak kellett tennie, ha folyton kritizálják!”, és az áldozat végképp elszeparálódik. A munkatársakra általában nem lehet számítani, mert nem szeretnének belekeveredni, hiába voltak szem- és fültanúi egy-két kellemetlen esetnek, hiába mérgezi meg a mobbing az általános munkahelyi légkört is.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Önt mobbingolták már?
2. oldal - Megoldási lehetőségek
Mi történne, ha egy napra minden nő szabadságra menne?