Szakmai podcastokat hallgatsz hétvégén? Ilyenkor valójában túlórázol!

Beth, a Torontóban dolgozó nemzetközi marketingmenedzser kedvtelésből éppen Európában utazik - mégsem érzi úgy, hogy elszakadt volna a munkájától. Ez azért van, mert még akkor is, amikor elvileg pihen, órákat tölt azzal, hogy például WhatsAppon keresztül bejelentkezik a csapatához, vagy munkával kapcsolatos podcastokat hallgat. 

Bár a tudásmunkások milliói számára egyre hosszabbak a munkanapok, rengeteg dolog még mindig a szokásos munkanapon kívül történik, függetlenül annak hosszától. Gondoljunk csak azokra a nem éppen munkajellegű feladatokra, amelyek beszivárognak a személyes időnkbe és terünkbe: a hétvégén a közösségi médián felbukkanó, munkával kapcsolatos cikkek olvasása, vagy iparági podcastok hallgatása futás közben. 

A munkavállalók már régóta végzik ezeket a műszakon kívüli feladatokat, de amióta a világjárvány átformálta az emberek munkamódszerait, a szakmai és a magánélet közötti határvonal egyre inkább elmosódik, ami még könnyebbé teszi az ilyen viselkedésformák kialakulását - írja a BBC.

És mivel ez az extra erőfeszítés sok cégnél hallgatólagos elvárássá vált, a munkavállalók egyre nehezebben tudják lerázni magukról - ezt követően pedig szinte lehetetlenné válik majd, hogy valaha is kikapcsolják.

A rejtett túlmunka más, mint az irodai vagy otthoni túlóra. Rengeteg oka van annak, hogy az emberek bevállalják ezt - például hogy a megbeszéléseken naprakészek legyenek; hogy átlássák a témát, amikor az iparági fejleményekről kérdezik őket; vagy hogy éles látásúnak tűnjenek egy olyan közegben, ahol még csak most próbálják megvetni a lábukat. 

Számtalan módja van annak, hogy egy személy napi munkája átcsússzon a munkaidőn kívülre: gondoljunk csak arra az esetre, ha egy munkavállaló a gyermeke születésnapi partiján beszélget valakivel a saját iparágából, és hirtelen átcsúszik networking üzemmódba. Vagy amikor egy alkalmazott meghallja, hogy a főnöke egy megbeszélésen egy könyvet említ, ezért letölti és egy héten át hallgatja az esti séták során, időnként megállva, hogy jegyzeteljen.

Sok munkavállaló számára könnyű beleesni ezekbe a rejtett túlhajszoltsági mintákba. Mivel a karrierjükben előrejutni vágyók számára a túlvállalás egyre inkább hallgatólagos munkáltatói elvárássá válik, az ilyen "radar alatt" zajló feladatok zökkenőmentesen csúsznak be munkaköri leírásukba - akár tudatosul a munkavállalókban, akár nem. 

- mondja Alexia Cambon, a Gartner munkahelyi tanácsadó cég HR-szakértői részlegének kutatási igazgatója. Míg egyes munkavállalók a hivatalos munkaköri követelményeket tekintik a maximumnak, amit teljesíteniük kell, sok munkáltató ezt éppen a minimumnak tekinti.

Így - bár ezeknek a feladatoknak a nagy része láthatatlan a főnökök számára - sokan úgy érzik, mégis kénytelenek elvégezni ezeket. Ezzel ugyanis potenciálisan segíthetik saját szakmai kiemelkedésüket a többiek közül.

Allison Weinhaas, az amerikai Rider Egyetem kommunikációs tanszékének docense szerint a perifériára szorult dolgozók különösképpen kaphatóak az ilyen jellegű munkák elvégzésére, hogy "lehetőséget kapjanak a ragyogásra". 

Ez az extra erőfeszítés nem feltétlenül rossz.

Minden a kontextustól függ. Nagyon fontos különbséget tenni az energiát adó és az energiát vivő munka között.

Cambonhoz hasonlóan Christina Maslach, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora is úgy véli, hogy az ilyen jellegű feladatoknak pozitív hatása is lehet: ha a munkavállalók számára biztosítják, hogy a többletmunkáért valamit kapnak.

Robert londoni ügyvédjelölt például azt mondja, hogy ő learatta a munkán kívül végzett feladatok babérjait. Rendszeresen olvasott egy munkával kapcsolatos blogot, ami segített neki kapcsolatot teremteni a feletteseivel, ráadásul magabiztosabbá is tette, amikor karriert váltott.

"Egyre több olyan munkavállaló van viszont, aki szerint munkahelye állandóan felügyeli, ezért úgy érzi, plusz órákat kell ledolgoznia" - mondja Cambon. 

Bár a szakértők szerint nem baj, ha a mérleg munka oldala olykor kissé elbillen, de ha az egyensúlytalanság túl nagyra nő vagy túl sokáig tart, az emberek mentális egészségüket és jólétüket is veszélyeztethetik.

Cambon szerint a munkáltatók már most is úgy határozzák meg a követendő teljesítményt nyújtókat, mint akik "minden órában elkötelezettek". Ha ez a tendencia tovább terjed, akkor egyes munkavállalóknak - vagy legalábbis azoknak, akik fejlődni és haladni akarnak - nem lesz más választásuk, mint hagyni, hogy a munka beszivárogjon a magánéletükbe. 

Ráadásul a munka és a magánélet határainak a világjárvány korszakában tapasztalható egyre nagyobb mértékű elmosódása miatt nehezebbé válhat a szakmai és a magánélet szétválasztása - és a munkavállalók talán észre sem veszik, hogy ezek az életek mennyire összefonódtak.

A távmunka jelensége miatt az emberek egyre nehezebben tudják megszabni, mikor kell abbahagyni.

Ha a rejtett túlmunka elkerülhetetlennek bizonyul, a szakértők szerint a legjobb, amit a munkavállalók tehetnek, hogy gondoskodnak arról, hogy valamit biztosan kapjanak cserébe: legyen az inspiráció egy projekthez vagy fizetésemelés. Ellenkező esetben a 0-24 órás készenlét hosszú távon káros lehet.

Fotó: unsplash.com

Fordította: Willin-Tóth Kornélia