Tényleg annyira sötét a feketemunka?

A hírek arról tanúskodnak, hogy virágzik a feketemunka. Hiába próbálják már uniós szinten is visszaszorítani. Az elmúlt évtizedekben számos országos és nemzetközi program tűzte ki ezt a célt. Zsinórban jöttek a politikusi fogadkozások a fekete-és szürkegazdaság kifehérítésére, teljesen eredmény nélkül. Ez afféle, mint a szoftverek kalózmásolatai: gyakorlatilag kiirthatatlan. Ahogy szinte nincs is számítógép, melyen ne volna az internetről jogdíjmentesen letöltött program, úgy az olyan polgár szintén ritka, aki soha ne végzett (vagy vett volna igénybe) feketemunkát. Mindnyájan feketefoglalkoztatás cinkos haszonélvezőjévé válunk, mikor szerződés és számla nélkül bonyolítunk le szobafestési, lakás-felújítási, építkezési, stb. munkákat. A kisiparos vállalkozók által a szakik mellé felfogadott kőműves, bútorszállító, anyagmozgató, a szerelők keze alá besegítő, munka után eltakarító segédmunkások jelentős részének semmiféle törvényes dolgozói jogviszonya nincs. Hosszú évek (vagy akár évtizedek) óta élnek abból, hogy alkalmilag beállnak ide-oda. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági idénymunkákkal. De nincs másképp a kereskedelemben, idegenforgalomban sem a jellemzően szezonális, alkalmi munkavégzésre felfogadott, képesítés nélküli humán erőforrásnál sem.

Létezik természetesen feketemunka az intellektuális ágazatokban is. A jellemzően otthon dolgozó (vagy házhoz menő), nyelvoktatással, fordítással, diákok korrepetálásával, számítógépes távmunkával, tanulmányírással, egyéni vagy céges megrendelőknek végzett kutatással, lektorálással, publikálással foglalkozó értelmiségiek körében is jóformán szokásjog a zsebből zsebbe fizetés. Tipikus helyzet, amikor a kötetlen, eseti megbízásokból élő fiatal szakember nem keres annyit, hogy megérje neki vállalkozóként dolgozni, a terheket maga után fizetni, a foglalkoztató pedig nem akarja (vagy a külsős munkaerőre jutó pénzkeret szűkössége miatt egyszerűen nem tudja) munkaszerződéssel állományba venni. Mindkettejüknek jobb a "pult alóli fizetés." A feketemunkának rengeteg válfaja működik, és természetesen korántsem csak a fenti területeken. Tipikus feketemunkások a házhoz járó masszőrök, kozmetikusok, gyermekfelügyelők, a kis panziókban, vendégházaknál takarító szobaasszonyok. Hivatásuk szabályozatlansága, féllegális volta (a hatóságilag engedélyezett és kontrollált bordélyházak tilalma) miatt feketemunkára kényszerülnek a prostituáltak.

A feketemunka "klasszikus" verziója, mikor a dolgozónak semmiféle regisztrált jogviszonya nincs. Ez főként az alkalmi, képzettséget nem igénylő munkafajták jelensége. Ha a munka rendszeres és/vagy szaktudást, felelősséget követel, akkor legtöbbször - ha másra nem is, de legalább minimálbérre - be szokták jelenteni. Ugyanis mikor a dolgozó állandóan az irodában, üzletben van, könnyű az ellenőrzés során lebukni. Viszont amennyiben valamilyen minimális bért, részmunkaidős fizetést kap az illető hivatalosan, akkor a közhatalom nemigen tud mit csinálni a feketénél kicsit világosabb "szürkemunkával." A papíron minimálbéresek között magas de facto jövedelműek is vannak. Az, hogy a "papírbéren" felül, informálisan, egyéb módon mennyi pénz cserél gazdát, gyakorlatilag képtelenség felfedezni és bizonyítani. A feketemunka állami szankcionálása különben is sokban hasonlít az illegális drogpiac vagy a jogsértő szoftverletöltések üldözéséhez. A kisfogyasztót éppúgy kontraproduktív célkeresztbe rakni, mint a feketén melózó kisembert. Túl sokan vannak, gyakorlatilag lehetetlen ekkora populáció hivatalos és tényleges jövedelmét összevetni, kimutatni. Valószínű, hogy többe kerülne az eljárás, mint amennyit be lehetne ezáltal hajtani. Ráadásul a hatalmas tömeg zaklatása egy polgári demokráciában rizikós. Könnyen megbukhat az a hatalom, amely az átlagember pénzügyeibe akar szinte már titkosszolgálati eszközökkel belekukkantani.

Itt csak a munkáltatót lehet (és érdemes) "tetten érni." Erkölcstelen is volna a dolgozót büntetni. Hisz ő legtöbbször kész helyzet elé van állítva, eleve bele van kényszerítve a szituációba. Jövendő főnöke közli vele: nem tudja vagy akarja bejelenteni, így zsebbe fizet. Ha nem tetszik, el lehet menni, felvesz mást. Mit tehet az ember, aki válság idején egyre kevésbé számíthat az állam vagy a családja támogatására, akinek valamiből mégiscsak meg kell élnie? Tegyen panaszt? Attól még nem lesz állása. Ráadásul technikai és adójogi szempontból egyaránt a foglalkoztató kötelessége a dolgozót bejelenteni, a munkabért bruttósítani, abból a közterheket levonni és elutalni, az SZJA-bevalláshoz igazolást kiadni, stb. Ez nem a munkavállaló feladata, így nem etikus utólag rajta számon kérni, miért nem volt bejelentve.

Szürkemunkának tekinthető az is, mikor az illetőnek van legális állása, de a státuszából adódó lehetőséget - a hivatalos foglalkoztató által munkavégzés céljára biztosított eszközöket, ügyfélkört, helyiséget, járművet - használva fusizik, maszekol. Ezt csinálja sok orvos, akik a közkórházi rendelőben fogadják magánbetegeiket. Szervizmunkatársak, akik kimennek a hibát elhárítani, alkatrészt cserélni. Utána megegyeznek a kedves ügyféllel. Aki hivatalosan lemondja a rendelést, aztán a szerelő zsebbe fizetett díjért gyorsan elvégzi nála a munkát. Így legközelebb már nem is a szolgáltatót hívja, hanem közvetlenül a jutányosan dolgozó fusizót. A feketemunka behálózza a társadalmat, a nyitott uniós határok révén magyar állampolgárok sokasága "ruccanhat át" dolgozni Ausztriába, más szomszédos tagországokból pedig jöhetnek hozzánk. (Németország és Nagy-Britannia "illegális magyarjairól" nem is beszélve.) Az Unió "a kényszervállalkozások rendszerét is a be nem jelentett foglalkoztatás problémaköréhez sorolja, vagyis azt, hogy egy cég adott esetben nem munkáltatóként foglalkoztatja alkalmazottját, hanem arra kényszeríti, hogy egyéni vállalkozó legyen, és csak úgy hajlandó neki munkát adni, ha az illető megbízás alapján, számla ellenében kap fizetést, amelyből saját maga rendezi társadalombiztosítási és adófizetési kötelezettségeit."

De kényszer ide vagy oda, a feketemunkát pont azért nehéz hatékonyan csökkenteni, mivel mindkét fél érdekelt benne. Az állam persze igyekszik bizonygatni, hogy a dolgozó rosszul jár, ha illegálisan melózik. Tény például, hogy ilyen munkavégzés következtében történt megbetegedés, baleset esetére táppénz és kártérítés nem jár. Csakhogy a munkát bejelentés nélkül is vállaló képzetlen segéderőt jobban aggasztja, hogy holnap miből fizeti ki a közműszámlákat, minthogy egyszer netán ráesik egy gerenda. És hát van egy csomó olyan munkahely, ahol vállalhatóan kicsi a balesetveszély. Különben pedig a rizikó kölcsönös: bejelentetlen munkaviszonynál a foglalkoztató se kötelezheti jóvátételre a gondatlanul (ittasan, bedrogozva) jelentős kárt okozó dolgozót. Az se túl erős érv, hogy a feketén dolgozónak nincs beteg-és nyugdíjbiztosítása. A szürkemunkára ez eleve nem igaz: a minimálbérre bejelentett személy papíron ugyanolyan teljes körű egészségügyi szolgáltatásra jogosult, mintha egymilliót keresne. (A gyakorlatban pedig úgyis kell zsebből hálapénzt fizetni az "ingyenes" ellátásért.) Nyugdíjjogosultság szintén jár a minimálbérrel, legfeljebb kevesebb összegű.

Meg aztán a feketebérezés nemcsak a közterheket megúszó vállalkozásnak előnyös. A tiszta, adózatlan fizetés nyilvánvalóan magasabb, mint az adó-és járuléklerovással kurtított nettó bér volna. A többletből pedig a dolgozó mindössze havi 6660 forint egészségügyi szolgáltatási járulék csekken történő befizetésével teljes értékű egészségbiztosítási jogviszonyt kap. Adót és más járulékot nem fizet, tehát még mindig jobban jön ki belőle. Ha pedig öregségére gondoskodni akar magáról, azt a közkassza megkerülésével is teheti. Rengeteg önkéntes nyugdíjpénztár, értékpapír, ingatlanbefektetés, megtakarítással kombinált életbiztosítás van. Amelyek - szemben az állami nyugdíjrendszerrel - pontos, részletes kimutatást adnak a félretett pénzről. Miért is lenne tehát olyan vonzó a bejelentett munka? A nyomorult, maximum negyedévig járó álláskeresési járadék miatt?

Az államot különben sem kell se sajnálni, se félteni. Amit elveszít a feketemunka miatt kieső jövedelemadókon, annak a többszörösét hajtja be a folyamatosan emelkedő és gyarapodó számú, fogyasztási és jövedéki típusú adók, speciális, ún. kisadók, illetékek, díjak, hozzájárulások, valamint az ügyfelekre hárított ágazati különadók révén. Különben is, kikről vegyen példát az átlagpolgár? Annak a rengeteg offshore-cégnek a tulajdonosáról, akik formailag teljesen legálisan, cégbíróságilag bejegyzett konstrukcióban adóznak itthoni tevékenységük után jóval alacsonyabb összeget bizonyos szigetországokban, ahová papíron be vannak jelentve? "...illegitim", hogy olyan pénzeszközök, amelyekre Szerbiában tettek szert, egy másik ország adórendszerébe kerüljenek be. "Ha alaposan áttanulmányozzuk a törvényt, az világosan előírja, hogy az offshore cégeket is az alapján kell kezelni, ahol a bevételre szert tesznek és nem a formális bejegyzés helye a döntő" - mondta 2010-ben Boris Tadić szerb államfő. "...az az Ernst&Young, melynek szakértőjeként Vámosi-Nagy Szabolcs arról értekezik, hogy az eva kevés, nem jó, többet kéne adóznia ezeknek a vállalkozásoknak, szóval ezt úgy teszi, hogy az Ernst & Young Kft. 99,994 százalékos tulajdonosa a ciprusi adóparadicsomban van bejegyezve. Ahogy a PricewaterhouseCoopers Kft. tulajdonosa is 99,25 százalékban egy Cipruson bejegyzett cég, a PricewaterhouseCoopers Central & Eastern European Limited. A KPMG Hungária Könyvvizsgáló Kft. főtulajdonosa megint csak ciprusi, a Nicosiában adózó KPMG Hungary Holding Limited. A Deloitte Könyvvizsgáló Kft. tulajdonosa 98,5 százalékban pedig a máltai Deloitte Pannonadria Holdings Limited." - mutatott rá egy tavalyelőtti írásában Ceglédi Zoltán elemző. És akkor a kormány által "védett vadnak" minősített őstermelők adózási trükkjeiről még nem is beszéltünk.

A közhatalom persze elvileg az ilyen adóoptimalizálási technikák, valamint a svájci bankokba mentett pénzek ellen is fellép. Hasonló "sikerrel", mint a feketemunka esetén. Az offshore a gazdag ember feketemunkája, a feketemunka pedig a szegény ember offshore-ja. És igazság szerint a piac mindkettőt pragmatikusan beárazta már, mint kiadáslefaragó, profitemelő tényezőt. Ha valamilyen csoda folytán sikerülne a feketemunkát a nulla közelébe visszaszorítani, valamint az offshore-adózást szinte beszüntetni, annak katasztrofális gazdasági és szociális hatása lenne. Összességében magánszektor nyeresége csökkenne, a költségei viszont nőnének. Rengeteg lenne az olyan feketemunkás, akit legálisan nem foglalkoztatnának, mert úgy nem érné meg. Valakinek ki kell mondani: vannak olyan térségek, régiók, ahol a feketemunka az egyetlen megélhetési forrás. Jobb, mint a megalázó alamizsnáért végzett, alibiből szervezett közmunka. És jobb, mintha az illető lopásból, rablásból teremtené elő a pénzt.

A feketemunkás hasznosabb tagja a társadalomnak annál, aki a kocsmában issza el a segélyt és a családi pótlékot. És annál is, aki heroint árul vagy idős embereket rabol ki. Eme válságtérségekben megfontolandó lehetne a feketemunka dekriminalizálása. Valószínűleg indokolhatóbb és védhetőbb volna, mint az adómentes pálinkafőzés. De az ország egészében hasznos volna a jövedelem-közterhek drasztikus csökkentése. A kiesett adóbevétel miatt felesleges búsulni. Eleve jobb helyen van az a sokat emlegetett Emberek zsebében, mint az államéban. A feketemunka üldözése éppoly sok kapacitást emészt fel és ugyanannyira keveset hoz, mint a határainktól több száz vagy sok ezer kilométerre lévő bankbetétek utáni hajsza. Leírtam már: az ilyen meddő próbálkozásoknál ezerszer többet érne az arányos, alsó küszöbös, sávos ingatlan-és vagyonadóztatás, a munkajövedelemnél, cégnyereségnél ezerszer könnyebben megfogható tárgyak, járművek, műkincsek, stb. bevonása a közteherviselésbe. A villát, a limuzint, a jachtot sokkal nehezebb elrejteni. Nem lehet elásni, zsebre dugni, széfbe rakni. Kedves olvasó, Ön szerint véletlen, hogy az állam a nehezen elérhetőt hajszolja, a könnyen sarcolhatót pedig békén hagyja?