Téveszmék a munkakerülőkről

Jó munkához idő kell, tartja a mondás, de az emberi (munka)tűrőképességnek is van határa. Egy amerikai tanulmány szerint azonban a fiatal dolgozók hamarabb feladják a munkát, s vetik bele magukat az internet sűrűjébe, trécselnek kollégáikkal vagy intézik személyes üzleti ügyeiket.

Bármennyire is szereti az ember a munkáját, lehetetlen naponta 8 órán keresztül kizárólag a munkára koncentrálni. Időnként kell egy pár (tíz)percnyi felüdülés, hogy ideiglenesen tehermentesítsük az információval zsúfolt idegpályákat. Ám mindez nem elvesztegetett idő, hiszen friss fejjel könnyebben, s gyorsabban oldhatjuk meg az aznapi feladatokat, arról nem is beszélve, hogy közben a szociális kapcsolatok tartására is lehetőségünk nyílik, ami elengedhetetlen az ember egészséges személyiségfejlődéséhez.

A kisebb pihenők terén azonban könnyen túlzásokba is eshetünk. A Salary.com kutatása szerint - amely kétezer amerikait faggatott munkaközi "kihagyásairól" - a dolgozók több mint 63 százaléka számolt be arról, hogy 1,7 órát lóg egy átlagos, férórás ebédidővel megterhelt munkanap során. Leginkább az interneten való céltalan bolyongás (34,7 százalék) és a kollégákkal való fecsegés (20,3 százalék) viszi el az időt, de nem sokkal marad el a személyes üzleti ügyek intézése sem (17 százalék). További időrabló tevékenységek közé tartoznak még a telefonos magánbeszélgetések is, beleértve azon üzleti hívásokat, amelyek a szükségesnél tovább tartanak a baráti csevegés folytán.

A fiatalok lazábbak

Különösen a fiatalabbak szeretik munkájukat a lelket és testet egyaránt felpezsdítő pihenéssel megszakítani, a felmérés szerint ugyanis a 20-29 év közöttiek 2,1 órát, míg a 30-39 év közöttiek 1,9 órát töltenek a vállalat számára teljesen felesleges dolgokkal - szemben a negyvenes korosztállyal, amelynek tagjai csupán 1,4 órányi "kisiklást" engednek meg maguknak.

Természetesen az alkalmazottak nem véletlenül dolgoznak kevesebbet, számos jó okuk van arra, hogy a munkaadó nyakán lógjanak. A dolgozók 17,7 százaléka például a kevés rájuk bízott feladat következtében végzi ráérősen a dolgát, 13,9 százalékuk pedig egyszerűen a túl hosszúnak tartott - 8 órás - munkaidőt próbálja ily módon kompenzálni. Csupán 11,8 százalékuk jelölte meg az anyagiakat mint a munka megrontóját (mondván, ennyi pénzért nem hajlandó nagyobb teljesítményre), amit majdnem sikerült letaszítania a dobogóról a "kihívás hiánya" szólamnak, a maga 11,1 százalékos eredményével.

A munka hátráltat a munkában

Ám nemcsak a pihenéssel töltött idő tud feleslegbe menni, időnként a munkásórák egy részét is muszáj a dolgozóknak elpocsékolniuk: a megkérdezettek 18,1 százalékának például a kollégák hibáit kell állandóan helyrehoznia, miközben 16,2 százalék a politikai csaták - rosszabb esetben intrikák - áldozataként kénytelen a túlélésért küzdeni. A megkérdezettek csupán 13,1 százaléka járt jobban, hiszen számukra kizárólag a nagyszámban érkező e-mailek megválaszolása jelent problémát.

Tévhitek és a megoldás

A fenti problémák elkerülése érdekében valószínűleg minden vezető elsőként több munkával vagy pénzzel látná el beosztottját, ez azonban hibás szemlélet. Nem azért lazsál valaki a munkahelyén, mert nem kapja meg a szükséges anyagi javakat, hanem mert nem érzi azt, hogy tevékenysége valóban hozzájárulhat a vállalat sikeréhez. A fizetésemeléssel nem a lojalitását növeljük, hanem inkább csapdába csaljuk vele: elmenni nem akar majd, de sokkal jobban dolgozni sem fog - állítja Chris Woolard, a Walker Information kutatóvállalat tanácsadója. Amíg nem érzi magáénak a vállalatot, sosem fogja mozgósítani belső tartalékait, hogy ötleteivel továbblépjen önmagán, illetőleg munkaköri leírásán.

Éppen ezért lényeges, hogy mindenkor kezeljük úgy a dolgozókat, mint szervezetünk fontos alapelemeit, akikbe érdemes képzésekkel, tréningekkel tudást csepegtetni. Becsüljük meg munkájukat, kedveskedjünk nekik apró gesztusokkal, hiszen pozitív visszajelzések esetén biztosan nem dolgoznak majd takarékon.

Paraszt Imre, HR Portal