Több adót fizet, aki szenvedélyesen szereti a munkáját
Azok a vállalkozók, akik szeretik a munkájukat, nem csak sikeresebbek, de tisztességesebbek is - állítja egy kutatás.
Az egyik legjelentősebb különbség a szenvedélyes és az apatikus vállalkozók között abban van, ahogyan munkatársaikat megbecsülik.
Az apatikus vállalkozók 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy alacsonyan tartja a béreket, míg a szenvedéllyel vállalkozók körében mindössze 1,7 százalék ez az arány. Ez több mint tízszeres különbség.
Berger szerint a kutatás azt bizonyítja, hogy az apatikus vállalkozók nemcsak a pénzbeli, hanem az erkölcsi elismeréssel is szűkmarkúan bánnak. Kevésbé ellenőrzik a munkavállalóikat kérik számon a teljesítményt, ritkábban dicsérnek és többet büntetnek, mint a szenvedélyes vállalkozók. A munkájukat szerető, szenvedélyes vállalkozók jóval nagyobb arányban tulajdonítják sikereiket önmaguk és munkatársaik képzésének. Az apatikus vállalkozók alacsonyabb arányban képzik magukat és munkatársaikat, és a tudás hatalmában is kevésbé hisznek.
Saját bevallásuk szerint az apatikus vállalkozók 14 százaléka igyekszik megúszni a garanciavállalást, míg a szenvedélyes cégvezetők mindössze 1 százaléka tesz így, 34 százalékuk pedig a törvényben előírtnál nagyobb garanciát ad.
A „szenvedélyes” vállalkozók nem csak tisztességesebbek, hanem sikeresebbek is; jóval nagyobb arányban tudnak jobb árakat érvényesíteni. Az apatikusak 30 százaléka piaci ár alatt tartja az árait, míg a szenvedélyes vállalkozóknál 13 százalék ez az arány. Átlagos árat az apatikusak 58, a szenvedélyesek 70, piaci átlag felettit pedig előbbiek 12, míg utóbbiak 16 százaléka érvényesít.
hvg.hu