Szerző: HRPortal.hu hírszerkesztő Megjelent: 6 hónapja

Végre mondjuk ki az igazat, ha már eldöntöttük, hogy továbbállunk

Talán kezdenek ráeszmélni a cégek, legfőképpen HR és személyzeti vezetők (főként hogy őket érinti a leginkább), hogy már lassacskán nem csak a felvételi tesztet nem tudják senkivel kitöltetni, hanem az interjúkra sem tudnak megfelelő létszámú jelöltet találni. Hogy minek is köszönhető ez? Napi szinten több százan írnak róla, a legtöbben azt mondanák az átlagon aluli fizetés a munkaerőhiány oka, de ez korántsem így van. Mindent bevetnek, milliós reklámokat, külsős partnereket, kölcsönzőket, közvetítőket, trénereket, szervezetfejlesztési tanácsadókat, coachokat és tréningeket kipróbálva, jótékonykodva, employer brandiget építve……mégsem érik el a munkavállalókat. Akiket sikerül megfogniuk (elég kis létszámban) még meg is tizedelik fejetlennél fejetlenebb interjúkkal, tesztekkel.

Ugye ismerős a pozíciónál elvárt követelmény:

8-10 éves tapasztalat, de ne legyen 35 felett, tárgyalási, azaz nem, inkább felsőfokú idegen nyelvismeret angol+ holland+ cseh, de ha tud japánul is az plusz pontot jelent. Felhasználói szintű számítógépes tudással rendelkezzen, de az interjún már programozási nyelvekről kell beszélnie, értékesítsen, értsen a marketinghez, SAP-hez és legyen multinacionális vállalatnál szerzett tapasztalata, de külföldi tapasztalattal ne rendelkezzen, mert az esetleg az újbóli kivándorláshoz vezet. Olyan kritériumoknak és elvárásoknak kell megfelelnie, hogy ilyen ember alapjáraton nem létezik, de ha esetleg találnak ilyen jelöltet, az általa megadott bérbesorolás túl magas, vagy a személyiség tesztje alapján nem abba a személyiség típusba tartozik, amibe a tanácsadó sorolta.

Miért is alakult ez így…?

Mindenkinek eljön az életében az a pont, amikor azt mondja: „köszönöm, de ezt én tovább NEM csinálom!” Egyesek szemtől szembe, mások „a többség” hazugságokat kitalálva távoznak a cégtől, azt remélve, hogy ha az új reménysugár nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, talán vissza tudnak táncolni, a már megszokott, de kényelmetlen munkahelyünkre. És hogy mikre hivatkozunk az állásváltáskor? Leginkább egészségügyi állapotunkra (főként a gyerek, néha még az anyós állapotára is), vagy az otthoni problémákra, esetleg a költségek megnövekedésére, beázásra, a kutyára, vagy a házastárs új munkahelyére, de csak nagyon ritkán mondjuk el az egyértelmű indokot, amiért távozunk. Tisztelet a kivételnek, akik egyenesen - falhoz szorítva, habzó szájjal közlik a főnökükkel azt az egyszerű tényt, hogy te egy BAROM vagy és akkor sem köszönnéd meg a munkámat, ha már a temetőből járnék be minden nap dolgozni.

Köszönöm, elismerés vagy csak egy mosoly

Sokan azt gondolják, most hogy mosollyal nem lehet fizetni a postán, és a hentes bácsi sem ad két kiló hússal többet, ha rámosolygunk, sőt a bankokban is vigyorgó jokerekkel találkoznánk a sorszámhúzást követően...

…és most következik a DE, egy munkavállaló nagyon nagyra értékelné, aki napi 8-12- vagy 16 órában azért dolgozik, hogy hozza a kitűzött mutatószámokat, és minden hónapban egyre többet és többet „termeljen” mellette, legyen kreatív, terhelhető, jó csapatjátékos, de szeressen egyedül is dolgozni, szó nélkül vállalja a túlórát, jól bírja a monotonitást, az utazást, de legyen újító gondolkodása is egyben, legyen céltudatos, de a véleményét inkább tartsa meg magának, emellett tartsa el a családját, legyen jó apa vagy jó anya, tanítsa a gyerekét, étkezzen egészségesen, és heti szinten sportoljon, blogoljon, kövesse a trendeket, tudja mi az a Minecraft, legyen egzisztenciája, 4 karikás vagy városi magasított benzinfalója, de emellett ne vigyék el a házat a feje felől és közben még ügyesen lavíroznia kell a mai hazugságokkal tarkított nagyvilágban, ami a munkahelyek többségét is érinti, szóval nagyra értékelné a tizedikén megkapott boríték, vagy pittyegő sms-ben, de leginkább személyesen ha hallaná ezt a mondatot: köszönöm a munkádat! Nélküled ezt nem tudtuk volna megvalósítani.

Azonban a munkáltatói réteg egyes részein még mindig hallhatjuk: „van helyetted száz olyan ember, aki szívesen elvégzi kevesebbért is a munkádat”, ha esetleg panaszkodunk, vagy észrevételeinket jelezzük a munkáltató felé. „Ember még van, de olyan, mint én már nincs” mondhatnánk, de ezt még távozáskor sem mondjuk ki.

Helyette elkullogunk és a főnök csak 1 évre rá gondolkozik azon el, hogy a helyünket már a második vagy a harmadik új kolléga tölti be, és hogy régen ezeket a feladatokat egy emberrel oldották meg, itt kezdenek el gondolkozni azon, hogy a feladat lett-e több, vagy az új kollégák kevésbé terhelhetők. Vagy a hr-es kolléga dolgozik alacsonyabb színvonalon és már mindenkit felvesz, akinek két lába van. Hárítunk, hárítunk, hárítunk a másikra. Sajnos az eszükbe sem jut, tisztelet a kivételnek, hogy pár évvel ezelőtt a munkavállalókat megfélemlített és a korábban emlegetett mondattal megzsarolva jóval több munkafeladatot láttak el a napi 8 óránál. (Manapság pedig azért dolgozunk többet, mert már nincs kit felvenni a plusz feladatokra.) Arról nem beszélve, hogy ugyan azt várják el egy fiatal tapasztalatlan munkavállalótól, egy több éves szakmai tapasztalattal bírótól és a nyugdíjas évek előtt álló munkavállalótól. Nincs egyensúly. Aztán, amikor kicsit félve ugyan, de felvértezve feláll a cégtől az első ember, majd kisvártatva követi őt 1-2 hónapra rá még kettő, esetleg három, fél év elteltével már arra kapjuk fel a fejünket, hogy a hetedik és a nyolcadik, termelő vállalatnál a negyedik hónapban a nyolcvanhatodik ember is búcsút intene, ha lenne kinek, de jobb esetben csak egy üres asztalt, vagy egy belépőkártyát találunk a portán vagy az öltözőben.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
2. oldal - Holnap úgyis jön más
Follow hrportal_hu on Twitter

Új erőviszonyok a munkaerőpiacon

180 fokot fordult a munkaerőpiac: két éve a munkanélküliséget felváltotta a munkaerőhiány. Eddig a munkáltatók válogathattak, ma a munkavállalók. És meg is teszik. Kritikus szintre emelkedett a dolgozók elvándorlása, a fluktuációs számok az egekbe szöktek. Közben megjelent a munkaerőpiacon a Z generáció, új igényeket támasztva. Mindez szemléletváltást követel a cégektől.tovább..

További cikkek
Új hotelmenedzser a The Ritz-Carlton Budapest élén

Engelbrecht Kinga személyében új hotelmenedzsert neveztek ki a budapesti The Ritz-Carlton élére, aki a szállodaigazgatói posztot is betölti az új... Teljes cikk

Új HR-vezető csatlakozott a PwC Magyarország csapatához

A PwC Magyarország új HR-vezetőt nevezett ki: Bresztyenszky Éva főállású anyaszerepből érkezett a cég humánerőforrás csapatának vezetői... Teljes cikk

Új programmal terjeszti ki szabadságolási rendszerét a Schneider Electric

A vállalat úttörőként biztosít plusz fizetett szabadnapokat szülési szabadság, ápolási távollét vagy gyászidő esetén. A világszerte több mint... Teljes cikk

Európai Bizottság: felgyorsult a bérnövekedés és könnyebb visszatérni a munkaerőpiacra

Az Európai Unió valamennyi tagországában gyorsult a bérnövekedés és könnyebb visszatérni a munkaerőpiacra, a tagállamok közötti... Teljes cikk

Új logisztikai központ Nyíregyházán

Átadták a Révész cégcsoport több mint 9 milliárd forintból felépített új logisztikai központját Nyíregyházán. A fejlesztés révén egy több... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár