Holnap úgyis jön más

Menjen csak, mondja a felsővezetés, és a régi dolgozók többsége némám, bólogatva vagy egyetértve minden egyes elveszített munkavállaló után gyomorgörccsel nyugtázza a napot, hogy holnap megint jön egy új ember és újra kezdődik minden…… Aki a kolléga távozásának okát ismeri, az sem szól, és miért is nem, mert őt kötik a terhei, vagy csak pár éve van a nyugdíjig, vagy aki esetleg látja az igazságtalanságot és kinyitja a száját, az is holnap már az utcán lehet, esetleg más munkavállalók kirúgásával járna az igazság felszínre törése. Mindannyian látjuk, a problémát mégsem szólunk. (Legyen az egy hozzá nem értő zsargon vezető, túlterheltség, belső bérfeszültség, munkahelyi pszichoterror, kirekesztettség és még így sorolhatnám)
Így vagyunk mi magyarok kódolva?

Aztán az állandó munkaerőállomány-változás feszültségeket gerjeszt a régi dolgozók között is egyaránt, amit az új munkavállalókon töltenek ki, így ők még inkább korábban beadják a derekukat. Az első napokban nem elég megküzdeniük az új feladatok, oktatások sokaságával, az új kollégák nevével, a kényelmetlen munkaruhával, vagy az új dolgozónak járó kiselejtezett munkaeszközökkel, még a régi dolgozók negatív légkörével is szembesülni kell, amit az állandó túlóra és bérfeszültség is erősít, mobbingal megfejelve, ezt a légkört még a külföldi igazgató is megnyakalja a mogorva tekintetével és a szigorú szabályokkal, így az új munkavállalók 50 %-ának is már bottal üthetjük a nyomát az első fizetés után, vagy még előtte.

Szerintem könnyebb lett volna megköszönni az elején a dolgozók munkáját és meghallgatni az esetleges észrevételeiket? Az a vezető, igazgató és tulajdonos, aki beszélget is a beosztottjaival nem csak utasításokat ad és hajlandó a változásokra, csak az tud nyeregben maradni hosszú távon, hiszen hiába van délceg és okos hajóskapitányunk, ha a legénység nem egy irányba evez.

Ez egy állandó negatív körforgás, amit lehetne mérsékelni, de ehhez nem csak egy embernek kell észrevennie a problémát, hanem gyökeresen az egész szervezetnek és az egész országnak, mindenkinek, aki még itthon dolgozik.

Érdemes lenne újra használni ezt a szép magyar elfelejtett szót, legyünk igazgatók, főnökök, tulajdonosok vagy alkalmazottak, beosztottak, vagy páciensek.

KÖSZÖNÖM!

Szerintem érdemes lenne újra használni, hogy ezt az állandó fluktuációs körforgást lassítsuk, ha már teljesen megállítani nem tudjuk.

És próbáljuk meg higgadtan, átgondolva másokat nem sértve, felmondásunkat megindokolni, rávilágítva a problémákra, hiányosságokra, hisz sok esetben a vezetőség meggyőződése szerint minden rendben van a cégnél, ezért lenne fontos, hogy a fejetlenség ne követeljen újabb és újabb áldozatot.

Lengyelné Szőke Martina
recruiter
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Végre mondjuk ki az igazat, ha már eldöntöttük, hogy továbbállunk
2. oldal - Holnap úgyis jön más