Veszélyes a módszertan kereteibe korlátozni a coachingot

A coaching folyamat-tanácsadás, amely az élet legalapvetőbb igazságát segíti professzionális módon kibontakozni: szembenézés a problémákkal, megértés, döntés és változás.
A coachingban mindig azt tudatosítjuk, hogy az elakadások és a problémák a változás szükségszerű velejárói, sőt kiindulási pontjai. Csak abból tudunk előrelépni és építkezni, ami a miénk, vagyis amit megértettünk, elfogadtunk és részünk lett. Egy szakmai elakadás, vagy probléma pedig akkor lesz építőeleme az életünknek, ha szembenézünk vele és megértjük kialakulásának a jelentőségét, értelmét. A szembenézés és kimondás hiányában csak felszíni túllépés lehetséges vagy az eset elfelejtése, betemetése.

Ugyanígy az elakadások és problémák elfogadása, kimondása és megértése nélkül sincs fejlődés.

az első szint: a szembenézés és kimondás, (a vállalom a helyzetet)
a második: a kialakulás folyamatának a megértése, a belátás (közöm van hozzá...)
a harmadik: elköteleződés a változás iránt, döntés létrehozása, az első lépés...

Amikor a coachingban arról beszélünk, hogy fontos a megértés, akkor nem pusztán arra gondolunk, hogy felismerjük és értelmezzük a problémákat, hanem alapvetően arra, hogy szembenézünk a problémák kialakulásának a folyamatával, megjelenésüknek a hátterével, mélyebben elemezzük az elakadások okait.

Hogyan lehetséges ez?

Talán úgy, hogy megtanulunk egy probléma-feltárási, vagy elemzési metódust, amelyet megfelelő feltételek mellett alkalmazunk... talán! Azt hiszem ez a legtöbb coaching iskola egyik legalapvetőbb gyengesége is. Pusztán tanult módszertani elvekkel, illetve eszközökkel nem lehet valódi megértést és döntést elősegíteni, pusztán ki lehet pipálni a "hibák feltárásának" fontos lehetőségét. Ezért van olyan sok "módszerspecifikus hivő", aki egyik vagy másik módszerre, iskolára, eljárásra esküszik. (Gestalt, pszichodráma, tranzakcióanalízis...) Tulajdonképpen még az integratív modellekkel is az a probléma, hogy bár szélesebb perspektívában, de mégis beleragadnak "egyfajta" módszertanba.

Milyen veszélyei lehetnek a módszertan tiszta (zárt) keretei közé bekorlátozott coachingnak?

A fő probléma az, hogy a módszerek és iskolák csupán a megértés előkészítő eszközei, nem a változási folyamatok gyújtópontjai. Minden tanult beavatkozás tradicionális elven működik, minden eltervezett és begyakorolt metódus korlátozott hatású. Szükség van rájuk, hiszen a metodológia a megértés rendezőelve, viszont nem az élmény alapú megértés és változtatás motorja. Milyen könnyű beleesni ebbe a csapdába...

Rogers például sohasem fektetett le zárt módszertani elveket, ahogyan Jung sem, mégis kialakult nyomukban egy módszer-specifikus megközelítés, amely leegyszerűsítette és "elsajátíthatóvá" tette a szemléletet. Ők pusztán értelmezési keretet és szemléletet alkottak, viszont a "piac" és a hierarchizált szakmai szervezetek belegyömöszölték a zseniális gondolkodási hátteret egy kidolgozott, számon kérhető és kontrollálható rendszerbe. Így aki kijár néhány iskolát, könnyen lehet, hogy papírja lesz Jungból, vagy éppen Rogersből, bár szemléletének és munkájának vajmi kevés köze van a mesterekhez, sőt, épp a tanult módszertan fosztja majd meg őket attól, hogy mestereik nyomdokába lépjenek.

Tulajdonképpen azzal, hogy bizonyos iskolák tanítható módszertanná alakították át gondolkodási rendszerüket, megfosztották őket az erejüktől. Ugyanígy működik ez a coachingban is. Vannak metódusok, megközelítések és iskolák, amelyek elsajátítása nagyon fontos, de az eredmény végső soron a coach személyiségén, kezdeményező készségén, kreatív önállóságán múlik.

Sárvári György Ph.D. ügyvezető igazgató
Neosys Szervezetfejlesztő és Tanácsadó Kft.