5+1 csapda a sikeres változás útjában - így kerüld el őket

1. Ha túl egyszerűnek tűnik, lehet, hogy valami nincs rendben

Iskolapélda a 1999-es dél-afrikai „PlayPump projekt”. Nagy nemzetközi figyelemmel és hírveréssel indult. Az ötlet zseniálisnak tűnt: a vízhiány megoldására egy körhinta-szerű eszközt fejlesztettek ki, mondván, a gyerekek úgyis forgatják, miért ne pumpálhatnák egyidejűleg a vizet is a falu kutjából, ezzel mentesítve a felnőtteket a fárasztó pumpálástól?

Zseniális ötlet. Hírességek, mint pl. Bill Clinton álltak mellé, dőlt a pénz: több millió dolláros támogatást szereztek a projekthez. A cél nemes volt, a megoldás egyszerű: így lesz tiszta ivóvíz a szegény közösségeknek és játék a gyerekeknek. Igen ám, csak volt néhány buktató, amivel nem számoltak. A gyerekeknek hamar unalmas lett a monoton és „kötelező” játék… és hiába volt ott a pumpa szerkezet, nők és idősek számára fizikailag túlságosan megterhelő volt forgatni. Nem sokkal később sok helyen elromlottak a szivattyúk és a fenntartási költségekre pedig már nem volt fedezet. Így azután a falvak visszaváltottak a hagyományos kutakra. Végül, a projektet csendben leállították, miután kiderült, hogy se nem fenntartható, se nem illeszkedik a helyi szokásokhoz.

HR tipp: Sokszor egy-egy felkapott trend, jószándékú változtatási kezdeményezés, jó ötletnek látszhat. Az új programok tervezésekor ne csak az ötlet "menőségére" koncentráljunk. Vizsgáljuk meg azt is, hogy vajon illeszkedik-e a munkavállalók mindennapi rutinjába, különben a kezdeti lelkesedés gyorsan kudarcba fulladhat, és a befektetés elveszthet.

2. Nagy beavatkozás = sok mellékhatás

Írország 2002-ben bevezette a műanyag zacskók adóját, minden egyszer használatos zacskóra. Az eredmény nagyszerűnek tűnt: a zacskók használata 90%-kal csökkent, a környezetvédők ünnepeltek. A kampány mögött a fenntarthatóságba vetett erős hit állt. Csakhogy a fogyasztók alkalmazkodtak, megváltoztatták a viselkedésüket: áttértek a vastagabb, többször használatos zacskók vásárlására, amelyeket aztán szemeteszsákként is fel tudtak használni. Végeredmény: nőtt a teljes műanyagfelhasználás, mivel az ilyen zacskók gyártása és hulladékkezelése nagyobb környezeti terhelést jelentett. A kezdeti siker árnyékában így egy új probléma keletkezett, amelyet csak később, további intézkedésekkel sikerült mérsékelni.

HR tipp: Ha bevezetünk egy pl. teljesítményösztönző rendszert, alaposan nézzük meg a "mellékhatásokat". Egy KPI vagy bónusz könnyen a kreativitás vagy a csapatmunka rovására mehet, sőt, egyes eredmények kizárólagos hajszolása új problémákat szülhet.

Klasszikus példa, amikor a vezetőt a raktárkészlet forgási sebessége alapján próbálták premizálni. Valóban nagyobb lett a forgási sebesség, ugyanekkor rendszeressé vált a készlethiány… megérte?

3. Komplex rendszerekben minden mindennel összefügg

Németország 2011-ben, a fukusimai katasztrófa nyomán az atomerőművek fokozatos leállításáról döntött, azzal, hogy átáll környezetbarát és fenntartható, megújuló energiaforrásokra. A szemük előtt lebegő áhított cél a klímavédelem és a nukleáris kockázatok csökkentése volt. Az atomerőművek kiesése viszont a rendkívül komplex energiarendszerben megnövelte a szénalapú erőművek teljesítmény igényét. Ez persze megemelte a CO2-kibocsátást és a légszennyezést is, nem beszélve az energiaárakról. A stabil energiaellátás biztosításához a megújulók (nap- és szélerőművek) önmagukban nem elegendőek, így a nemes szándék ellenére a környezetvédelmi mutatók végül is romlottak.

HR tipp: Egy-egy újítás a szervezet egyik részén pozitívnak tűnhet, ám könnyen túlterhelhet egy másik egységet. Például egy új adminisztrációs szoftver könnyítheti a vezetés munkáját, miközben jelentősen növeli a kollégák adminisztratív terheit.

Ne feledjük, hogy a változtatások általában nem elszigeteltek, hanem könnyen tovább gyűrűzhetnek, befolyásolva például a motivációt, a szervezeti kultúrát, vagy akár a termelékenységet is.

4. Nincs csodafegyver, adaptálni kell

Jó példa a fitneszalkalmazások (pl. lépésszámlálók és edzésprogramok), eltérő hatása. Egy 2022-es tanulmány szerint egyes országokban (pl. Skandináviában) ezek növelik a fizikai aktivitást és javítják az egészséget, míg másokban (pl. az USA-ban) szorongást, túledzést vagy táplálkozási zavarokat okozhatnak, különösen a fiataloknál. Az ok: a társadalmi normák, a pszichológiai háttér és a használat kontextusa eltérő, így ugyanaz a technológia teljesen más eredményre vezet.

HR tipp: Különösen a globálisan jelenlévő cégeknél jellemző az „egységes policy” erőltetése. Pedig, Hofstede már a ’70-es években leírta az IBM irodák közötti kulturális alapú különbségeket. A helyi adottságokhoz való alkalmazkodás nem luxus, hanem inkább szükségszerűség – már ha azt szeretnénk, hogy az általunk bevezetni kívánt változtatások valóban működjenek és valóban jobbítsanak valahogy. 

5. A gyors siker illékony, a viselkedés változás időt igényel

Számos vállalati well-being program épül fogyókúrás kihívásokra. Általában a résztvevők kezdetben lelkesen fogynak. Sajnos, ahogy egy 2021-es elemzés megállapítja, a legtöbb esetben a leadott súly 80%-a egy éven belül visszajön, mert ezek a programok többnyire nem építenek tartós szokásokat: van valami céldátum, valamilyen jutalommal párosítva és amikor vége a „versenynek” vége az egészséges életmódnak is. 

Másik példa: Bejárta a médiát a „zongoralépcső” kezdeményezés: azért, hogy az emberek a lépcsőt használják a mozgólépcső helyett, a lépcső egyes fokait átalakították úgy, hogy hangot adjanak ki rálepéskor – mint egy zongorabillentyű. Volt is siker, az emberek fel-le szaladgáltak, „zenéltek” a lépcsőkön. Két hétig. Azóta nem hallottunk róla.

HR tipp: A változás nem egy sprint: már az elején érdemes a fenntarthatóságot vizsgálni és arra tervezni. Hosszú távú stratégiákra van szükség, folyamatos támogatással, különben a kezdeti sikerek hamar elpárolognak.

+1. Az egydimenziós gondolkodás újabb bajokat szülhet

Sokszor van, hogy változtatási szándék mögött egyetlen, gyakran idealizált (vagy ideológiai) cél áll. A „hívők” pedig nem vesznek tudomást a várható mellékhatásokról. Pedig, régóta tudni lehet, hogy komplex rendszerekben az egyes elemek kölcsönhatásban vannak egymással és ha egy komplex rendszer egy pontján változatunk, nehezen jósolható, hogy az a változtatás más pontokon milyen hatással lesz. Ez szerencsétlen esetben súlyosabb nem szándékolt következményekhez vezethet, mint az eredeti probléma volt.

Miért érdemes a mellékhatásokra odafigyelni? Amikor változásokat akarunk eszközölni a rendszerszemlélet kell hogy legyen az alapvető megközelítés: az alapos tervezést követően mindig vizsgáljuk meg a lehetséges mellékhatásokat, vonjunk be az érintetteket, és monitorozzunk folyamatosan. Így se biztos, hogy minden nem szándékolt következményt el tudunk kerülni, vagy kezelni tudunk, de legalább lesz esélyünk rá.

Gerlei Béla MSc. MBA
A nyelvhasználat és viselkedés szakértője
Karrier Intézet

Nyitókép Freeepik