Zacher szerint mindenki függő - ideje a tükörbe nézni!

A novemberben megrendezett második HR Piknik nem titkoltan olyan témák felvonultatását célozta, melyek nincsenek a szervezetfejlesztés fókuszában. Az első blokk előadói személyes élményeiket, tapasztalataikat osztották meg hatalommánia és függőség témakörben. Szabó György, a Sanoma Media Budapest Zrt. volt vezérigazgatójának előadása után Zacher Gábor, „az ország addiktológusa” könnyedebb vizekre evezett, és a rá jellemző szókimondó stílusban beszélt „a homokba dugott fejekről és lelkekről”.

Zacher Gábor szerint Magyarország a tízmillió függő országa, ugyanis mindannyiunknak van valamilyen fajta függősége. E szó kapcsán kár csak negatív dolgokat érteni - hívta fel a figyelmet, mindig a szövegkörnyezet dönti el, hogy ez a szó milyen színezetet kap. Ki gondolná, hogy lehet például valaki olvasásfüggő, és hiába tartjuk az olvasást hasznos elfoglaltságnak, ez is átcsúszhat kontrollvesztettségbe, ha az illető már a családjával is elfelejt miatta foglalkozni. A függőség általában egy pozitív emléknyomból indul ki. Jó esetben működik bennünk egy kontrollmechanizmus, mely meg tudja akadályozni, hogy túlzásba essünk. Ez a kontrollmechanizmus nem velünk születik, hanem egy bonyolult tanulási folyamat során épül belénk nagyjából a húszas éveinkre. A probléma az, hogy a dohányzással és az alkohollal is tizenéves korunkban találkozunk először. A húszas évek elején már kevésbé valószínű például, hogy nikotinfüggő lesz valaki. Persze a kontrollmechanizmus biztos bekapcsolódására soha sincsen garancia, ami nem csoda, ha végiggondoljuk, hányféle függőségbe futhatunk bele 24 óra leforgása alatt. Tudnánk-e például a telefonunk nélkül élni? Milyen gyakran kapcsoljuk ki, hány óránként vagy percenként nézünk emaileket? - tette fel a kérdést a szakértő. A nikotin és a koffein a legintenzívebb függőségek az életünkben, a kettő gyakran összekapacsolódik: reggeli felkelés után cigaretta, kávé és indulhat a nap. Sok függőség láncot képez: alkohol, munka, gyógyszer, vásárlás, evés, szex, játék, drog - a lényeg mindig az, hogy képesek vagyunk-e szembenézni önmagunkkal és kizökkenni, megálljt parancsolni, ha kell. Aki már szembe tud nézni önmagával, magában hordozza a lehetőséget a változtatásra. Zacher Gábor szerint csak ez számít: a „lehetőség arra, hogy a változás benne legyen az életünkben.”

Az addiktológus tapasztalatai szerint a legnagyobb veszély általában akkor fenyegeti az embert, amikor „működik a rendszer”, kerek az élet és minden rendben van. Ilyenkor kezdünk el keretet sérteni. Mit árthat nekem ez a kis apróság? - gondoljuk. Gyakran jutalmazzuk magunkat egy kis bűnbeeséssel, és a legtöbb függő abban is teljesen biztos, hogy káros szenvedélyét bármikor abba tudja hagyni. A problémát elodázzuk, a változtatást újabb és újabb időpontokhoz kötjük, mert nem merünk szembenézni önmagunkkal - hangsúlyozta a szakember. Hozzátette: a függőség olyan, mint egy kör. Mindannyian a saját függőségi körünkben állunk benne, ezért a függő szempontjából 360 fokot egyben belátni lehetetlen. Csak annyit látunk, amennyi a látóterünk. Ezért van szükség külső segítségre: egy ismerős, egy barát, egy orvos kívül áll és rálát a probléma egészére.
A közönség mindig nagyon élvezi az addiktológus előadásait
Genetika vagy környezeti hatás?

Bizonyított tény, hogy a függőségnek van genetikai alapja, de ez nem eleve elrendelést jelent. A genetikai minta 50-60 százalékban meghatározó, de Zacher Gábor szerint a szociális minta sokkal inkább meghatározza, hogy a génekbe kódolt hajlam teret nyer-e magának. Érdekes genetikai tréfa, hogy az ázsiai emberek 60-70 százaléka nem tud megfelelő formában alkoholt lebontani, ennek következményeként az alkoholizmus náluk egy nem ismert betegség. Nem úgy a magyar nép, mely Európa élvonalába tartozik az egy főre jutó éves alkoholbevitelt tekintve. Franciaországgal vagyunk egy szinten, mégis a francia alkoholisták halálozási aránya 75 százalékkal jobb, mint a magyaroké, mert minőségibb alkoholt fogyasztanak.

Gyermekeink viselkedésének hátterében részben tőlünk örökölt genetikai minta áll, részben pedig a családban tapasztalt minta. Előfordul, hogy a szülő saját frusztrációit vetíti bele gyerekébe. Általános jelenség Zacher Gábor szerint az is, hogy a gyerekünknek tanított magatartásmintáink, és az általunk valójában lejátszott magatartásminta nem egyezik. „Ha belépünk valahova, mindig köszönj kisfiam” - hangzik el oly gyakran, mégis mi vagyunk az elsők, akik erről elfeledkezünk egy adandó alkalommal. „Nézzünk mindig magunkba, úgy cselekszünk-e, mint az általunk tanítottak. Nézzünk tükörbe!” - tért vissza tételmondatához újra és újra a szakember.

Fontos nevelési jó tanácsként hozzátette még azt is, hogy sose felejtsünk el dicsérni és bátorítani. Tapasztalatai szerint hiányzik ez a gesztus a magyar iskolarendszerből. Vezetőként is úgy látja, hogy a jó szó, a figyelem, „a szeretetinjekció” többet ad, mint a prémium. A rosszat nem kell megdicsérni, de lehet azt mondani, hogy „figyelj, nem dőlt össze a világ, gyerünk tovább”. Ez a vezetői hozzáállásnak is alapja kellene, hogy legyen - emelte ki, főleg napjaink munkaerőpiacán, ahol a tárgyi tudásnál fontosabbá válik a hozzáállás.

Megzabolázott szenvedély

Szenvedélyek rabjaként éljük az életünket - szögezte le Zacher Gábor, és ez nem rossz mindaddig, míg a szenvedélyszerű magatartás nem kezd el túlságosan uralkodni rajtunk. A reggelt általában rutinszerű működéssel, kiszámított programmal kezdjük. Előfordul azonban, hogy elég egyetlen apró hibának csúsznia a számításokba, legyen az például egy nem várt telefon, melynek hatására felborul a rendszer, kapkodunk, valamit elfelejtünk vagy otthon hagyunk, ezért másokat hibáztatunk, és már tönkre is ment a nap. Mindig készen kell állni a változtatásra és uralni a rutinszerű cselekvéseket. A függőség egy belső értékrend átalakulás. „Ami nekem fontos, arra mindig lesz pénzem, paripám és fegyverem” - fogalmazott a szakember. Ha nem működik a kontrollmechanizmus, akkor egy idő után mindig több fog kelleni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A jó hír, hogy nincs olyan mélypont, amiből ne lehetne visszajönni. Mindegy, hogy valaki gazdag vagy szegény, csak akarni kell.

Zacher Gábor, aki egyébként saját bevallása szerint munkaalkoholista és sosem tenné le pipáját, gyakran hangoztatott tételmondataival zárta le az előadást: A függőség arról szól, hogy megváltoznak a határok, eltűnnek a tükrök, és azok, akik a tükröt tartják. Ettől válik veszélyessé a világ, mert ha nincs tükör, akkor nem látjuk magunkat. Ha merünk szembenézni saját magunkkal, akkor már tettünk egy lépést a változtatás felé. Mert közben azért azt sem szabad elfelejteni, hogy szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes.