Ugyan ki akarna a jacuzziból kiugrani?

Mióta a dolgozók megtartásában szorít legjobban a cipőnk, azóta az elégedettség nekünk, HR-eseknek szinte a mantránkká válik.

Egyebet sem ismételgetünk, mint a jóllétet, az élményt és a törődést. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy hova vezet, ha az elégedettséget a fene nagy jóléttel akarjuk előcsalogatni?

Hogy képesek vagyunk-e a ma divatos babusgatással magunkhoz láncolni a munkatársainkat? Naná! Sőt, nem is keveset. Hiszen másra sem játszunk, mint az a házigazda, aki tudván tudja, hogy ha tejben-vajban füröszti a vendéget, akkor annak hosszan nem akaródzik majd hazamenni.

A gond az ilyenfajta marasztalással mindössze annyi, hogy a nap végén a főnökök nem az elégedettek dorombolását, hanem a pénztárgépek csilingelését akarják hallani. A bevételhez viszont teljesítmény kell. Ám a feljebbvalók és mi, humánosok is igencsak vonakodunk az eredmények hiányát az orra alá dörgölni azoknak, akiket, jobb híján, szerény produktumuk ellenére is magunk mellett akarunk tartani.

Így hát nem marad más hátra, minthogy mélyen hallgatunk a teljesítményről, és egyfolytában szajkózzuk az elégedettséget. De belegondoltunk-e valaha is abba, hogy ha sikeresek leszünk a tejben-vajban fürösztésben, akkor vajon mit fogunk kezdeni a tutujgatáshoz hozzászoktatott, elpuhult, eltunyult siserehaddal? Mert ugyan ki akarna közülük a jacuzziból kiugrani, amikor a buborékok érzékien simogatják a bőrét, miközben a hideg pezsgőt kortyolgatja, és a mennyei nedűben úszkáló zamatos eper íze szétárad a szájában csak azért, hogy a laptopjához rohanjon, és véres verejtékkel kitaláljon valami korszakalkotóan újat, ami iránt az ügyfelek igényét sziszifuszi erőfeszítéssel felébresztheti?

De azért legyünk őszinték. Ugyanis, ha valaki mégis kiugrik, merthát nem kenyere a tunyaság, és nem is akármire hajt a szakmai karrierjében, akkor őt viszont képtelenek vagyunk ínycsiklandozó feladatokkal magunk mellett elkötelezni. Hiszen járatlanok vagyunk abban, hogy miként is kellene a tettre készek szellemi éhségét csillapítanunk. Mi csak ahhoz értünk, hogy jacuzzikat vásároljunk nyakra-főre.

S hogy mindez hova vezet? Oda, hogy a főnökök és mi, HR-esek ott állunk a nagy jólléti kampányunkban, nyakunkon az elégedetten lubickolókkal, akiknek a dorombolása messzire hallatszik. És közben a pénztárgépek már alig-alig emlékeznek rá, hogy milyen is volt valaha csilingelve csengeni-bongani.

drai