35 órás munkahét: árt vagy használ?

Nem hozott csodát, de nem is okozott gazdasági katasztrófát a 35 órás munkahét bevezetése Franciaországban - így foglalható össze a francia közgazdászok és politikusok véleménye a tíz évvel ezelőtti szocialista vezetésű kormányzat egyik legfontosabb munkajogi reformintézkedéséről.

A 35 órás munkahetet 2000. februárban vezette be Lionel Jospin baloldali kormánya, az egy főre jutó munkaidőt ekképpen 10,2 százalékkal csökkentve: ettől az életminőség javítását és a munkanélküliség enyhítését remélték a termelékenység károsítása nélkül.

A francia statisztikai hivatal (INSEE) adatai szerint a törvény eredményeképp 2002-ig 350 ezer új munkahely jött létre, amelynek fele elsősorban a munkáltatói járulékok csökkenésének volt köszönhető. A kötelező munkaidő csökkenése egyben a franciák óránkénti produktivitásának 4-5 százalékos növekedését is eredményezte.

A 35 óra valójában nem a maximálisan engedélyezett heti munkaidő Franciaországban, és a többszöri módosítás következtében nem is kötelező betartani: a gyakorlatban a 35 óra a túlóráért járó juttatás, illetve a szabadnapok kiszámolásának az alapja. A vendéglátó- és építőiparban vagy a teherszállításban egyáltalán nem vezették be, ahogy a kisvállalkozásokra sem vonatkozik a törvény. A franciák az INSEE adatai szerint 2007-ben átlagosan heti 39,5 órát dolgoztak hetenként.

A nagyvállalatoknál, mint például az állami vasúttársaság (SNCF) vagy a párizsi közlekedési vállalat (RATP) több ezer új munkahely jött létre a 35 órás munkahét bevezetése után, az egészségügyben azonban nem történt ilyen irányú változás.

Számos munkahelyen a korábbiaknál rugalmasabb munkaidőt eredményezett a rövidebb munkahét, például négy napos munkahetet, amelyhez a jobboldali kormányzat sem akart hozzányúlni, hanem a 35 órás munkahétre való korlátozás megkerülését engedélyező, 2008-as törvényben még szélesítette is annak lehetőségét.

A szakértők szerint a munkavállalók körében egyértelműen népszerű a 35 órás munkahét, aminek bizonyítéka, hogy 2008-ban tömegek vonultak utcára, amikor a törvény módosítása előtt, annak esetleges eltörlését helyezte kilátásba a jobbközép kormányzat. Nicolas Sarkozy államfő ugyanis a gazdasági válság előtt a francia gazdaság versenyképességének javítását akadályozó egyik legfontosabb tényezőnek állította be a munkaidő heti 35 órában való korlátozását. A tüntetők másfél éve elsősorban a túlórákért járó szabadnapjaikat, illetve azt a "szociális eredményt" kívánták megvédeni, hogy a 35 órán feletti munkáért járó pótlékokból jobban tudják szabadidejüket kihasználni.

A politikai vita azonban továbbra is heves a kérdéskörben, már csak azért is, mert a 35 órás munkahetet bevezető egykori munkaügyi miniszter, Martine Aubry jelenleg az ellenzéki Szocialista Párt főtitkára. Sarkozy utoljára múlt hétfőn okolta a 35 órás munkahetet a munkanélküliség emelkedéséért, azt hangoztatva, hogy az embereknek lehetővé kéne tenni, hogy többet dolgozhassanak.

A Libération című napilap szerint a munkaidő csökkenésének köszönhető, hogy Franciaország jobban vészelte át a gazdasági válságot, mint szomszédjai, kevesebb volt az elbocsátás és könnyebben ment az átmeneti munkaleállások megszervezése.

A baloldali lap arra is emlékeztetett, hogy Európában mindenhol csökkent a munkaidő az elmúlt ötven évben: több, mint 500 órát Nagy-Britanniában, 600-at Olaszországban, 671-et Franciaországban és 938-at Németországban. Ennek eredményeképp a franciák 2007-ben évi 1559 órát töltöttek a munkahelyükön, míg a németek csak 1432-öt, a hollandok pedig 1413-at.