"Fontos a karrier - de nem írhatja felül a teljes élet iránti igényt"

Az évek óta HR-vezetőként tevékenykedő Jakus Vivien életében a pályamódosítás gondolata már a főiskolás évek alatt megfogalmazódott.

A turizmus csak messziről tűnt neki valónak

”A továbbtanuláskor a turizmus szak mellett döntöttem. A diplomámat is itt szereztem, pedig a tanáraim a humán érdeklődés miatt inkább a jogi pálya felé próbáltak orientálni. És hogy miért épp ezt választottam? Egyrészt a szüleim hasonló területen dolgoztak. Másrészt tele voltam idealista elképzelésekkel a szakmáról. Volt egy olyan képem a területről, hogy aki itt dolgozik, az - amellett, hogy kedvesen elbeszélget a vendégekkel - maga is sokat utazik. Az viszont hamar kiderült, ha maradok, akkor leginkább szabadnapok, hétvégék nélküli műszakokra és alacsony, gyakran akár a szürkezónában kapott bérekre számíthattam volna. Erre a bizonytalanságra meg érthető okokból nem vágytam. Ráadásul a második 2,5 hónapos, frankfurti szakmai gyakorlatom se igazolta vissza a pozitív szakmai  várakozásokat.”

Már a diákmunkák közben körvonalazódni kezdett a HR 

Jakus Vivien útravalója: ”Mindenki váltson úgy és akkor, amikor a belső hangja azt diktálja! Senki ne ragaszkodjon egy bizonyos úthoz azért, mert a karrierről alkotott konvenciók miatt esetleg egy visszalépésnek tűnő, külsőségeken alapuló váltás a kudarc bélyegét jelentheti.”

Vivien így főiskolás kora óta folyamatosan dolgozott: a két félévnyi kötelező gyakorlaton túl is. ”Nagyon fontos motivációm volt, hogy minél hamarabb a saját lábamra álljak. Többek közt felszolgáltam, de voltak időszakos asszisztensi, recepciós és egyéb helyettesítési munkáim is. Az önállóságot így már a tanulmányaim alatt sikerült megvalósítanom. Az már csak a hab volt a tortán, hogy épp addigra fogalmazódott meg bennem a toborzási pálya új irányként, mire rájöttem, hogy az idegenforgalom nem az én utam.”

Fiatal vezetők: nagy presztízs és sok stressz

 Ekkor már tudatosan kereste a lehetőségeket az álláspiacon - és tetszett meg neki egyre jobban a HR világa. Nem is kellett túlságosan sokat várnia az áttörésre. ”Bekerültem a Recruitment International csapatába - így a tanácsadói oldalon, researcherként (a fejvadász segítsége, a jelölteket felkutató asszisztens – a szerk.) kezdhettem el a pályafutásomat.” Vivien itt közel egy évig kutatott a megbízók kérésre a potenciális IT-sok és mérnökök után. Aztán hirtelen felpörgött minden. Közel 4 évet töltött az IT Services Hungary, majd 1 év 2 hónapot a Vodafone SSC és újabb 1 évet a Computacenter Hungary HR business partnereként és HR managereként. A szakmai előmenetellel egyidőben egyre több felelőssége, magasabb fizetése és nagyobb irodája is lett: ennek ellenére érezte magát egyre rosszabbul a bőrében.

”Látszólag minden irigylésre méltó volt körülöttem. 28 éves koromra abszolút a csúcson voltam, magas pozícióban, cégautóval, amit tényleg nem sokan mondhatnak el magukról. Ugyanakkor nagyon sokat tépelődtem a multik ”daráló életstílusa” miatt. Meg amiatt is, hogy a gyakran 12-14 órás napi munka és az elért eredmények mellett se tudtam egy csomó szakmai elképzelésemet érvényre juttatni. Volt, hogy annyira rosszul érintettek ezek a dolgok, hogy a kevés szabadidőmben is vásárlásba próbáltam folytani a feszültséget.”

Alkotói szabadsággal töltődött fel majd váltott

Vivien végül közel 6 évnyi hajtás után döbbent rá: itt a sabbatical és az inspirálódás  - majd a váltás - ideje. ”2014 októberében utaztunk el a párommal Ázsiába, közel 3 hónapra.” Hazajövetelük után a cél már egy olyan nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb pozíció volt, amelyben a mennyiségi HR helyett inkább a szakma minőségi oldalán és a stratégiai fejlesztésen lehet a hangsúly. És olyan, amelyben bár vannak izgalmas kihívások, de azért a magánélet is megmarad.

Négynapos munkahét: több idő juthat önkénteskedésre

Hazajövetelük után fél évig a Budapest Bortársaság határozott idejű projektjével foglalkozhattam. Idén januártól pedig a call centerek informatikai fejlesztésével foglalkozó 900 millió forint árbevételű, 46 fővel működő Geomant-Algotech Kft. people-strategy managere lett (ez HR-vezetői munkakörnek felel meg –a szerk). Viviennek sikerült megállapodnia a vállalattal négynapos munkahétben. Így jut ideje más szakmai tevékenységekre: például a HR Fest nevű rendezvény szervezésére vagy a "Város Hőse kezdeményezés" önkéntes nagyköveti feladataira, tavasszal pedig elvégzett egy üzleti coach képzést is.

Váltás: a belsőnkre hallgassunk és ne a konvenciókra

Amit pedig mindebből megszívlelendőnek érez a karrierépítők felé: lépjenek bátran! ”Mindenki váltson úgy és akkor, amikor a belső hangja azt diktálja! Senki ne ragaszkodjon egy bizonyos úthoz azért, mert a karrierről alkotott konvenciók miatt esetleg egy visszalépésnek tűnő, külsőségeken alapuló váltás a kudarc bélyegét jelentheti.”  A sztori másik fontos tanulsága: a sokszínűség és a változatosság gyakran sokkal nagyobb elégedettséget nyújthat, mind a kiszámítható, de napi 12-14 órás menetelés az egyre magasabb pozíciók felé. Vivien azért hozzáteszi: egyáltalán nincs kizárva, hogy később újra egy nagyvállalat vezetői pozíciójára vágyjon majd. Azt azonban nem hagyná, hogy a karriervágy felülírja az igényét a teljes élet - így a hivatáson és a magánéleten túl az önkéntes tevékenység, az írás, a folyamatos fejlődés - iránt.