Növelnék nyudíjkorhatárukat a kínai nők

Mint ahogy más országokban is, itt is problémát okoz az átlagéletkor emelkedése, vagy akár a férfiak és a nők nyugdíjkorhatárának különbsége is. A nők már régóta küzdenek azért, hogy ugyanakkora nyugdíjkorhatárt állapítsanak meg náluk is, mint a férfiaknál (ez mára sem valósult meg). Ez azért is érdekes, mert nekik az alacsonyabb. Kínában szintén tendencia, hogy miközben évtizedekkel ezelőtt még az volt a normális, hogy a nők férjhez mennek és gyereket szülnek, addig mára egyre több itt is a szingli 30-as, 40-es nő, akik márpedig ugyanannyi ideig akarnak dolgozni, mint a férfiak.

A nők öt évvel korábban mehetnek nyugdíjba, mint a férfiak, a nyugdíjkorhatár 50 illetve 55 év. Ez azért alakult így, mert az 50-es években még a nők mind otthon, mind a gyárakban komoly terhelésnek voltak kitéve és a kormányzat ezzel próbálta honorálni az erőfeszítéseiket. 2000 után viszont egyre több nő tekintette ezt diszkriminációnak.

A korai nyugdíjazás ugyanis alacsonyabb szociális juttatásokat jelentett, ami sokak szerint nem fair a nőkkel szemben. Ráadásul ez kizárta a nőket számos, az állam által adott kedvezményből, amelyek 30 éves munkaviszonyt követeltek meg. Az élet és a körülmények változásával, mint például az egygyerekes családmodell, lehetővé vált a nőknek a munkára való fokozott koncentráció, így joggal kérik azt, hogy ugyanakkor mehessenek nyugdíjba, mint a férfiak.

A munka márpedig szükséges...

A korai nyugdíjkorhatárnak meg is lett az eredménye, sokan ugyanis szeretnének tovább dolgozni, hogy javítsanak az életkörülményeiken és hogy meg tudják őrizni a pénzügyi függetlenségüket. A HSBC 2006-ban készített tanulmánya szerint az emberek 31 százaléka gondolta úgy, hogy jó lenne saját maguknak meghatározni a nyugdíjba vonulás idejét, és 25 százalék nyilatkozta azt, hogy attól kellene függenie a nyugdíjkorhatárnak, hogy az emberek meddig képesek teljes körűen ellátni feladataikat.

33 százalék szerint ugyanis a munka értékesebbé teszi az életüket, 31 százalék véleménye alapján pedig igenis szükséges a szellemi megterhelés is a fizikai mellett ahhoz, hogy valaki egészségesen tudjon élni. Mindössze 13 százalék volt az, aki azért szeretne tovább dolgozni, mert anyagilag szükséges lenne.

2006. év végén nyílván a társadalmi és gazdasági nyomás hatására is felmerült, hogy emelni kellene a nyugdíjkorhatárt, mivel ezzel a finanszírozási kérdések egy részét is megoldanák. Az 50-es években születettek, amikor még nem volt egygyermekes a családmodell, lassan kezdenek nyugdíjba menni, viszont ma már azok kezdenek dolgozni, akik az 1980-ban bevezetett "új rendszerben" születtek, így kevesebben is vannak, mint akik nyugdíjba mennek. Vagyis itt is elmondható, hogy a népesség elöregszik, nem is kis mértékben.

Az emelésnek viszont több ellensége is akadt már eddig is, sokak szerint ugyanis ezzel a munkanélküliséget fokoznák. Az állami vállalatoknál ugyanis korábban az volt a bevett szokás, hogy a dolgozók korengedménnyel mennek nyugdíjba, akár már a 40-es, 50-es éveikben is, hogy helyet adjanak a fiataloknak.

2007-ben már sokan nyugdíjkrízisről beszéltek Kínát illetően. Az idősek száma ugyanis sehol máshol nem tapasztalt mértékben emelkedett, 2005 és 2015 között a becslések szerint megduplázódik, 2015-re elérve a 200 milliót. A század közepére már 430 millió nyugdíjassal számolnak a szakértők. Ez viszont különösen nagy terheket ró a gazdaságra, ami már évtizedek óta szenved a fillérekért dolgozó fiatal és képzetlen munkaerőtől országszerte.

A korábbi kezdeményezések így megalapozottnak látszottak, miszerint a nyugdíjkorhatárt a férfiaknál 60 évre, a nőknél 55 évre kellene emelni. Ezzel közelítenének valamennyit a nemzetközi szinthez, de jelentős könnyítést adna a kínai nyugdíjrendszernek is. Ez viszont új problémákat is felvet a kormánynak. 2006-ban például 4,13 millió kínai fiatal diplomázott le, akiknek a 30 százaléka még mindig nem talált munkát.

A munkanélküliség viszont nem csak a diplomások, hanem az alacsonyabb képzettségűek között is nagyon magas. A nyugdíjkorhatár emelésével az idősebbek tovább fognak dolgozni, így még tovább romolhat a helyzet.

A fentiek ellenére sem hozott még döntést a kormány 2008-ra sem, de a kínai Szociális és Munkaügyi Minisztérium bejelentette, hogy várhatóan továbbra is megmarad a jelenlegi nyugdíjkorhatár szintje, 50 illetve 55 évnél, a tervek szerint 2020-ig.

Az AXA 2008-ban készített felmérése is alátámasztotta a leírtakat, ugyanis nem elég, hogy öregedik el a népesség, vagy hogy idejekorán nyugdíjba kell vonulniuk, még a felkészülés is hagy nem is kevés kívánnivalót maga után. A passzív hozzáállás miatt a boldog nyugdíjas évekről szőtt álmok könnyen elszállhatnak.

Habár a havonta, nyugdíjcélra félretett összeg megkétszereződött 2007-ben, általánosságban elmondható, hogy a kínaiak felkészültsége messze az egyik legrosszabb az AXA által vizsgált 26 ország közül.

A kínaiaknak magas elvárásaik vannak a nyugdíjas évekkel szemben és 2007-ben még optimistábban látták a helyzetet, mint egy évvel korábban. A megkérdezett dolgozók 88 százaléka, a nyugdíjasoknak pedig az 55 százaléka érezte úgy, hogy teljesen meg van elégedve az életével. 83 illetve 79 százalék pedig úgy látta, hogy neki sokkal jobb nyugdíjas évei lesznek vagy már vannak is, mint a szüleiknek. Sőt, a dolgozók több mint fele abban a hitben él, hogy nem lesz alacsonyabb a havi jövedelme ha nyugdíjba megy.

A korábbi évekkel ellentétben már csak 36 százalék gondolta azt, hogy emelni kellene a nyugdíjkorhatárt, ennek ellenére 58 százalék dolgozna tovább a nyugdíjkorhatár betöltése után, hogy jobb életkörülményei és a későbbiekben magasabb jövedelme legyen.

A felmérés egyik kérdésére érdekes eredmény született, az időskori évek alatt sokan szeretnének utazni, de a legnépszerűbb tevékenységek között volt a "nem csinálni semmit" válasz is. Az AXA ez alapján azt szűrte le, hogy amint a munkájukat elveszítik, a kínaiak lesznek az egyik legcéltalanabb nép, annak ellenére, hogy egy részük utazgatni szeretne.

Valószínűleg azért állnak ilyen optimistán a nyugdíj kérdéséhez, mert a legtöbben még ma is úgy gondolják, hogy a gyereknek mind érzelmileg, mind anyagilag támogatnia kell a szüleit. De abba nem gondolnak bele, hogy az egygyerekes családmodellben ez lényegesen nehezebb, ha ugyan nem megoldhatatlan terhet jelent egy szem gyereknek.

Emellett viszont 70 százalék azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi megtakarításait inkább megtartaná az örökösének, minthogy felélje, miközben jobb körülményeket biztosít magának a nyugdíjas évek alatt.

Ki mennyit tesz félre?

2007-ben már javult a helyzet a megtakarítások terén, de ez még mindig nem megfelelő. A munkavállalók 37 százaléka fordított figyelmet az előkészületekre és kezdett el félretenni, ami 6 százalékpontos növekedés 2006-hoz képest (az AXA által felmért 26 ország átlaga 54 százalék, a legmagasabb arány pedig 70 százalék feletti az Egyesült Államokban és Kanadában is). A félretett összeg pedig kétszer annyi, mint a 2006-is adatok szerint.

Ez részben annak köszönhető, hogy sokan még mindig azt várják, hogy az állam segítse ki őket, a munkavállalók mindössze 66 százaléka ismerte fel azt, hogy az egyéneknek ugyanúgy el kell kezdenie takarékoskodni, ha valóra akarja váltani a nyugdíjjal kapcsolatban szövögetett álmait.