Vigyázzon, sokba kerülhet, ha pénze van!

Mennyire egyszerű lenne, ha nemcsak az átlagos hozamok alapján lehetne összehasonlítani a különböző befektetési és megtakarítási formákat, hanem a költségek szerint is! Azonnal kiderülhetne, hogy amikor egy nagyon vonzó éves hozamról hallunk, akkor tulajdonképpen mennyi marad a szolgáltatók által levont fizetnivalók után.

Különösen hasznos lenne az összehasonlítás azoknál a pénzügyi termékeknél, ahol hosszabb időn át nagyobb összeget halmozunk fel, arra számítva, hogy azt hozamokkal együtt kapjuk kézhez a végén. A különböző terméktípusok közti döntésben hasznos kapaszkodót jelenthetnének az egyértelmű költségek.

Mutatók

Egyelőre azonban még mindig nincs olyan egységes költségmutató, ami segítene a biztosítások, a nyugdíjpénztárak és a befektetési alapok összehasonlításában. Pedig az ÁTKM - általános költségmutató - koncepciójának kidolgozása még 2011 végén megkezdődött. Binder István, a PSZÁF szóvivője azonban kérdésünkre nem tudta megbecsülni, hogy mikor várható, hogy ténylegesen lesz is ilyen mutató. A költségek összehasonlíthatóvá tétele azért is nehéz, mert a pénztárak, a biztosítók és az alapok eltérő jogi környezetben, eltérő célokkal működnek.

Valamiféle költségeket tükröző mutató azért mindháromra létezik most is, de ezeket nem egységes szempontok szerint számítják ki, ezért csak egy termékcsoporton belül alkalmas az összehasonlításra.

A befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosításoknál egy önszabályozó mutatót használnak, ez a TKM. Rendkívül fontos adatról van szó! A TKM (Teljes Költségmutató) ugyanis egyszerűsítve azt mutatja meg, hogy a díjfizetés alatt mekkora éves hozamot kell elérni a befektetésünknek ahhoz, hogy legalább a befizetett díjakat visszakapjuk a biztosítás lejártakor. Vagyis ha a hozamból kivonjuk a TKM-et, megkapjuk, hogy valójában hány százalékot nyertünk az általunk befizetett pénzen.

Díjak

A Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) által közzétett adatok szerint 10 év alatt 1,01-től egészen 12,3 százalék is lehet a befektetési egységekhez kötött biztosítások teljes költsége, az átlag pedig 6,36 százalék. A MABISZ táblázatából 17 biztosító csaknem 240 unit-linked biztosításának Teljes Költségmutatóit lehet összehasonlítani.

A TKM, amelyet mindig egy átlagszerződés alapján, illetve típuspéldán kersztül számolnak ki, figyelembe veszi a biztosító által felszámolt valamennyi költséget, és a mögöttes alapok vagyonkezelési költségeit is, de nem tartalmazza például az eszközalapok közötti átváltások költségét. Benne van viszont a haláleseti és más biztosítási szolgáltatások díja. Ezeket lehet költségként tekinteni, hiszen a díjat levonják, másfelől nem költség, abból a szempontból, hogy ha a kockázat - például haláleset - bekövetkezik, a biztosított ezek alapján kap pénzt.

A saját szerződésünknek persze még mindig nem biztos, hogy annyi lesz a TKM-je, mint amennyi a MABISZ táblázatában van. Először is a mutatót az átlagra számítják ki, ráadásul ugyanannál a szeződésnél a legalacsonyabb és a legmagasabb TKM között 2 százalék eltérés is lehet.

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknak egy utólagos jellegű díjterhelési mutatója van, ami arról tájékoztat, hogy egy adott évben a megtakarításaink hány százalékát fizettük ki átlagosan működési, likviditási célra, illetve vagyonkezelési, letétkezelési díjként. Ez a díjterhelés a PSZÁF által közzétett adatok szerint 0,14 és 1,94 százalék között változik, átlagosan 1 százalék közül van.

Csalóka

Az adat azonban csalóka egy kicsit, ugyanis az önkéntes pénztáraknál a működési és likviditási célra levont költség sávosan változik: minél nagyobb az éves megtakarítás, annál kisebb százalékban számolva a levonás. Például az Életútnál az itt minimális éves befizetés - 36 000 forint - esetén a levonás 5,5 százalék, utána sávonként 5, 3 és fél, 2 majd 360 000 forint felett már csak fél százalék. Összességében tehát mondjuk egy évi 500 000 forintos befizetés - ahol az adókedvezményt már maximálisan ki lehet használni - után 2,3 százalékot vonnak le, ennyi, vagyis évi 12 130 forint nem kerül a számlánkra.

A pénztárak egyébként a befizetésnek évi 10 000 forint összeghatárig terjedő része maximum 10 százalékát, az azt meghaladó része maximum 6 százalékát vonhatják le a működési, likviditási tartalék javára.

A befektetési alapoknál az úgynevezett TER-mutatót számítják ki. Ez, ugyanúgy mint a magánnyugdíjpénztárak díjterhelése, utólagos jellegű és a tartalmát uniós irányelv szabályozza. Hiányoznak belőle az értékpapírok kereskedésével összefüggő megbízási díjak, a jutalékok, a sikerdíjak, a kiszállási és beszállási költségek is.

A befektetési alapok költségmutatóit szintén a PSZÁF teszi közzé, ennek alapján az alapokra terhelt költség fél százalék és kilenc és fél százalék között változik.

Összefoglalva: az unit-linked biztosításoknál körülbelül 1-12 százalékos levonásra számíthatunk, vagyis ekkora hozamnál kapjuk vissza a végén a befizetett pénzünket. Az önkéntes pénztáraknál az átlagos díjterhelés 0,14 és 1,94 százalék között van, viszont ez nagymértékben változik ahhoz képest, hogy havonta milyen összeggel, illetve mennyire régen takarékoskodunk. A befektetési alapoknál a költségünk fél és 9 és fél százalék között van.