A halogatás nyomorba dönt

A feladatok elodázása súlyos teherként nehezedik az érintettek életére. Iskolai és munkahelyi problémák egyaránt származnak belőle.

Joseph Ferrari, a chicagói DePaul University pszichológus professzorának 22 ezer fős kutatásából az derült ki, hogy a felnőtteknek mindegy húsz százaléka sorolja magát a krónikus halogatók közé. Különös módon az egyetemi hallgatók között az arány jóval nagyobb, hetven százalékos. A férfiak egyébként magasabb arányban érintettek mint a nők, a professzor ezzel magyarázza, hogy a férfiak közül többen hagyják félbe a felsőfokú tanulmányaikat.

A kutatásból az is kiderült, hogy a halogatók kevesebbet keresnek, mint szorgalmasabb társaik, nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé, és a jövőre sem gondolnak eleget: elhanyagolják a nyugdíj-megtakarításokat és az egészségmegőrzésre sem figyelnek.

Alacsony önértékelés a háttérben

Gordon Flett, a torontói York University pszichológus professzora arról beszélt a Wall Street Journal cikkében, hogy a halogatók gyakran ostorozzák magukat rossz szokásuk miatt, ami önbizalomhiányra utal. A pszichológus azt ajánlja: bocsássuk meg magunknak a halogatást, és úgy kezdjünk a további munkához. Azok az egyetemi hallgatók, akik megbocsátottak maguknak azért, hogy a késlekedés miatt elhasaltak egy vizsgán, jobban teljesítettek a következőn, mivel csökkent rajtuk a bénító belső nyomás.

Az is jó módszer, ha olyan kisebb részfeladatokra osztjuk a munkát, amelyek már kevésbé tűnnek rémisztő falatnak az önbizalomhiánytól tépázott lelkünknek. A részfeladatok elvégzése után érdemes jutalmazni magunkat valamivel, hogy kondicionáljuk a helyes viselkedést.

A halogatás lelki alapja az az aggódás vagy egyszerűen csak rossz érzés, amit egy nehéz feladat elvégzése okoz – írja a Napi.hu cikke. A halogató abban a hamis képzetben él, hogy jobb lesz akkor nekikezdeni a feladatnak, ha már kissé oldotta a feszültségét valamivel, például azzal, hogy aznap tizedszer is átnézte a Facebook falát. Ennek a jelenségnek neve is van: "fegyverletétel a jó érzés keresése előtt". Persze a feszültség ettől nem csökken: mire a halogató dolgozni kezd, rég késésben lesz, és emiatt önbizalma és aggodalma csak tovább nő. A pszichológusok szerint, ha erre a negatív következményre gondolunk a napi halogató rutin megkezdése előtt, akkor könnyebb lehet ellenállni, nő az önkontrollunk. A felismerés után pedig jöhet, hogy meghatározott időbeosztáshoz próbálunk ragaszkodni.

Egyek azért halogatnak, mert azt hiszik, a produktumuk nem felel majd meg a környezetük elvárásainak. Nekik fel kell ismerniük, hogy mások sokkal kevésbé kritikusak velük, mint ők magukkal. Vannak, akiknek az időutazásos technika válik be: arra gondolnak, ha időben elvégzik a feladatot mi lesz a jutalom – például egy boldog ügyfél, vagy egy szabad este, amit nem utolsó pillanatra hagyott feladat befejezésével kell eltölteni.

Napi.hu