Szerző: Filius Ágnes Megjelent: 2 éve

A hátrányos helyzetű gyerek játékra, a jómódú tanulásra használja a világhálót

A „netezéssel” kapcsolatos morális pánik helyett tudomásul kellene vennünk azt, hogy a felnövő, úgynevezett digitális nemzedéknek a kommunikációs csatornája online épült ki. Ezt a rengeteg, gép előtt töltött időt kellene tartalmassá, alkotóvá tenni. Ebben nagy szerepe van a szülői mintának, a család netezési szokásainak, az iskolának, egyéb közösségeknek. A közoktatásban azonban még mindig leginkább didaktikus „oktatógépként” kezelik a digitális táblát, ami nem teszi izgalmassá a tanulást. A munkaerőpiac által értékelt, elvárt kompetenciák, tudások fejlesztése, és a fiatalok „gépezési” szokásának egymásra hatása fontos kérdés. A jövőnk múlik rajta.

Minél több alkalma adódik Szabó Andreának arra, hogy fiatalokkal a pályaválasztás, a későbbi munkára való felkészülés kapcsán találkozzon, egyre inkább azt látja, hogy az otthonról - sokszor nem is tudatosan -, hozott viselkedési minta dönti el a későbbi beválást. A Gestalt szemléletű Vezetői és Karriercoach, LCC oktat az Aquincum Institute of Technology–n (AIT), ahol vállalkozói készségek fejlesztését tanítja amerikai és magyar, kiemelkedően tehetséges, „computer science” témában tanuló, tízen-huszonéveseknek. Foglalkozik startupperekkel, illetve társadalmi munkában vállal iskolai karrierválasztással kapcsolatos előadásokat, és - a szülők által kért - egyéni karriercoaching során is megtapasztalta ezt a hatást.

Ezek mindegyike ma már azt a tapasztalati átlagot mutatja, hogy az a szülő, aki a gyereke karrierválasztásával foglalkozik, maga is tájékozott az Internet világában, hiszen maga is főleg innen szerez információt. A másik jellemző ennél sokkal „keményebben” válogat. Kell az értékrend mellett anyagi jólét is az információszerzéshez, hiszen nem mindenkinek van pénze sem az elit egyetemre, sem a karriercoachingra.

„Az internetezési szokások hasonlatosak a Maslow-i piramishoz”- mondta a HR Portálnak Szabó Andrea. Aki a fiziológiai alapokért küzd, és van hálózati elérése, az kikapcsolódásra, játékra, legfeljebb filmnézésre használja a hálót. Ha ez a szint rendeben van, akkor kezdünk el információkat, kedvező vásárlási lehetőségeket keresni. És akinek még ezen felül is marad erőforrása, az önfejlesztéssel, képzési lehetőségekkel, tanulással kezd foglalkozni ebben a térben.

A „mai fiatalok” is ugyanúgy kommunikálnak, csak a „helyszín” más

A World Economic Fórum idén nyáron megjelentetett egy video-cikket arról a jelenségről, miszerint a szegényebb és a gazdagabb tinik ugyanolyan sokat neteznek. Nincs különbség a gép előtt eltöltött időben. Azonban egészen mást csinálnak a különböző társadalmi csoportokból érkezők ez idő alatt. A jobb módúak tanulnak, információt szereznek, kapcsolódnak a többiekhez. A szegényebbek ezzel szemben egyszerű játékokat játszanak.

Szabó Andrea hazai tapasztalatai teljesen egybevágnak a nemzetközi megfigyelésekkel. „A mai, 18-24 évesek a világ minden táján ismerik a nagy netes alkalmazások közül a Google-t, a Facebook-ot, és a Youtube-ot”- mondta a coach. Ez az információ már minden fiatalhoz „lecsorgott”. A nagy különbség abban áll, hogy mit kezdenek ezekkel az alkalmazásokkal.

Nyilván sokkal egészségesebb szabad levegőn lenni, mozogni, és ezen keresztül kapcsolódni, de most a mai fiatalok nem ezt preferálják. „Ahogy a mi szüleinknek is furcsa lehetett az, hogy mi miért ülünk a barátainkkal különböző közösségi terekben, úgy a gyerekeinket látva nekünk is furcsa, hogy a 24 órás kapcsolattartás online folyik. Pedig ez csak egy csatorna, amin keresztül ugyanúgy kommunikálnak, ahogy azt mi is tettük”- mondta.

Nincs alapja annak, amekkora bűnbakká tették a médiát

Szinte alapvetése lett a különböző, gyermek- és ifjúságpszichológiának, hogy ne nagyon engedjük a gyerekeket a képernyő közelébe. Tóth-Mózer Szilvia, pszichológus, a neveléstudomány doktora, aki a PhD-értekezését is a tinédzserek médiahasználatból írta, kifejezetten elutasítja ezt a szemléletmódot. „Ma megfigyelhető egyfajta morális pánik, ami a médiafogyasztást teszi felelőssé a szociális és kognitív készségek nem megfelelő fejlődéséért” – mondta a HR Portálnak. Ma már ezzel szemben látható, hogy bizonyos készségek egyáltalán nem az idővel, hanem azzal függenek össze, hogy mit is csinál a fiatal a gép előtt.
Tóth-Mózer SzilviaTóth-Mózer Szilvia szerint pánik figyelhető meg a fiatalok netezési szokásait illetően

A kutató szerint az USA-ban már az 2000es évek elején megfigyeltek olyan tanulási preferenciákat, mint például a multitasking, az „ugrálva haladás”, a jutalmazás-függő teljesítmény vagy az írott szöveg helyett a audiovizuális források előnyben részesítése. A kutatási eredményeinek a tükrében elmondható, hogy a diákság nem egységes a digitális tanulói jellemzőket illetően. Vannak olyanok, – nem is kevesen, – akiknél a mindennapos internethasználat mellett sem fejlődnek ki olyan tanulási jellemzők, amelyeket alapvetésként kezelnek a digitális nemzedék emlegetésekor. Tóth-Mózer Szilvia szerint az IKT eszközök hatékony alkalmazója nem feltétlenül rendelkezik a digitális nemzedéknek tulajdonított, pozitív, vagy negatív jellemzőkkel.

A gyerekeket minél előbb meg kellene tanítani azokra a stratégiákra, önszabályozó mechanizmusokra, amelyek segítségével képesek lesznek az IKT eszközöket az érdeklődésük és önkifejezésük szolgálatába állítani.

Nem mindenkinél ugyanazt jelenti a „gépezés” fogalma

Tóth-Mózer Szilvia az egyik legnagyobb csapdának azt látja, hogy a szülők nem differenciálnak a számítógép előtt eltöltött rengeteg időt illetően. Ugyanúgy „gépezésnek” mondják azt, ha a gyerek butácska videókat oszt meg tucatjával a Facebook-on, vagy ha saját grafikát, zenét készít, filmet vág.

A sok lehetőségnek azonban csak a töredékét ismerik a gyerekek, mert sem a család, sem az iskola nincs tisztában és/vagy nem használja azokat a módszereket, amelyekkel egyrészt a digitális írástudás kialakítható, másrészt a mostani munkaerőpiac által preferált készségeket a tevékenységeken keresztül fejleszthetnék. „Ha a tanár csak konvergens gondolkodást igénylő feladatokat visz be a számítógépen, akkor nem tesz mást, mint automatizál néhány folyamatot. Zsákutca, ha azt gondolja, hogy a digitális eszközöknek ez a megfelelő használata”- Tóth- Mózer Szilvia szerint. Ellenben, ha projektalapra helyezi a működést, és interaktívvá válik a tantermi lét, az alkalmasabbá teszi a tanulót később a komplexebb munkakörök betöltésére.

Az IKT sem mindenható

Érdekes összefüggésre is felhívta a pszichológus a figyelmet. Az OECD 2012-es, PISA felmérésein alapuló „Students, Computers and Learning” c. jelentés ( Students, Computers and Learning ) egyik következtetése az, hogy az IKT eszközök hiába terjedtek el széles körben, a formális oktatásban nem alkalmazzák őket megfelelően. Mindezt arra az eredményre alapozzák, hogy a digitális szövegértés-, és a számítógép-alapú matematikateszten legjobban teljesítő országok tanulói - a beszámolóik szerint - kevesebbet használják a számítógépet az iskolában. A koreai és szingapúri diákok jó eredményei azt sugallják, hogy a tanulók ezeket a fontos készségeket nem az iskolában sajátítják el.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fontos készségeket, a tájékozódást, az információk szűrését más módszerekkel is meg lehet tanítani a gyerekeknek, nem feltétlenül kell ehhez számítógép. „A megfelelő módszerek kiválasztásánál azt kell figyelembe venni, mivel adható több a tanulóknak.”
Zeitler ÁdámZeitler Ádám is könyvpárti

„Könyvpárti” a középiskolás korú tehetségekkel foglalkozó Milestone Intézet is, ahogy Zeitler Ádám, az oktatási műhely társalapítója, megfogalmazta az álláspontjukat a kérdésben. „ Véleményünk szerint fókuszáltabban tudnak figyelni, és mélyebben tudnak elsajátítani ismereteket, összefüggéseket a fiatalok ha nem csak online módon teszik”- mondta a HR Portálnak. Ők azt tapasztalták, hogy a munkaerőpiacon nagyon értékelt „skillek” viszonylag könnyen megszerezhetőek, akár az iskola után is, de azok a mély alapok, amelyekre építeni lehet, nincsenek meg. „ Egy kreatív ember attól az, hogy bármikor elő tudja hívni, és egy új információval kiegészítve más kontextusba tudja helyezni az adott témában szerzett tudását. Ez az egyediség teszi kiválóvá. A jó ötletek alaptudás és műveltség nélkül nem átütőek”.

A géphasználattal kapcsolatban ők is azt látják, hogy a környezet számít ebben a tekintetben is. Mivel a Milestone oktatási műhelyként működik, ezért ezen a téren is, ekként uniformizál. Azokat az értékeket adják át a gyerekeknek, amelyet szervezet-szinten vallanak: „Kritikusan gondolkodó, értelmiségi lesz belőlük, aki felelősséggel tartozik a környezetéért, és saját magáért.” Ahogy ebbe nem fér bele az üres rongyrázás, úgy a géphasználatnál is ezt a felelősséget várják el a különböző szociális hátterű fiataloktól. Mindezek mellett a legfontosabb tényezője a készségfejlesztésnek, maga a tanár személye. „ Az unalmasan előadó oktatónál még a projekt is unalmassá válik” – mondta Zeitler Ádám.

Szűrésből, forrásfelismerésből lesz a kritikai gondolkodásmód

Mivel rengeteg a digitális „zaj” a körülöttünk lévő világban, ezért fokozottan fontossá vált az, hogy a felgyorsuló tempójú információ-begyűjtést még tempósabb szűrés kísérje. A Milestone-ban ezt tanítják meg a diákoknak, és ez gyakorlatilag már a kulcsa az előbb említett kritikai gondolkodásnak. Zeitler Ádám azt javasolja, hogy mindenki keresse meg azt a „mikroklímát” magának, gyerekének, amely a példaadó értékrendjével, működésével felfelé húzza a diákot úgy a – ma már inkább a hordozható eszközökön zajló - számítógép-használat, mint minden egyéb tevékenység során.

Ki lehet kerülni sokáig a „gépezést”, ha vannak jó módszerek a képességfejlesztésre, és a tudás átadására, de a találkozást a végtelenségig elodázni nem lehet, Tóth-Mózer Szilvia szerint. „Életidegen az, ha valaki ma 18 éves koráig nem találkozik IKT-eszközzel. Kritikusan, etikusan, produktívan kell használni ezt a lehetőséget.”

Mivel manapság a műveltségnek egyre meghatározóbb része az IKT-jártasság, és minden szakma abba az irányba tart, hogy egyre meghatározóbb része válik technológia-alapúvá. „Ez egy képeskönyv, amiből kizárjuk magunkat, a gyerekünket, ha tiltjuk a használatát”- írta le egy szép hasonlattal az IKT-hiány következményét Szabó Andrea is. „Szülőként sokkal egyszerűbb tiltani, mint felvállalni azt a rengeteg munkát, ami a szűrés megtanításával együtt jár. De ne fosszuk meg őket a sok lehetőségtől, hanem inkább legyünk kíváncsiak arra, mit is csinálnak a gyerekeink a gépen abban a sok órában. Menjünk be hozzájuk, kérdezzük meg őket, és próbáljunk mi is kapcsolódni az online világukhoz”- foglalta össze a javaslatait a karriercoach szakember.
Follow hrportal_hu on Twitter

A németországi Aldiban keresnek igazán jól

Az Aldi-pénztárosok élete valóban olyan stresszes, mint ahogy kívülről látszik, kemény teljesítmény-kényszer alatt dolgoznak. Viszont Németországban még a nettó alapfizetésük is eléggé vonzó, és még egyéb pluszpénzek is bőven akadnak számukra. Jelenleg is jó pár száz ilyen dolgozót keresnek.tovább..

További cikkek
Az eddigi legnagyobb sztrájkra készülnek a Ryanair-nél

A Reuters hírügynökség értesülései szerint jövő szerdán és csütörtökön 600 járatát törli a légitársaság, mert a dolgozók sztrájkba... Teljes cikk

Az ukrán kormány megtiltotta az állami vállalatoknak, hogy nagy összegű prémiumokat adjanak

Megtiltotta az ukrán kormány az állami vállalatoknak, hogy jutalomként nagy összegű bónuszokat fizessenek alkalmazottaiknak az ország jelenlegi... Teljes cikk

Négymilliárdos adócsalási ügyben 50 ember ellen emeltek vádat

Vádat emeltek ötven ember ellen Bács-Kiskun megyében, mert egy számlázási láncon keresztül több mint négymilliárd forint adót csaltak el. A... Teljes cikk

Halálos munkabaleset Mosonmagyaróváron

Mosonmagyaróváron, a Mofém-gyár területén életét vesztette egy 23 éves munkás, akit egy bontásra ítélt vasbeton szerkezet temetett maga alá -... Teljes cikk

Az időskori szegénység és az oktatás a németek legfontosabb problémája

Az időskori szegénységet és a gyermekek oktatásban való esélyegyenlőségét említették első helyen abban a felmérésben, melyben a Bild am Sonntag... Teljes cikk