A hátrányos helyzetű gyerek játékra, a jómódú tanulásra használja a világhálót

Minél több alkalma adódik Szabó Andreának arra, hogy fiatalokkal a pályaválasztás, a későbbi munkára való felkészülés kapcsán találkozzon, egyre inkább azt látja, hogy az otthonról - sokszor nem is tudatosan -, hozott viselkedési minta dönti el a későbbi beválást. A Gestalt szemléletű Vezetői és Karriercoach, LCC oktat az Aquincum Institute of Technology–n (AIT), ahol vállalkozói készségek fejlesztését tanítja amerikai és magyar, kiemelkedően tehetséges, „computer science” témában tanuló, tízen-huszonéveseknek. Foglalkozik startupperekkel, illetve társadalmi munkában vállal iskolai karrierválasztással kapcsolatos előadásokat, és - a szülők által kért - egyéni karriercoaching során is megtapasztalta ezt a hatást.

Ezek mindegyike ma már azt a tapasztalati átlagot mutatja, hogy az a szülő, aki a gyereke karrierválasztásával foglalkozik, maga is tájékozott az Internet világában, hiszen maga is főleg innen szerez információt. A másik jellemző ennél sokkal „keményebben” válogat. Kell az értékrend mellett anyagi jólét is az információszerzéshez, hiszen nem mindenkinek van pénze sem az elit egyetemre, sem a karriercoachingra.

„Az internetezési szokások hasonlatosak a Maslow-i piramishoz”- mondta a HR Portálnak Szabó Andrea. Aki a fiziológiai alapokért küzd, és van hálózati elérése, az kikapcsolódásra, játékra, legfeljebb filmnézésre használja a hálót. Ha ez a szint rendeben van, akkor kezdünk el információkat, kedvező vásárlási lehetőségeket keresni. És akinek még ezen felül is marad erőforrása, az önfejlesztéssel, képzési lehetőségekkel, tanulással kezd foglalkozni ebben a térben.

A „mai fiatalok” is ugyanúgy kommunikálnak, csak a „helyszín” más

A World Economic Fórum idén nyáron megjelentetett egy video-cikket arról a jelenségről, miszerint a szegényebb és a gazdagabb tinik ugyanolyan sokat neteznek. Nincs különbség a gép előtt eltöltött időben. Azonban egészen mást csinálnak a különböző társadalmi csoportokból érkezők ez idő alatt. A jobb módúak tanulnak, információt szereznek, kapcsolódnak a többiekhez. A szegényebbek ezzel szemben egyszerű játékokat játszanak.

Szabó Andrea hazai tapasztalatai teljesen egybevágnak a nemzetközi megfigyelésekkel. „A mai, 18-24 évesek a világ minden táján ismerik a nagy netes alkalmazások közül a Google-t, a Facebook-ot, és a Youtube-ot”- mondta a coach. Ez az információ már minden fiatalhoz „lecsorgott”. A nagy különbség abban áll, hogy mit kezdenek ezekkel az alkalmazásokkal.

Nyilván sokkal egészségesebb szabad levegőn lenni, mozogni, és ezen keresztül kapcsolódni, de most a mai fiatalok nem ezt preferálják. „Ahogy a mi szüleinknek is furcsa lehetett az, hogy mi miért ülünk a barátainkkal különböző közösségi terekben, úgy a gyerekeinket látva nekünk is furcsa, hogy a 24 órás kapcsolattartás online folyik. Pedig ez csak egy csatorna, amin keresztül ugyanúgy kommunikálnak, ahogy azt mi is tettük”- mondta.

Nincs alapja annak, amekkora bűnbakká tették a médiát

Szinte alapvetése lett a különböző, gyermek- és ifjúságpszichológiának, hogy ne nagyon engedjük a gyerekeket a képernyő közelébe. Tóth-Mózer Szilvia, pszichológus, a neveléstudomány doktora, aki a PhD-értekezését is a tinédzserek médiahasználatból írta, kifejezetten elutasítja ezt a szemléletmódot. „Ma megfigyelhető egyfajta morális pánik, ami a médiafogyasztást teszi felelőssé a szociális és kognitív készségek nem megfelelő fejlődéséért” – mondta a HR Portálnak. Ma már ezzel szemben látható, hogy bizonyos készségek egyáltalán nem az idővel, hanem azzal függenek össze, hogy mit is csinál a fiatal a gép előtt.
Tóth-Mózer Szilvia szerint pánik figyelhető meg a fiatalok netezési szokásait illetően
A kutató szerint az USA-ban már az 2000es évek elején megfigyeltek olyan tanulási preferenciákat, mint például a multitasking, az „ugrálva haladás”, a jutalmazás-függő teljesítmény vagy az írott szöveg helyett a audiovizuális források előnyben részesítése. A kutatási eredményeinek a tükrében elmondható, hogy a diákság nem egységes a digitális tanulói jellemzőket illetően. Vannak olyanok, – nem is kevesen, – akiknél a mindennapos internethasználat mellett sem fejlődnek ki olyan tanulási jellemzők, amelyeket alapvetésként kezelnek a digitális nemzedék emlegetésekor. Tóth-Mózer Szilvia szerint az IKT eszközök hatékony alkalmazója nem feltétlenül rendelkezik a digitális nemzedéknek tulajdonított, pozitív, vagy negatív jellemzőkkel.

A gyerekeket minél előbb meg kellene tanítani azokra a stratégiákra, önszabályozó mechanizmusokra, amelyek segítségével képesek lesznek az IKT eszközöket az érdeklődésük és önkifejezésük szolgálatába állítani.

Nem mindenkinél ugyanazt jelenti a „gépezés” fogalma

Tóth-Mózer Szilvia az egyik legnagyobb csapdának azt látja, hogy a szülők nem differenciálnak a számítógép előtt eltöltött rengeteg időt illetően. Ugyanúgy „gépezésnek” mondják azt, ha a gyerek butácska videókat oszt meg tucatjával a Facebook-on, vagy ha saját grafikát, zenét készít, filmet vág.

A sok lehetőségnek azonban csak a töredékét ismerik a gyerekek, mert sem a család, sem az iskola nincs tisztában és/vagy nem használja azokat a módszereket, amelyekkel egyrészt a digitális írástudás kialakítható, másrészt a mostani munkaerőpiac által preferált készségeket a tevékenységeken keresztül fejleszthetnék. „Ha a tanár csak konvergens gondolkodást igénylő feladatokat visz be a számítógépen, akkor nem tesz mást, mint automatizál néhány folyamatot. Zsákutca, ha azt gondolja, hogy a digitális eszközöknek ez a megfelelő használata”- Tóth- Mózer Szilvia szerint. Ellenben, ha projektalapra helyezi a működést, és interaktívvá válik a tantermi lét, az alkalmasabbá teszi a tanulót később a komplexebb munkakörök betöltésére.

Az IKT sem mindenható

Érdekes összefüggésre is felhívta a pszichológus a figyelmet. Az OECD 2012-es, PISA felmérésein alapuló „Students, Computers and Learning” c. jelentés ( Students, Computers and Learning ) egyik következtetése az, hogy az IKT eszközök hiába terjedtek el széles körben, a formális oktatásban nem alkalmazzák őket megfelelően. Mindezt arra az eredményre alapozzák, hogy a digitális szövegértés-, és a számítógép-alapú matematikateszten legjobban teljesítő országok tanulói - a beszámolóik szerint - kevesebbet használják a számítógépet az iskolában. A koreai és szingapúri diákok jó eredményei azt sugallják, hogy a tanulók ezeket a fontos készségeket nem az iskolában sajátítják el.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fontos készségeket, a tájékozódást, az információk szűrését más módszerekkel is meg lehet tanítani a gyerekeknek, nem feltétlenül kell ehhez számítógép. „A megfelelő módszerek kiválasztásánál azt kell figyelembe venni, mivel adható több a tanulóknak.”
Zeitler Ádám is könyvpárti
„Könyvpárti” a középiskolás korú tehetségekkel foglalkozó Milestone Intézet is, ahogy Zeitler Ádám, az oktatási műhely társalapítója, megfogalmazta az álláspontjukat a kérdésben. „ Véleményünk szerint fókuszáltabban tudnak figyelni, és mélyebben tudnak elsajátítani ismereteket, összefüggéseket a fiatalok ha nem csak online módon teszik”- mondta a HR Portálnak. Ők azt tapasztalták, hogy a munkaerőpiacon nagyon értékelt „skillek” viszonylag könnyen megszerezhetőek, akár az iskola után is, de azok a mély alapok, amelyekre építeni lehet, nincsenek meg. „ Egy kreatív ember attól az, hogy bármikor elő tudja hívni, és egy új információval kiegészítve más kontextusba tudja helyezni az adott témában szerzett tudását. Ez az egyediség teszi kiválóvá. A jó ötletek alaptudás és műveltség nélkül nem átütőek”.

A géphasználattal kapcsolatban ők is azt látják, hogy a környezet számít ebben a tekintetben is. Mivel a Milestone oktatási műhelyként működik, ezért ezen a téren is, ekként uniformizál. Azokat az értékeket adják át a gyerekeknek, amelyet szervezet-szinten vallanak: „Kritikusan gondolkodó, értelmiségi lesz belőlük, aki felelősséggel tartozik a környezetéért, és saját magáért.” Ahogy ebbe nem fér bele az üres rongyrázás, úgy a géphasználatnál is ezt a felelősséget várják el a különböző szociális hátterű fiataloktól. Mindezek mellett a legfontosabb tényezője a készségfejlesztésnek, maga a tanár személye. „ Az unalmasan előadó oktatónál még a projekt is unalmassá válik” – mondta Zeitler Ádám.

Szűrésből, forrásfelismerésből lesz a kritikai gondolkodásmód

Mivel rengeteg a digitális „zaj” a körülöttünk lévő világban, ezért fokozottan fontossá vált az, hogy a felgyorsuló tempójú információ-begyűjtést még tempósabb szűrés kísérje. A Milestone-ban ezt tanítják meg a diákoknak, és ez gyakorlatilag már a kulcsa az előbb említett kritikai gondolkodásnak. Zeitler Ádám azt javasolja, hogy mindenki keresse meg azt a „mikroklímát” magának, gyerekének, amely a példaadó értékrendjével, működésével felfelé húzza a diákot úgy a – ma már inkább a hordozható eszközökön zajló - számítógép-használat, mint minden egyéb tevékenység során.

Ki lehet kerülni sokáig a „gépezést”, ha vannak jó módszerek a képességfejlesztésre, és a tudás átadására, de a találkozást a végtelenségig elodázni nem lehet, Tóth-Mózer Szilvia szerint. „Életidegen az, ha valaki ma 18 éves koráig nem találkozik IKT-eszközzel. Kritikusan, etikusan, produktívan kell használni ezt a lehetőséget.”

Mivel manapság a műveltségnek egyre meghatározóbb része az IKT-jártasság, és minden szakma abba az irányba tart, hogy egyre meghatározóbb része válik technológia-alapúvá. „Ez egy képeskönyv, amiből kizárjuk magunkat, a gyerekünket, ha tiltjuk a használatát”- írta le egy szép hasonlattal az IKT-hiány következményét Szabó Andrea is. „Szülőként sokkal egyszerűbb tiltani, mint felvállalni azt a rengeteg munkát, ami a szűrés megtanításával együtt jár. De ne fosszuk meg őket a sok lehetőségtől, hanem inkább legyünk kíváncsiak arra, mit is csinálnak a gyerekeink a gépen abban a sok órában. Menjünk be hozzájuk, kérdezzük meg őket, és próbáljunk mi is kapcsolódni az online világukhoz”- foglalta össze a javaslatait a karriercoach szakember.