Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 3 éve

A Hivatali karácsonyt csak hivatalból ajánlom

Azt hiszem, ha filmről van szó, akkor a „Hivatali…” címszóra az Y generáción innen egyetlen fergeteges remekmű kattan be mindenkinek: Hivatali patkányok (Office space, 1999.). Emlékeztek a nyomtatószétverős jelenetre, vagy a tűzőgépes Miltonra? A 90-es évek végi modemes, IT ipari forradalmas időszakban nem volt olyan iroda, ahol ne lett volna szóbeszéd tárgya ez a film.

Eltelt 15 év, és a filmiparban eszébe jutott valakinek, hogy újra bevillantsa a „hivatal” címszót és a nagy előd nyomán nagyot alkosson. Az összefüggés látszatát megtámogatták azzal is, hogy a szereplők között láthatjuk Jennifer Anistont. Nos, a korábbi film kiválóságához való illeszkedés szerintem ezzel véget is ér. Aktuális mozink, a Hivatali karácsony (Office Christmas party, 2016.) szerintem nyomokban sem közelít a korábbi ikonikus remekműhöz. Őszintén szólva nem akarok senkit elkedvetleníteni, és nem is vagyok hiteles filmkritikus (bár a HR Portalon már több filmkritikája is megjelent a HR-vezetőnek itt és itt - a szerk.), hiszen HR-es áthallások miatt néztem meg a filmet, de szerintem nagy élményt nem lehet várni ettől a sablonos story-tól. Ilyen lerágott csontból még a jobbra érdemes szereplőgárda sem tud sokat kihozni.

Nézzük akkor, hogy miért lehet mégis érdemes megnézni a filmet, legalábbis HR-esként.

Talán furcsa a vígjátékról ezt mondani, de a Hivatali karácsony karakterábrázolásában a leginkább szembetűnő és hiteles jelenség a munkahelyi kiégés. Mindez viszonylag hosszan, változatos árnyalatokkal. Sok éve együtt súrlódó, vezetést nélkülöző, célokkal és kihívásokkal nem szembesülő, individualista, cinikus szervezeti kultúrára váltó csapat és dolgozók képe bontakozik ki. Szervezeti szinergia helyett szervezeti antagonizmust látunk, ahol mindenki saját képességei alatt teljesít és egyidejűleg másokat blokkol, vagy hátráltat. Tipikus jelenség a kedélyesnek tűnő, akár bizalmaskodó, de lényegét tekintve cinikus, ironikus, explicit kommunikáció, ami burkolt, vagy nyilvános konfliktusokat táplál. A sérelmek előtérbe helyezik az egót, így az együttműködés alapja megbomlik. Nincs elég vezetői erély és hatalom, ami a kártékony kommunikációs stílust megállítsa és az egymás iránti tisztelet kultúráját visszaállítsa.

Központi komikus karakter a cég HR-ese, aki félreértelmezett, kéretlen, túlzó, már-már agresszív empátiájával talán a leginkább távol áll mindenkitől. A gúny forrása, hogy multinacionális nagyvállalati közeghez illeszkedő diverzitási protokollokat képvisel a HR-es hölgy, ami a kis cég viszonyai között, a karakterek tipikus érzékenységi szintjén értelmezhetetlen halandzsa.

Azt hiszem, aki figyelemmel kíséri egy szervezet belső viszonyait, az akár egyéni szinten, akár csapat szinten látott már hasonló kiégésközeli állapotot. Mindig felmerül a kérdés, hogy honnan indult mindez. Erre természetesen a film története nem tér ki, de annyit feltételezhetünk, hogy nem túlterhelés alapú kiégés táplálja a helyzetet. Nyilván több dolog összhatásáról van szó, de tapasztalatom szerint a túl közvetlen stílus gyakran melegágya a félreértésnek, vagy átvált a kölcsönös tisztelet eróziójába.

Hivatali karácsony

A filmbeli helyzet már-már zavaróan egyértelmű: ez a szervezet a jelenlegi formájában halálra van ítélve. Ezt az ítéletet testesíti meg a Jennifer Aniston által megformált Carol, aki ügyvezetőként be akarja zárni a részleget. Ez menedzsment szempontból reális lehetőség. A film nyilván nem szakmai megfontolásból, hanem életből vett mintaként a munkahelyi kiégés sokkterápia jellegű kezelése irányába halad. Ez a sokkterápia nem más, mint egy eszement karácsonyi céges gigabuli, ami „reset” gombként felülírja a viszonyokat, megszokásokat és újramegismerést kényszerít a szereplőkre, átírja az egymás közti viszonyokat, az egymás iránti megbecsülés új indokait tárja fel.

Természetesen a sokkterápiának sok más forgatókönyve lehet, illetve számos egyéb módszer alkalmazható kiégéses helyzetekre, mindazonáltal kár lenne tagadni, hogy kevés cég van, ahol az eszköztárból teljesen hiányozna egy-egy keményebb buli lehetősége. Ha a bulizáshoz a szervezés kihívása és a siker elvárása is társul, akkor pláne olyan komplex célrendszerről beszélhetünk, ami alaposan újrarendezheti a belső viszonyokat és egyéni gondolatokat.

Szóval, a Hivatali karácsony vígjátékként szerintem megbukott, de talán hasznos oktatófilm lehet kiégéses helyzetek bemutatására és a „céges buli” HR eszközként való legitimációjára. Remélem a recept idén is működött és a céges karácsonyok szerte a világban sok-sok munkavállaló lelki felfrissülését szolgálták.

Rátkai Balázs
HR-vezető
Delta Csoport


Follow hrportal_hu on Twitter