40 évesen túlkorosnak ítélve

Bevallom, eddig nem figyeltem fel erre a sorozatra, de miután a HRPortal szerkesztősége felkért, hogy írjak pár szakmai gondolatot róla, megnéztem az első epizódot…utána a másodikat és aztán jött egyik részt a másik után. A személyes véleményem az, hogy ez a sorozat elragadó. Ennél többet nem is fűznék hozzá, pedig szívesen hasonlítanám olyan briliáns komikus filmsorozatokhoz, mint a „Jóbarátok”, vagy a „Rém rendes család”, de félek, hogy a „fiatalság nimbusz” hívei még rámsütnék, hogy ilyen régi filmeket, csak aszalódó múmiák láttak, szóval inkább átkanyarodom a szakmai gondolatokhoz.

A sorozat főhőse, Liza (Sutton Foster) 40 évesen, 15 évnyi gyermeknevelés után, válását követően megpróbál elhelyezkedni, de tehetsége és remek végzettsége ellenére egymás után szórják ki az interjúkról, nem is titkoltan az életkora és porosnak tekintett munkatapasztalata miatt. Jövedelem nélkül már háza is veszélyben forog, amikor egy szerencsés véletlen ráébreszti, hogy jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Némi bátorítás, frizura- és öltözködésváltás után 26 évesként jelentkezik állásra és azonnal felveszik egy nagy kiadóhoz, az egyik főszerkesztő asszisztenseként. Innentől kezdve élete a huszonévesek világáról, karrierútjáról szól, és persze a belépő kulcsát jelentő kegyes hazugság fenntartásáról.

A „Younger” helyzetkomikuma fordított megoldáson alapszik, mint a szenior gyakornok témában született két másik vígjáték: a „Gyakornokok” és „A kezdő”. Utóbbi kettőben a szenior értékek, élettapasztalatok érkeztek meg a fiatalok világába és integrálódtak, váltak nélkülözhetetlenné a mindennapokban. A „Younger” a fiatalok kultúrájához való csetlő-botló alkalmazkodásról, egy másik generációval való azonosulásról szól. Azt kell mondjam, hogy ha a munkaerőpiac valóságát nézem, akkor ez a jellemzőbb próbálkozás: fiatalosnak tűnni, életkort szégyenlősen kezelni, régi fotót feltölteni. A fiatalosság divatjával nincs is gond addig, amíg nem válik megfelelési kényszerré egy olyan mindenkit egyetemes emberi jogként megillető funkcionális területen, mint a munkaerőpiac. Fel kell tennünk a kérdést, mi teremt több értéket a munka világa számára: ha idősebb generációk feladják identitásukat, és „jelmezbe” bújnak a „túlélés” érdekében, vagy ha némi globális szakmai innovációval létrehozzuk azt a hibrid generációs modellt, amelyben saját értékeikre alapozva termelhetnek kimagasló hasznot egy vállalat számára.

A sorozat kiválóan rávilágít a generációs megkülönböztetés komikus alaptalanságára is. Liza egy frizurával, két-három ruhadarabbal, egy facebook-al, egy twitter-rel és néhány aktuális szlenggel „felfegyverkezve” válik hiteles fiatallá. Ennyi lenne az a behozhatatlan elvárás, amiért interjúról-interjúra idősebbek, anyaságból visszatérő nők millióit elkaszálják világszerte? Megalapozott tény, hogy a generációk közötti eltérés nagy arányban látens, felszínes jelenségekben nyilvánul meg. Ezt érdemes szem előtt tartani, vagy logikus érvként elmondani, amikor életkorhoz kötött toborzási igénnyel találkozunk. Természetesen vannak, vagy lehetnek fiziológiai, mentális, kulturális különbségek, de manapság már jó kérdés, hogy miben melyik generáció javára.

Mint a szenior gyakornokokról szóló eddigi valamennyi filmben, a főszereplő, Liza is azáltal lesz értékes a cég számára, hogy más szemmel látja a világot, mint „kortársai”. Ötletei nem a fiatalos konformitásból születnek, hanem az új és régi megoldások véletlenszerű, atipikus átértelmezéseként, ötvözeteként. A generációs szinergia ebben a filmbeli modellben is meghozza a gyümölcsét. A Gyakornokok című film kapcsán írt, ide vágó gondolatomnál nem tudnám jobban megfogalmazni a szemléletváltás szükségességét: „újat alkotni, versenyelőnyre szert tenni leginkább olyan csapattal lehet, amely maga is újat hoz a szervezeti kultúrába, a "pontos illesztés" toborzási politikája gyakorlatias kockázatmérséklő, fenntartó stratégia, de nem feltétlenül a fejlődés motorja”.

Az a véleményem, hogy a jelenlegi munkaerőhiányos piaci környezet kiváló hátszelet kínál ahhoz, hogy a fiatalság nimbuszán, és az ebből adódó életkori diszkrimináción – mint jogszerűtlen, etikátlan és alapvetően értelmetlen divat-jelenségen – túllendüljön a munkaerőpiac. Ennek lehetősége és sikere jelentős részben a HR szakmán is múlik. Érdemi támogatást nyújthatunk figyelemfelhívással, példákkal, szinergia lehetőségek felvázolásával, pilot programokkal, olyan együttműködési modellek felállításával, amelyek idősebb generációk kompetenciáira építenek.

Záró gondolatként egy vezető mondása jut eszembe, velősen megfogalmazva, miért is nem érdemes háttérbe szorítani az idősebbeket a munkaerőpiacon: „tíz év tapasztalatot leginkább tíz év tapasztalattal lehet pótolni”.

Rátkai Balázs
HR-vezető
Delta Csoport