A hosszú szabadság ára: túlóra
Az iskolában kicsöngettek, elkezdődött a nyári szünet, túl vagyunk a nyári napfordulón, szikrázó napsütés és hőség odakint, az emberek nagy része pedig a munkahelyén üldögélve azt tervezgeti, hova is menjen nyaralni. Mielőtt kiválasztjuk a minden szempontból megfelelő célállomást, első lépésben el kell döntenünk, mennyi időt szeretnénk a pihenésre szánni. Jelenleg a szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. 2011. december 31-ét követően azonban megváltozik ez a gyakorlat, hiszen a Munka Törvénykönyvének átfogó módosítása egyebek között a szabadság ezen területét is érinti. Ezentúl kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja majd a szabadságot, azaz nagyobb beleszólási jogot nyer a munkavállaló szabadságát érintő döntésekbe. A törvény azonban azt is leszögezi, hogy a munkavállalót ilyen esetekben is megilleti évente legalább egyszer legalább tizennégy összefüggő naptári nap távollétet biztosító szabadság, vagyis a törvény szavatolná a kettő vagy annál több hétig tartó folyamatos szabadságot.
Mennyi szabadságot kapnak a magyarok?
Ma Magyarországon a munkavállalóknak átlagosan 25 nap szabadság jár, a 20 nap alapszabadságon felül az életkortól függően még 10 nap adható. Pótszabadságot a munkavállaló élethelyzete, illetve egészségügyi, szociális szempontok miatt kaphat. A fiatal munkavállaló 18 éves koráig évente 5 napot, illetve az a szülő, aki 16 évesnél fiatalabb gyermeket nevel, egy gyerek után kettő, két gyerek után négy többletnapot kap, nagycsaládosok pedig plusz hét nap szabadságra jogosultak. A vak munkavállalónak és a földalatti vagy sugárzásnak kitett munkahelyen tevékenykedőknek évi öt nap pótszabadság jár. A munkáltató az éves szabadság háromnegyedével rendelkezik, és 30 nappal a szabadságolás előtt egyeztetve a munkavállalóval értesítenie kell a dolgozót, mikor küldené szabadságra. A fennmaradó 25 százalékról az alkalmazott saját maga dönthet, egyetlen kikötés, hogy 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie azt munkaadójának. Ezek szerint az évi 20 napos szabadságkerettel bíró dolgozó csupán a szabadsága 5 napjáról dönthet szabadon.
Szabadságolási sorrend az Európai Unióban
Az Európai Unió 27 tagországának alkalmazottai az ünnepnapokat is beleszámítva átlagosan 33,7 nap éves szabadsággal rendelkeznek. Az EU15-ök dolgozóinak átlagosan 35,6 nap, míg az újonnan csatlakozó 12 tagországban munkát vállalóknak csupán 31,3 nap szabadság jár évente.
A tagállamok között Svédország vezeti a szabadságolási listát, az északi országban ugyanis 42 pihenőnapot kapnak a dolgozók, míg a sor végén az észtek kullognak, akiknél mindössze 26 nap kötelező szabadságot ír elő a jog. A svédek után Németország biztosítja a legtöbb szabadnapot munkavállalóinak, a német jogban a törvény szerint 24 napi, vagyis 4 heti, a kollektív szerződések alapján pedig jellemzően 36 napi, azaz 6 heti szabadság jár, ha az ünnepnapokat is beleszámítjuk, 40 napra duzzad az átlagos szabadnapok száma. Németországot Olaszország követi a sorban 39 nappal, valamint Luxemburg és Dánia 38 nappal. A legkevesebb - ünnepnapokkal is kibővített - átlagos szabadnappal az észtek után 27 nappal a lettek gazdálkodhatnak, őket követik a magyarok átlag 28 nappal.
Az ideális szabadság
A szabadság az emberi test és szellem rekreációját kellene, hogy biztosítsa. Munkapszichológusok szerint ahhoz, hogy ez a rekreáció teljes mértékben megtörténjen és a szabadság után fizikálisan valamint mentálisan is kipihent és alkotókész dolgozó térjen vissza a munkahelyre, legalább három hetes szabadság szükséges. Az első héten még az ember nem szakad el teljesen a munkahelyi problémáktól, a második héten már távolodik tőle, átadja magát más jellegű tevékenységeknek, a harmadik héten pedig újra kezd "hiányozni" a munka, és figyelme ismét a munkahely felé fordul. A három hétig tartó szabadsággal feltételezhetően meg lehetne előzni a munkahelyi stressz által okozott depressziót, annak következményeit és a kiégést. Akár tengerparton, akár hegyekben, külföldön vagy belföldön, vagy az otthon falai között tölti az ember a szabadságát, a lényeg az, hogy visszatérve a hétköznapokba pozitív élményekkel feltöltve, újult erővel vehesse fel ismét a munkát.
"Nyáron minden hónapban egy hetet veszek ki"
A HR Portal megkérdezett néhány állami, illetve magánszektorban dolgozó embert szabadságolási szokásaikról. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tényezők befolyásolják a kivett szabadság időtartamát. Sem közalkalmazottaknál, sem profitorientált vállalatnál dolgozóknál nem jellemző, hogy egyszerre három hét szabadságot vennének ki. Egy budapesti kerületben dolgozó védőnő ugyanúgy szereti elaprózni szabadságát, mint egy multinál dolgozó gazdasági középvezető, aki szerint két hét szabadság után túlságosan összegyűlik a munka.
Ezt az állítást támasztja alá egy állami hivatalban dolgozó osztályvezető is, aki úgy tapasztalta, egy hét szabadság után folyamatosan túlóráznia kellett, hogy bepótolja a szabadság ideje alatti elmaradását. A megkérdezett gazdasági középvezető úgy tervezi nyári szabadságát, hogy havonta egy-egy hetet vesz ki, a többit pedig elosztja a hosszú hétvégék és az ünnepek közti időszakokra. A multiknál vannak bizonyos hónapok - például a tervezés és évzárás időszaka -, amikor nem igazán "illendő" szabadságra menni, mert a munka megköveteli a dolgozó aktív jelenlétét.
Az említett védőnő szintén nehezen tudja megoldani a helyettesítéseket, így ő is inkább többször vesz ki kevesebb nap szabadságot, és szintén hagy tartalék napokat. Egy negyven dolgozót foglalkoztató középvállalat tulajdonosa elmondta, hogy mivel a saját cég állandó jelenlétet és tevékenykedést követel meg tőle, egy hétnél többet szinte soha nem vesz ki, sőt, az elmúlt évek nehezebb gazdasági időszakai miatt volt, hogy egész évben nem ment szabadságra, aminek a kedvezőtlen hatását mind családi, mind munkahelyi életében érezte.
A megkérdezettek nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy a valódi rekreáció nagyon ritkán valósul meg a szabadság ideje alatt felgyülemlett és később több energia befektetéssel és stresszel megoldandó feladatok miatt, pedig minden megkérdezett szükségét érezné a teljes kikapcsolódásnak és feltöltődésnek.
Mennyi szabadságot kapnak a magyarok?
Ma Magyarországon a munkavállalóknak átlagosan 25 nap szabadság jár, a 20 nap alapszabadságon felül az életkortól függően még 10 nap adható. Pótszabadságot a munkavállaló élethelyzete, illetve egészségügyi, szociális szempontok miatt kaphat. A fiatal munkavállaló 18 éves koráig évente 5 napot, illetve az a szülő, aki 16 évesnél fiatalabb gyermeket nevel, egy gyerek után kettő, két gyerek után négy többletnapot kap, nagycsaládosok pedig plusz hét nap szabadságra jogosultak. A vak munkavállalónak és a földalatti vagy sugárzásnak kitett munkahelyen tevékenykedőknek évi öt nap pótszabadság jár. A munkáltató az éves szabadság háromnegyedével rendelkezik, és 30 nappal a szabadságolás előtt egyeztetve a munkavállalóval értesítenie kell a dolgozót, mikor küldené szabadságra. A fennmaradó 25 százalékról az alkalmazott saját maga dönthet, egyetlen kikötés, hogy 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie azt munkaadójának. Ezek szerint az évi 20 napos szabadságkerettel bíró dolgozó csupán a szabadsága 5 napjáról dönthet szabadon.
Szabadságolási sorrend az Európai Unióban
Az Európai Unió 27 tagországának alkalmazottai az ünnepnapokat is beleszámítva átlagosan 33,7 nap éves szabadsággal rendelkeznek. Az EU15-ök dolgozóinak átlagosan 35,6 nap, míg az újonnan csatlakozó 12 tagországban munkát vállalóknak csupán 31,3 nap szabadság jár évente.
A tagállamok között Svédország vezeti a szabadságolási listát, az északi országban ugyanis 42 pihenőnapot kapnak a dolgozók, míg a sor végén az észtek kullognak, akiknél mindössze 26 nap kötelező szabadságot ír elő a jog. A svédek után Németország biztosítja a legtöbb szabadnapot munkavállalóinak, a német jogban a törvény szerint 24 napi, vagyis 4 heti, a kollektív szerződések alapján pedig jellemzően 36 napi, azaz 6 heti szabadság jár, ha az ünnepnapokat is beleszámítjuk, 40 napra duzzad az átlagos szabadnapok száma. Németországot Olaszország követi a sorban 39 nappal, valamint Luxemburg és Dánia 38 nappal. A legkevesebb - ünnepnapokkal is kibővített - átlagos szabadnappal az észtek után 27 nappal a lettek gazdálkodhatnak, őket követik a magyarok átlag 28 nappal.
Az ideális szabadság
A szabadság az emberi test és szellem rekreációját kellene, hogy biztosítsa. Munkapszichológusok szerint ahhoz, hogy ez a rekreáció teljes mértékben megtörténjen és a szabadság után fizikálisan valamint mentálisan is kipihent és alkotókész dolgozó térjen vissza a munkahelyre, legalább három hetes szabadság szükséges. Az első héten még az ember nem szakad el teljesen a munkahelyi problémáktól, a második héten már távolodik tőle, átadja magát más jellegű tevékenységeknek, a harmadik héten pedig újra kezd "hiányozni" a munka, és figyelme ismét a munkahely felé fordul. A három hétig tartó szabadsággal feltételezhetően meg lehetne előzni a munkahelyi stressz által okozott depressziót, annak következményeit és a kiégést. Akár tengerparton, akár hegyekben, külföldön vagy belföldön, vagy az otthon falai között tölti az ember a szabadságát, a lényeg az, hogy visszatérve a hétköznapokba pozitív élményekkel feltöltve, újult erővel vehesse fel ismét a munkát.
"Nyáron minden hónapban egy hetet veszek ki"
A HR Portal megkérdezett néhány állami, illetve magánszektorban dolgozó embert szabadságolási szokásaikról. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tényezők befolyásolják a kivett szabadság időtartamát. Sem közalkalmazottaknál, sem profitorientált vállalatnál dolgozóknál nem jellemző, hogy egyszerre három hét szabadságot vennének ki. Egy budapesti kerületben dolgozó védőnő ugyanúgy szereti elaprózni szabadságát, mint egy multinál dolgozó gazdasági középvezető, aki szerint két hét szabadság után túlságosan összegyűlik a munka.
Ezt az állítást támasztja alá egy állami hivatalban dolgozó osztályvezető is, aki úgy tapasztalta, egy hét szabadság után folyamatosan túlóráznia kellett, hogy bepótolja a szabadság ideje alatti elmaradását. A megkérdezett gazdasági középvezető úgy tervezi nyári szabadságát, hogy havonta egy-egy hetet vesz ki, a többit pedig elosztja a hosszú hétvégék és az ünnepek közti időszakokra. A multiknál vannak bizonyos hónapok - például a tervezés és évzárás időszaka -, amikor nem igazán "illendő" szabadságra menni, mert a munka megköveteli a dolgozó aktív jelenlétét.
Az említett védőnő szintén nehezen tudja megoldani a helyettesítéseket, így ő is inkább többször vesz ki kevesebb nap szabadságot, és szintén hagy tartalék napokat. Egy negyven dolgozót foglalkoztató középvállalat tulajdonosa elmondta, hogy mivel a saját cég állandó jelenlétet és tevékenykedést követel meg tőle, egy hétnél többet szinte soha nem vesz ki, sőt, az elmúlt évek nehezebb gazdasági időszakai miatt volt, hogy egész évben nem ment szabadságra, aminek a kedvezőtlen hatását mind családi, mind munkahelyi életében érezte.
A megkérdezettek nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy a valódi rekreáció nagyon ritkán valósul meg a szabadság ideje alatt felgyülemlett és később több energia befektetéssel és stresszel megoldandó feladatok miatt, pedig minden megkérdezett szükségét érezné a teljes kikapcsolódásnak és feltöltődésnek.
Előfordul, hogy érzelmi alapon döntesz? Gyorsan reagálsz, és később megbánod a viselkedésedet? Ha igen, ez a könyv neked szól!
Aki válaszol: Endrei-Kiss Judit
Szexuális zaklatás a médiabirodalomban - igaz történet alapján