"Az egyensúly visz előre a mindennapokban" - így dolgozik a Xerox HR-vezetője

A sport iránti elköteleződésemben gyökerezik a rendszerességre és rugalmasságra való törekvés. Az edzések, tétmeccsek megtanítottak arra, hogy felismerjem és feltaláljam magam új, kihívást jelentő helyzetekben, illetve az elém tornyosuló feladatokat az időkereteket betartva hajtsam végre. Teendőkből pedig akad bőven, miután a Xerox Magyarországnál nem "csak" a HR-terület tartozik hozzám, hanem sok más állandó, vagy egyszeri projektet, ügyet menedzselek többek közt Lean Six Sigma, az iroda, a személyi asszisztencia, a recepció, a mobiltelefon - és az autóflotta üzemeltetése, ellenőrzése kapcsán.

Minden munkanapot meghatároz az előző este. Fáradtan nem lehet jól teljesíteni, ezért arra különösen figyelek, hogy eleget aludjak és a következő napot kipihentem indítsam, ami nálam fél nyolckor kezdődik. A reggelek rutinszerűek, de abban picit mindig eltérnek egymástól, hogy hol többet, hol kevesebbet dilemmázom azon: miben menjek dolgozni. Számomra az öltöny és a lazább, akár farmeres öltözet is megfelelő viselet. Az dönt egyik, vagy másik mellett, hogy milyen programokat ütemeztem be az adott napra.

Kilenc előtt mindig bent vagyok a Xeroxban, és innentől kezdve a legváltozatosabb feladatok sora követi egymást. A naptáram mindig biztos fogódzót és keretet ad a napjaimnak, valamint rendszerezi az elvégzendő munkákat. Hol egy szerződés véglegesítése, hol egy regionális megkeresés elindítása, máskor az iroda életével kapcsolatos teendők töltik ki a délelőttöket. Mostanában különösen izgalmas projektet viszek a szokásosokon túl. Egy 2014-es Xerox nagy találkozó kapcsán menedzsment tagokkal készítünk videós anyagokat. Ezeknek az összeállítása, a forgatások levezénylése, sőt a rendezői munka ellátása is az én reszortom, ami hihetetlenül pozitív élményeket nyújt nekem nap mint nap, mert hatalmas teret ad a kreativitásom kibontakoztatásának. Egy ilyen munka ráadásul olyan adrenalin löket, ami az egyéb adminisztrációs, vagy rutinfeladatokat is könnyebbé teszi a nap további részében. Emellett rendszeresen, napi szinten egyeztetek az ügyvezető igazgatónkkal is, akivel az operatív feladatokon túl arról is sokat beszélgetünk merre halad a vállalatunk, hogyan építsük, fejlesszük tovább a Xeroxot. Számomra nagy öröm, hogy olyan menedzsmenttel dolgozhatok, amely kiemelt hangsúlyt fektet a szervezetfejlesztésre.

Az ebéd betartásában rigorózus vagyok. Több szempontból is fontos, hogy erre legyen elég idő. Egyrészt a napi pörgést bírni kell energiával, amit pótolni kell, és ennek egyik eleme nálam a rendszeres étkezés, mert így lehet bírni az egész napot szuflával. Másrészt alkalom arra, hogy a kollégáimmal lehessek, kötetlenül beszélgessünk. Ezeket a közös pillanatokat pedig nagyon élvezem.

Bevallom őszintén, az ebéd utáni fél óra, ahogy a legtöbb embernél, úgy nálam sem a legproduktívabb időszak. Természetesen nem hagyom, hogy ez az idő fuccsba menjen, ezért a szinte automatikusan ellátható feladatok elvégzésére használom ezt az intervallumot. Adminisztrálok, excel táblákat töltögetek, szignózok és hasonló egyszerűen kivitelezhető munkákat zárok rövidre. Hétfőnként, az ebédszünet utáni időszakban szoktam a rendszeres heti csapat meetinget is megtartani. Ezen átbeszéljük a fontosabb eseményeket, teendőket, illetve rendszeresen beszámolok ilyenkor a cég üzleti helyzetéről, folyamatairól.

A nap második felében ismét az összetettebb feladatoké, találkozóké, megbeszéléseké, esetleg konferenciatelefonos tárgyalásoké a terep. Szép sorban követik egymást, betartva az erre szánt időkereteket. Igyekszem minél hatékonyabban menedzselni a megbeszéléseket, amennyire csak tőlem telik annak érdekében, hogy valóban a végére érjek a kitűzött napi feladatoknak a túlóra veszélye nélkül.

Fontos megjegyeznem, hogy én együtt ülök a csapatommal, nincs külön szobám. Ehhez a kezdetektől fogva ragaszkodtam, mert semmiképp nem szerettem volna elszeparálódni a többiektől, sőt lételemem az, hogy benne legyek az irodai körforgásban. Ennek ugyanakkor csak az előnyeit tapasztalom. Azonnal tudok reagálni, segíteni, ha valaki hozzám fordul a kérdéseivel. Ez a rugalmasság pedig csupa pozitív visszacsatolást ad nekem. Természetesen tudok én is nemet mondani. Ha elmerülök egy-egy komplexebb szerződésben, vagy átfogóbb projektben, akkor kizárom a külvilágot, és csak arra koncentrálok. Erre a legmegfelelőbb, ha egy tárgyalóba elvonulok és magamra zárom az ajtót, amíg azzal az adott feladattal foglalkozom. Szerencsére ebből sosincs sértődés, ami a nálunk dolgozók egymásra figyeléséből, illetve a Xerox munkakultúrájából fakad.
Fél hat-hatkor igyekszem zárni a munkanapot, és utána heti háromszor sietek edzésre. Miután a hétvégéken, illetve néha a hétköznapokon is kézilabda meccseken tevékenykedem, kell a jó kondi, hogy a pályán is helyt álljak.

A sport mellett igyekszem minél több időt fordítani a családomra, páromra és a barátokra. Fogadatlan prókátor lennék, ha csak papolnék a worklife balance-ről, de cseppet sem azt szem előtt tartva élnék. Komolyan veszem, hogy jó példával járjak elő akár a kollégáim, akár az ismerősök, rokonok, barátok előtt. Krédóként is megfogalmazhatnám azt, hogy egymás nélkül nincs kiegyensúlyozott magánélet, és megfelelő munkahelyi teljesítmény. Az egyensúly visz előre, sikerre a mindennapokban, érdemes rá tehát mindig odafigyelni. Én így teszek, és mindenkit csak erre tudok biztatni.

Olvassa el korábbi cikkünket Szilvási Gábor szakmai életútjáról.