Az IT-szakember szívesen lett inkább paplankészítő

A lakótelepek népe volt az igazán komoly megrendelő
A szűk, fa csigalépcsőn lefelé menet is már látszik, hogy hova is érkeztünk, mert a belépőt egy keretbe foglalt brokát paplanhuzat fogadja.
Az pincehelyiségben található üzemben folyamatosan száll a pihe, olyan, mintha Holle anyó kunyhójában járnánk. Apa és fiú fején egyaránt bőrsapka van, az ő fejük nem lesz tollas.
Annak idején, Szántó Tamás elektrotechnikusként dolgozott, és segített a nagybátyjának. Majd 1988-ban döntött úgy, hogy a műszerésztáskát ollóra, varrógépre, és tollakra cseréli, és kitanulja ezt a szakmát. Régen sem volt iskolája a paplan-, párnakészítésnek, úgynevezett „szabad iparnak” számított, ezért bárki kinyithatta az üzemét, és elkezdhetett dolgozni. Régen a Nagykörúton még három-négy paplankészítő üzem működött, és a mellékutcákban pedig számolatlan sok helyről szállt ki a pihe.
Az első fellendülést az Elfenbein számára a szocialista hiánygazdálkodás hozta. Nem volt mivel takarózni.
A második, még ennél is komolyabb kereslet pedig a hetvenes években mutatkozott. Akkoriban sokan költöztek fel vidékről, és hozták magukkal azt a dunyhát, ami odahaza a hideg, fűtetlen hálóhelyiségekben életmentő volt, de a távfűtéssel túlmelegített panelben már nem volt rá szükség. Ráadásul olyan hatalmasak voltak ezek a régi, paraszti takarók, hogy el sem lehetett őket tenni. Ezért sorban mindenki átalakíttatta a dunyháját paplanná. Mindenhol dübörgött a munka ebben az időben.

Tisztítástól az új paplan készítéséig
Sokan hordják ma is a régi paplanjaikat Szántó Tamáshoz, tisztítsa ki, újítsa fel azokat. Ötven éves tolltisztító gépbe tölti a paplan/párna beltartalmát a mester, és magas hőfokon forgatja át az elzsírosodott tollakat. A tiszta huzatba így szinte újként kerül a töltelék.
Az üzembe azonban nemcsak felújíttatni jönnek a vevők, hanem sokan szeretnének kézi készítésű paplant, párnát vásárolni.

Pehelypaplan tollból?
A laikus gyűjtőfogalomként használja a „pehelypaplan” kifejezést, pedig igazából csak a kifejezetten a pelyhekből készült paplanra lehetne ezt mondani. A tollnak szúrós szára van, míg az igazán jó minőségű pehely olyan finom, mintha nem is létezne. Hatalmas műanyag dobozt tolt elém Szántó Tamás, amelybe beleteszem a kezem, és nem érzek semmit. Én még a több minőségi osztállyal lejjebb lévő tollpelyheket sem érzékelem, de a szakember már látja a különbséget. „Nem mindegy, hogy milyen finomságú, milyen színű, mennyire tiszta, milyen szagú az a toll”. Szántó Tamás csak magyar libatollat használ. Kevesen tudják, hogy ennek a hazai mezőgazdasági terméknek egyedülállóan kiváló a minősége.
A libát levágják, és a tollától megfosztják. Utána egy nagy tartályba helyezik, levegőt fújnak rá, és az osztályozza szét különböző rekeszekbe a tollat. A legalsóba az úgynevezett „üres toll” kerül, ez az olcsó, multikban is kapható, szúrós tollpárna alapanyaga. Majd a félpehely tartálya következik. Ebből már jobb minőségű párnák készülnek. A legjobb minőségű pehelyre a japánok tartanak igényt, az ő „orruk elől” kell Szántó Tamásnak elvinni a magyar terméket. Így kerülnek a tollal teli bálák a szakember üzemébe.

A Teréz körútra - Szántó Tamás emlékei szerint - nem került soha élő liba tolla, bár állítólag a harmadik tépésre egészen egyedi, kiváló minőségű tollhoz lehet jutni.
Az Elfenbeinnél csak libatollal dolgoznak, mivel a kacsatollnak olyan jellegzetes szaga van, amit sokan nem szeretnek.
Bőrönd, súly nélkül

Kényszerhelyzetből új szerelem
Ennek az extra minőségű paplannak az a jellemzője - azon kívül, hogy nagyon könnyű -, hogy nagyon meleg. Még egy fűtetlen lakásban is meleget ad - Szántó Tamás szerint - az a sok, jó minőségű pehely, amit ebbe a párnába töltöttek.
A tolltöltést nehéz igazán jól megtanulni. Azt, hogyan is kell paplant készíteni, varrni, annak idején a szakember hamar megtanulta. Ami viszont több évbe tellett, ennek a munkafázisnak az elsajátítása volt. Nem szabad túltölteni sem a párnát, sem a paplant, de ha alultöltik, akkor nem lesz igazán egyenletes a felszín.

Nemcsak a fiatalabb kapott az idősebb mestertől egy új, élhetőbb életformát, hanem az apa is sokat tanult ettől a kényszernek induló, mára gyümölcsözővé vált munkakapcsolattól. „ A fiam ötlete volt az a paplan, amit az előbb emelgettünk”- mondja az apa. Én kishitű voltam, nem hittem abban, hogy kifejezetten a prémium kategóriájú termékek is gazdára fognak találni. De neki volt ebben igaza”- mondja belátóan a mester.
Sokan szeretnék látni az egész munkafolyamatot
Az Elfenbein paplannak komoly neve van. Olyan híres emberek is alszanak az általuk készített ágyneműben, mint Goldie Hawn, akinek a műhelyben jártakor készített fotója ugyancsak a „dicsőségfalra” van kitűzve.
Ma már a forgalmuk nagy részét a beutazó turisták adják. Sok külföldi jön - Szántó Tamás szavaival - a „skanzen-jellege miatt” a paplankészítő üzembe látogatni, és közülük jó páran vesznek is valamit. Nyugaton ilyen üzem, ahol mindent megmutatnak nekik, már nincs. Hiszen már egy manufaktúra sem tud annyira közvetlen lenni, mint ez a kis, családi műhely.