Megjelent: 10 hónapja

Benne vagytok a tévében!

Mihalik Judit külföldi Erasmus-hallgatóknak tart egy egyetemi kurzust. Arra kérte őket, hogy egy 60 másodperces selfie-videóban mutatkozzanak be. Az eredmény meglepte őt is. A HR Blogon leírta tapasztalatait.

images

images

"Egy ideje törtem a fejem, mi legyen a kurzus-feladat, mert szeretek olyasmit feladni, aminek közvetlen haszna is van. Például dolgozzunk az önéletrajzon vagy a motivációs levélen. Vagy írjanak cikket egy szakmai online felületre, osszák meg és szerezzenek hozzá legalább húsz további megosztást és jó sok lájkot.

Nálam nem kell a fióknak kamu-dolgozatokat gyártani, főleg nem kínból és feleslegesen. Olvasok én eleget, ők meg írnak eleget, hát legyen ebben valami kaland. A nyilvánossá tett írásokat legalább gondosabban készítik el, hiszen annak tétje van.

Nem mondom, hogy bevett gyakorlat ez az egyetemeken, pedig jól működik és semmibe se kerül. Kicsit fintorognak az édes hallgatók, de aztán megcsinálják és a végén csuda büszkék magukra. Beírják majd a szakmai önéletrajzukba - ez lesz a szakértői személyes márkájuk első ecsetvonása. A diploma mellett, valami kézzelfogható.

Így most, kézenfekvően, a videós elevator pitch-készítést találtam ki. Ha már future-proof, akkor legyen az.

Majdnem olyan, mint amit majd az első álláspályázatuknál kérnek majd tőlük, nagy valószínűséggel. Többségükben végzős diákok vannak a mostani csoportban, portugálok, spanyolok, franciák, törökök és németek. Helyesek, habár persze nem tudnak rendesen angolul, de ezt már megszoktam, tudom, hol kell megállni és szótáraztatni őket. Mindenféle vegyes szakokon tanulnak (főleg üzleti és pénzügyi programokon, esetleg marketinget vagy épp HR menedzsmentet) és persze mind azért jönnek Budapestre, mert híresen jó bulihely és ráadásul olcsó. Olyan megúszós megoldásnak tűnik a kötelező Erasmus-félévre.

De velem törököt fognak: szenvedélyből oktatok, ezért személyes ambícióm, hogy úgy menjenek el, hogy többet visznek haza, mint amire spekuláltak.

Ráadásul, többen nem is mennek el, ráhúznak még egy szemesztert és felveszik a következő kurzusomat is. (Ez persze nagy öröm egy tanárnak, hízik tőle az egó, mint a kisgömböc.)

Ma tehát nekiláttunk a munkának. Mindenki kapott fél órát, hogy kitalálja, mit mondana magáról 60 másodpercben, és aztán felvegye a telefonjával. Fellőttük felhőbe, aztán megnyitottuk a böngészőben, bekapcsoltuk a projektort és moziztunk.

Hááát... Kétszeresen is meglepődtem.

Egyrészt, hogy hirtelen mennyi minden előjött a televíziós múltamból, amit bő két évtizede hagytam magam mögött.

Igaz, csak mezítlábas szerkesztő-riporter-műsorvezető voltam, de a legjobb szakemberek neveltek azzá. Igazi tévések, akkoriban, amikor még csak „a” tévé volt. Kitűnő, játékfilmes múlttal bíró híradós operatőrök, rendezők és vágók között forgolódtam akkoriban. Úgy tűnik, nem haszontalanul. Most is hálával gondolok rájuk és innen is csókoltatom őket.

Így, ha ránézek egy képre, leolvasok róla sok mindent, akár áll, akár mozog az a kép. Kicsit többet, mint egy laikus. Mit látunk a háttérben? Lakótelepet, ami az egyetemet körülzárja? Egy béna vasrácsos ablakot a földszinten? Zöld növényt az aulában? Esetleg egy felfelé vezető lépcsősort? Mennyit látunk az enteriőrből? A kép nagy része a háttér, vagy az csak egy apró részlet? Hol van a hangsúly: a környezeten, vagy a beszélő fejen?

Mindegyiknek részletnek üzenete van, de még mennyire. A néző nem ismeri a készítés körülményeit, ő a képről olvas majd és interpretál. Talán nem az eszével, de az érzéseivel vagy megérzéseivel biztosan. (A készülő reklámfilmeket ma már EEG-gépbe fektetett alanyokkal tesztelik, megmérik és elemzik az agyhullámaikat külön-külön a zenére és a képre is.)

Mit látunk még? A beszélő arcát, egészen közeliben? Vagy talán a kezét is, amivel gesztikulál? Gesztikulál-e egyáltalán? Mennyire dinamikus, mennyire erősek a gesztusai? Betölti a teret? Vagy szorongva maga mögé fűzi a karjait? Letette-e a telefont szemmagaságban, hogy a kezei szabadon maradjanak, vagy esetleg megkért valakit, hogy tartsa a felvétel közben? Na és mit csinál még? Ácsorog, toporog vagy támaszkodik? Esetleg sétál, mintha steadicam venné? Vagy ide-oda mozog, hektikusan, mint egy dogmafilmes? És hová néz? A kamerának beszél, vagy a tekintetével valami másba kapaszkodik? Mind a tíz felvételen volt valami érdekes tanulság.

És ez csak egy szelfi-videó. Csak megnyomtuk a gombot.

A második meglepetés, hogy bár ez a generáció már a mozgóképeken nőtt fel, így szereznek információt, tudást, így szórakoznak, így építenek kapcsolatokat, így adnak hírt magukról, így főznek, így jógáznak, így tanulnak statisztikát és nyelveket - és mégis, milyen kevéssé tudatosan. Milyen kevéssé értik, hogy a plánoknak, a képkivágásnak, a beállításoknak, a mozgásoknak, a színeknek és fényeknek, a hang tónusának, az intonációnak, a háttérzajnak és a kép minden egyéb apró részletének üzenete van. Arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk megmutatni és mit akarunk elrejteni. Hiszen minden kép történetet mesél - tőlünk függetlenül is.

Mintha a mozgókép, sőt, általában a vizualitás számukra nem egy olyan nyelv lenne, amit maguk is beszélnek, hanem csak valami olyasmi, amit befogadnak, de sosem reflektálnak. Nemcsak művészi vagy esztétikai értelemben, hanem mint értelmezési keretet, kommunikációs csatornát sem. Nekik ez olyan, mint a csapból folyó víz. Meg lehet inni, lehet vele kezet mosni, és nem kérdezzük a kémiai összetételét vagy azt, hogy pontosan hogyan került ide és mi is lesz vele.

Az igazi meglepetés azonban az ő meglepetésük volt. A rácsodálkozásuk erre az egészre. Holott ők már az a generáció, Európa naposabbik feléről, akik egészen biztosan az iskolában tanulták a médiaismeretet és a kommunikációt - talán többet is, mint a nyelvtant vagy a számtant.

Pedig az igazán súlyos kérdéseket nem is firtattam. Mi a különbség a dokumentálás és a befolyásoló céllal készülő, megkonstruált tartalom között? Valójában mi az, amit létrehozunk ezekkel a videókkal? Csak egy szelfi-videó, vagy annál több is? Csak digitalizáljuk a pillanatot, vagy tudatos médiakészítők vagyunk? Médiumok vagyunk - vagy mediátorok? Hogyan illeszkednek digitális identitásunkba (a felhőben rólunk keringő sok-sok adat és információ között) az általunk készített önreprezentációs médiatartalmaink?

Vagy ugyanez a kérdés plánváltással: ki befolyásol kit egy állásinterjú során? Hiszen mindkét fél elad és mindkét fél vesz is valamit. Leginkább ígéretet mindketten; kreditet és kredibilitást.

Gondolnak-e ilyen mélységekre a HR-esek, amikor a korszellem és technika által feldobott kézenfekvő megoldást választják, felkínálva a befolyáskeltés egy igen hatékony eszközét a pályázóknak? Számolnak-e azzal, hogy nem feltétlenül mediatizált dokumentumokat kapnak, hanem akár tudatosan előállított, megtervezett és kivitelezett médiatartalmat? Felkészültek-e arra, hogy ezt felismerjék és értelmezzék?

De ez ugyebár nem egy médiaelmélet kurzus, ezért térjünk vissza a gyakorlathoz.

A nebulók a következő napokban szelfi-videós oktatófilmeket keresnek (remélem - és ezúton üzenem nekik, hogy erősen ajánlom is), amit egymással meg is osztanak, hiszen ez nem verseny, hanem kooperációs tanulás. Én csak a szemüket nyitottam fel, csak a kérdéseket tettem fel. A válaszok ott vannak az eszközeiken, sokkal hozzáértőbb szakemberektől, csak tudni kell, mit is keresünk. Aztán lesz néhány hetük, amíg kidolgozzák a 2.0 változatú szelfi-videót, hogy újra mozizhassunk és ünnepelhessünk.

Én nagyon kíváncsian várom. Szerintem most is csuda büszkék lesznek majd magukra.

És hogy hasítanak majd az állásinterjún! Előre örülök és drukkolok nekik.

Talán ez volt az igazi értelme annak a két évtizednek, amit a televízióban (és később a kommunikációs tanácsadói szakmában) töltöttem."

A teljes bejegyzés itt olvasható.
  • 2020.12.10Vezetői képzés - Emberek vezetése modul (C) A vezetői képzés célja az elméleti és gyakorlati vezetői tudás és kompetenciák fejlesztése. A résztvevők a képzésen megismerik a csapat és szervezetépítés és a munkatársak fejlesztésének, vezetésének és értékelésének alapvető vezetői eszközeit. A képzés résztvevői elsajátítják azokat a gyakorlatban alkalmazható technikákat, amelyek segítségével javítható a munkatársak elkötelezettsége és teljesítménye. Részletek Jegyek
  • 2020.12.10Fókuszban a megélhetési juttatások! A koronavírus-járvány a vállalatoknál talán a HR-es szakembereknek adta a legtöbb megoldandó feladatot. Olyan nehézségekkel kellett szembenézniük, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Nem maradt ki a kihívások sorából a dolgozói juttatások témája sem: a tapasztalat azt mutatta, hogy a pandémiás időszak alatt a cégek jelentős része nem tudta kiadni a juttatásokat a korábban megszokottak szerint. Egy gyorsan változó, bizonytalan piaci és jogi környezet komoly rugalmasságot igényelt és igényel a mai napig a munkáltatók részéről. A cégek számára elengedhetetlenné vált, hogy újragondolják korábban alkalmazott, bevált megoldásaikat, és olyan rendszert hozzanak létre, amelyet – az igények igen dinamikus, folyamatos változása okán – a későbbiekben is viszonylag könnyen tudnak alakítani, módosítani. Részletek Jegyek
  • 2021.01.25HR Üzleti Vezető Mentoring és Workshop online program Inspirációt és támogatást nyújt HR vezetőknek és a jövő HR vezetőinek az üzleti vezetővé válásuk útján. Ajánlom minden olyan HR vezetőnek, aki szeretné a HR funkciót üzletközpontúbbá tenni, meghatározó hatással lenni üzletre, stratégiára, döntésekre, nagyobb bizalmat, hitelességet és befolyást szerezni a felsővezetésben. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Százezren szerezhetnek alapismereteket a mesterséges intelligenciáról

December elsején kezdetét veszi az MI Kihívás, amelynek célja a mesterséges intelligencia széles körű társadalmi megismertetése - jelentette be... Teljes cikk

Öt központban lehet online nyelvvizsgázni

Öt vizsgaközpont kapta meg az akkreditációt az online formában, személyes érintkezés nélkül szervezhető nyelvvizsgáztatáshoz - közölte az... Teljes cikk

Máskor és máshogy, de megtartják az Educatio szakkiállítást

Új helyszínen és más időpontban tartják meg a továbbtanulók nagyrendezvényét, az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítást, amelyet így... Teljes cikk