BME, a szerencse kovácsa

Az elmúlt kilenc évben megfigyelhető volt, hogy a BME által megkérdezett pályakezdők azonos idő alatt egyre több szervezetnél próbálták már ki magukat. Az álláshelyek váltásának felgyorsulása jelzést ad a Műegyetemen végzettek munkaerő-piaci lehetőségeinek növekedéséről. A 2005-ben végzettek 60 százaléka dolgozik első munkahelyén, amely a kilenc év adatait megvizsgálva a legalacsonyabb érték. Ezzel szemben tovább nőtt a legalább harmadik munkahelyét taposók száma. A nőkre, és az építőmérnökökre, és az építészmérnökökre jellemző leginkább a munkahelyek gyakori váltása. A 2003-ban végzetteknek már csak fele dolgozik első munkahelyén. A gyakori elpártolás oka a karrierlehetőségekben, és a más cégnél történő előrelépésben keresendő.

A 2005-ben végzettek 12,5 százaléka rendelkezik mellékállással, amely az építészmérnökökre jellemző a leginkább. Ennek oka feltehetőleg az, hogy általában több tervezőirodának is bedolgoznak, ráadásul a vállalkozók aránya is ezen a karon a legmagasabb. A 2002-ben és 2003-ban végzett évfolyam adatait 3,5 éves időtávon vizsgálva kijelenthetjük, hogy a mellékállást vállalók aránya nem csökkent.

Szakmában elhelyezkedni

A pályakezdő mérnökök munkaerő-piaci helyzetének további javulását jelzi, hogy egyre magasabb arányban sikerül a végzetteknek szakmájukban elhelyezkednie. Kilenc év adatait vizsgálva kijelenthető, hogy mindezidáig a 2005 friss diplomásai bizonyultak a legalkalmasabbnak ebből a szempontból: másfél évvel a diplomaszerzést követően 82 százalékuk dolgozott a végzettségének megfelelő munkakörben. A szakmában történő elhelyezkedés a képzés költségeinek gyorsabb megtérülését jelenti, hiszen az, aki a szakmájában helyezkedik el, jövedelemelőnnyel rendelkezik.

Érdekesség viszont, hogy a nők szívesebben vállalnak szakmájuktól eltérő munkát. Az elmúlt nyolc évben minden alkalommal az építészmérnökök, és az építőmérnökök körében volt a legmagasabb a szakmájukban elhelyezkedők aránya. Így van ez most is: az Építőmérnöki Karon tanultak közül mindenki, az Építészmérnöki Karon végzetteknek pedig 94,7 százaléka dolgozik szakmájában. Ezzel szemben nem tudtak a szakmájukban elhelyezkedni azok a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, a Közlekedésmérnöki Kar, valamint a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar végzősei. Nem meglepő, hogy azok, akik a szakmájukban dolgoztak, a képzés során szerzett ismereteket most is sokkal inkább felhasználhatónak ítélték, mint a többiek.

Vezetői beosztás, előrelépési lehetőség, elégedettség

Az, hogy elégedett-e az ember munkahelyével, számos tényező befolyásolhatja. Ilyen például az átlag feletti kereset, a lakóhely közelsége, az előrelépési lehetőség, illetve a vezetői beosztás. Ez utóbbi furcsamód éppen a nők esetében fontos tényező, mivel a Nemzetközi Valutaalap közgazdászainak egy kutatása szerint erős korreláció van a nők gazdasági-szociális státusza és az átfogó növekedési mutatók között. Ezért is szomorú, hogy a BME női diplomásai kisebb arányban töltenek be vezető pozíciót: míg a férfiak 13,2 százaléka vezető, addig a nőknek mindössze 11,5 százaléka. A nemek közötti egyenlőtlenség egyébként jobban érződik, ha a 2003-ban végzettek két időpontban felvett adataira esik tekintetünk. A két évvel ezelőtt mért egy százaléknyi különbség (a férfiak 12,5 százaléka, a nők 11,6 százaléka volt akkor vezető) megtízszereződött.

A nagy karriert álmodóknak érdemes megjegyezniük, hogy az adatok alapján a vidéken dolgozók gyorsabban jutottak előre a ranglétrán. Míg a fővárosban munkát vállalók 10,3 százaléka töltött be valamilyen vezető pozíciót, addig a vidékiek 23,0 százaléka. A beszélt nyelvek számának növekedésével szintén növekszik a vezető beosztásban dolgozók aránya. Azok körében, akik egy nyelvet beszélnek a vezetők aránya 11,8 százalék, a három nyelvet beszélők esetén ez az érték 16,7 százalék.

Az irányítói munkakör önmagában egyfajta megtartó erővel bír az álláspiacon. Az is a vezetőkre jellemző, hogy ők látnak inkább szakmai perspektívát maguk előtt. Ezt az elméletet döntötte meg a 2003-as évfolyam, ugyanis teljesen ellentétes képet produkáltak: a vezetők körében kilenc százalékkal magasabb volt az új munkahelyet keresők aránya, továbbá a beosztottak háromnegyede, a vezetőknek pedig csupán fele látott maga előtt szakmai perspektívát jelenlegi munkahelyén. A kérdést először négy éve tették fel, azóta az előrelépésben bizakodók aránya most érte el a legmagasabb értéket (mint kiderült, a férfiak bizakodóbbak a gyengébbik nemnél). A munkájukkal teljes mértékben elégedett válaszadók a Gépészmérnöki, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki, valamint az Építőmérnöki Karon találhatóak legmagasabb arányban. A 2003-ban végzettek legelégedettebb válaszadói a Természettudományi és a Gépészmérnöki Karról kerültek ki.

A multi a nyerő

Az adatok arról árulkodnak, hogy a végzettek közel egynegyede 500 fő feletti vállalkozásoknál dolgozik, de a mikro- és kisvállalkozásoknál elhelyezkedők száma is jelentős. A legnagyobb létszámú cégeknél átlagon felüli arányban találhatók műszaki menedzserek, villamosmérnökök és mérnök-informatikusok. Az építészmérnökök továbbra is előszeretettel dolgoznak kis méretű cégeknél. Amíg a nőkkel a kicsi, addig a férfiakkal az 500 fő feletti szervezetekben találkozunk leggyakrabban.

A végzettek döntő többsége (88,3 százalék) a piaci szférában dolgozik, és csak a válaszadók 8,8 százalékának a munkahelye valamely közintézmény. A munkaadók között leggyakrabban többségében külföldi magántulajdonú vállalkozások találhatóak. Állami tulajdonú vállalkozásoknál a férfiakra, míg a családi vállalkozásoknál nőkre és építészmérnökökre lelhetünk. A fővárosban dolgozók korábbi években tapasztalt részaránya nem változott, továbbra is átlag feletti a pályakezdő mérnökök budapesti koncentráltsága, amely főleg a Villamosmérnöki és Informatikai Karra jellemző. A válaszadók 5,1 százaléka dolgozik külföldön.

69 percet ingázva

Először 2001-ben diplomázott fiataloknak szegezték azt a kérdést, hogy hány percet ingáznak naponta lakóhelyük és munkahelyük között. Az eltelt öt év alatt több mint húsz perccel (69 percre) nőtt a napi átlagos ingázással töltött idő. A budapesti székhelyű cégek alkalmazottai, ahogy egy évvel korábban, úgy most is 73 percet ingáznak naponta, míg a vidékiek jelentősen kevesebbet, 57 percet. Miután minden évfolyamra igaz, hogy a végzettek zöme a fővárosban dolgozik, így a növekvő ingázási idő oka feltehetően a közlekedés megváltozásában keresendő. Közhelynek számít, de igaz, hogy a budapesti közlekedés évről-évre időigényesebb, amely az utazással eltöltött idő növekedésében is megmutatkozik. A 2003-ban végzettek munkába járással töltött ideje az elmúlt két év alatt lényegében nem változott.

Országos adatokat vizsgálva elmondható, hogy szinte minden negyedik munkavállaló legalább egy órát ingázik a munkahelyére. A mobilitási hajlandóság, a rugalmasság az elmúlt négy évben végzetteket vizsgálva növekedett. Míg a 2002-ben végzettek 55 százaléka, addig a 2005-ben végzettek 60,9 százaléka költözne el, ha munkája megkívánná. A mobilitás tekintetében is jelentősek a különbségek a nemek között. Kevésbé mobilak a mellékállással rendelkezők, a civil vagy közszférában dolgozók, valamint a Villamosmérnöki és Informatikai Karon végzettek.

Annak ellenére, hogy a fiatalok a legrugalmasabbak, a KSH országos felmérése alapján elmondható, hogy a 20-24 évesek 52,8 százaléka, a 25-29 éveseknek pedig 63,9 százaléka a munkához jutás érdekében nem vállalná a más országrészbe való költözést.

Megtérül a nyelvérzék

A válaszadók 34,8 százaléka kettő, míg 2,7 százaléka három nyelven beszél. Míg az egy főre jutó nyelvvizsgák száma stagnál, addig az angol nyelv ismerete egyre általánosabbá válik, ugyanis a végzettek legnagyobb részének ebből a nyelvből van igazolt nyelvtudása. Amíg három éve a végzettek 62,5 százaléka, a 2005-ben diplomát szerzettek 84,5 százaléka beszél angolul közép- vagy felsőfokon. A német nyelv ismerete kissé viszont visszaesett. A KSH vizsgálatai alapján elmondható, hogy a 15-29 éves korosztályt tekintve 1998 óta a fiatalok nyelvtudása terén jelentős előrelépés történt. A legtöbbek által beszélt nyelvekből legnagyobb arányban felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők most is a francia nyelvet beszélők körében találhatók.

A nyelvtudást leginkább a fordításra, társalgásra, tárgyalásra használják. A nemek közötti "nyelvtudás-párbajban" most is magasabb arányban rendelkeznek a férfiak angol nyelvvizsgával, mint a nők, ám a németet, a franciát és az egyéb nyelveket illetően a gyengébbik nem kerül ki győztesen. A nyelvtudásukat egyébként a válaszadók 79,5 százaléka használja munkája során, ez 44 százalékkal (97 ezer forinttal) magasabb átlagkeresetet tett lehetővé számukra. Elmondható továbbá az is, hogy a munkáltatók elismerik anyagilag a munkavállaló által beszélt nyelvek számának növekedését is. Amíg az egy nyelvet beszélők 276 ezer forintot, addig a kettő nyelven beszélők már 300 ezer forintot, a három nyelven beszélők átlagosan 411 ezer forintot kerestek 2007 februárjában.

Jövedelmi viszonyok

A kereseteket elnézve, az Építészmérnöki Karon végzettek jövedelmi helyzete mutatta a legnagyobb mértékű javulást. Az országos helyzethez képest tehát a végzettek átlagban továbbra is kedvező helyzetben vannak, azaz a BME diploma az átlagnál magasabb jövedelmet jelent, már a karrier legelején is. Ez alól kivételt képez a Gépészmérnöki, valamint a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar. A 2003-ben végzettek között a Gépészmérnöki, valamint a Közlekedésmérnöki Kar hallgatói produkálták a legintenzívebb jövedelemnövekedést: két év alatt a nominál átlagjövedelem 57 százalékkal, illetve 55 százalékkal nőtt.

Összehasonlítva a 2005-ben végzett férfiak és a nők átlagkeresetét, megállapítható, hogy egy nő, férfi kollégája 2006. évi havi átlagkeresetének átlagosan mindössze 68 százalékát kereste, és a 2007. évi februári keresetek aránya is csak kicsivel volt kedvezőbb (71 százalék). A Műegyetemen végzett nőknek kisebb esélyük van kiugró jövedelemre, mint férfi évfolyamtársaiknak. A budapesti telephelyű cégek alkalmazottai jelentős bérelőnyt mondhatnak magukénak a más városokkal élőkkel szemben.

Ma egy vállalkozás számára már versenyelőnyt jelent a megfelelően kialakított béren kívüli juttatások rendszere. A 2005-ben végzettek esetén a béren kívüli juttatásokra vonatkozó említések 4 százaléka, míg a 2003-ban végzettek esetén három százaléka irányult cafetéria rendszer keretében kapott juttatásokra. A 2006-os Országos HR Benchmark Felmérés eredményei alapján elmondhatjuk, hogy cafetéria rendszert rugalmassága és széleskörű alkalmazhatósága ellenére a felmérésben résztvevő munkaadóknak csak egyharmada alkalmazta.

Gyimóthy Éva, HR Portal
Forrás: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei, BME Diákközpont