E-learning a "gyárban"
Az e-learning, a jelenlegi magyarországi felfogás szerint az irodai dolgozók képzésének eszköze. Azon cégek, ahol felismerték előnyeit, kizárólag a szolgáltató illetve a pénzügyi szektorban aktívak, egymástól földrajzilag távol lévő telephelyeken illetve irodákban. A távolság, a nagymennyiségű és gyorsan változó oktatási igények kapcsán maximálisan ki tudják használni az e-learning előnyeit.
Vajon az e-learning sikeresen alkalmazható egy termelő egységben is? Képes azokat az előnyöket biztosítani, amit a szolgáltató szektorban? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljunk, ketté kell választanunk a termelő egység dolgozóit: azokra, akik valóban a termelésben dolgoznak és az irodai kollégákra. Utóbbiak esetében az e-learning alkalmazhatósága nem kérdés, a folyamatok, szabályzatok, számítógépes alkalmazások kezelése mind-mind olyan témakörök, ahol az e-learning már bizonyított. A cikk további részében a termelésben dolgozó kollégák lehetőségeivel foglalkozunk.
Két szempontot érdemes megvizsgálnunk: van-e olyan oktatási anyag, ami a számukra is érdekes, illetve milyen technikai nehézségeket kell esetleg leküzdeni? Az első kérdésre képzéssel és fejlesztéssel foglalkozók kapásból tudnák sorolni, hogy a munkavédelem, a vállalati viselkedési kódex, az ISO/minőségbiztosítása képzés mind olyan tananyagok, amire nemcsak az új belépőket, hanem a már egy ideje a gyárban dolgozókat is be kell íratni, sok helyen évente legalább egyszer. Témát már találtunk, habár ezek a képzések olyan sokat nem változnak évről évre, azért egy kicsit minden évben finomítani kell rajtuk: egy megváltozó rendelet, egy új felelős neve, stb. miatt.
Jelenleg ezek a képzések tipikusan nagycsoportban zajlanak, 30-40, esetleg több résztvevő ül egy oktatóteremben vagy az ebédlőben; a tréner elől áll, vetíti a prezentációt, mutatja a filmet, demonstrálja a teendőket egy próbababán. Az első néhány sorban ülők elég közel vannak ahhoz, hogy mindent lássanak és halljanak, esetleg kérdeznek is. Az, hogy a tanulókhoz eljutott-e minden információ aminek el kellett jutnia, írásbeli teszttel mérhető. A lebonyolítás körülményei és a résztvevők motivációja miatt az eredmény azonban kérdéses lesz. Az oktatáson történő részvételt a kolléga a jelenléti ív aláírásával igazolja, ami alapján az oktatás szervezője táblázatot készít, és addig szervezi a pótoktatás pótoktatását, amíg végül minden érintett részt tudott venni a képzésen. Később a következő mindenkit érintő képzéssel elölről kezdődik az egész.
Nézzünk ugyanerre egy cseppet sem utópisztikus megoldást. A tananyagot 15-20 perces blokkokra bontjuk és e-learning oktatás menedzsment eszközben (LMS vagy keretrendszer) publikáljuk. Berendezünk egy oktatótermet 20-25 számítógéppel és kihirdetjük, hogy mindenkinek egy adott dátumig el kell végeznie az oktatásokat a számítógépek használatával. Ha szükséges ---- rövid ideig ---- beállítunk egy segítőt, aki a számítógép és a keretrendszer használatában segít.
Amennyiben szükséges, kicsit módosítunk a bejárókat szállító busz menetrenden, hogy a munkakezdés előtt vagy után "beleférjen" az oktatóterem meglátogatása, de természetesen az ebédszünet és a pihenőidők is rendelkezésre állnak. Az eredmény? Az első képzések esetén valószínűleg idegenkedés, és az utolsó napokon tumultus az oktató teremben. A tudásszint viszont mérhetően magasabb lesz, mert a jól elkészített e-learning anyag egyesével oktatja a tanulókat (vö. az első sorban ülők elég közel ülnek ahhoz, hogy mindent lássanak és halljanak), egyesével méri a megértést és egyesével vizsgáztatja le őket. Nem mellesleg pedig az oktatásszervezőnek elegendő egy riportot megnéznie, hogy lássa, ki, melyik képzést, mikor, milyen eredménnyel végezte el.
És akkor a végére jöjjön a futurisztikus megoldás: az e-learning akár a hazafelé vezető úton vagy otthonról is elérhető. Az "úton" alatt nyilván a tömegközlekedési eszközöket értjük. Előbbihez mobil eszközök, lehetőleg táblagépek, utóbbihoz rugalmas informatika és dolgozók szükségesek. Ugyan futurisztikusnak tűnik ez a megoldás, valójában nem az, hiszen minden technikai feltétel adott hozzá, már csak a szándék kell.
Két szempontot érdemes megvizsgálnunk: van-e olyan oktatási anyag, ami a számukra is érdekes, illetve milyen technikai nehézségeket kell esetleg leküzdeni? Az első kérdésre képzéssel és fejlesztéssel foglalkozók kapásból tudnák sorolni, hogy a munkavédelem, a vállalati viselkedési kódex, az ISO/minőségbiztosítása képzés mind olyan tananyagok, amire nemcsak az új belépőket, hanem a már egy ideje a gyárban dolgozókat is be kell íratni, sok helyen évente legalább egyszer. Témát már találtunk, habár ezek a képzések olyan sokat nem változnak évről évre, azért egy kicsit minden évben finomítani kell rajtuk: egy megváltozó rendelet, egy új felelős neve, stb. miatt.
Jelenleg ezek a képzések tipikusan nagycsoportban zajlanak, 30-40, esetleg több résztvevő ül egy oktatóteremben vagy az ebédlőben; a tréner elől áll, vetíti a prezentációt, mutatja a filmet, demonstrálja a teendőket egy próbababán. Az első néhány sorban ülők elég közel vannak ahhoz, hogy mindent lássanak és halljanak, esetleg kérdeznek is. Az, hogy a tanulókhoz eljutott-e minden információ aminek el kellett jutnia, írásbeli teszttel mérhető. A lebonyolítás körülményei és a résztvevők motivációja miatt az eredmény azonban kérdéses lesz. Az oktatáson történő részvételt a kolléga a jelenléti ív aláírásával igazolja, ami alapján az oktatás szervezője táblázatot készít, és addig szervezi a pótoktatás pótoktatását, amíg végül minden érintett részt tudott venni a képzésen. Később a következő mindenkit érintő képzéssel elölről kezdődik az egész.
Nézzünk ugyanerre egy cseppet sem utópisztikus megoldást. A tananyagot 15-20 perces blokkokra bontjuk és e-learning oktatás menedzsment eszközben (LMS vagy keretrendszer) publikáljuk. Berendezünk egy oktatótermet 20-25 számítógéppel és kihirdetjük, hogy mindenkinek egy adott dátumig el kell végeznie az oktatásokat a számítógépek használatával. Ha szükséges ---- rövid ideig ---- beállítunk egy segítőt, aki a számítógép és a keretrendszer használatában segít.
Amennyiben szükséges, kicsit módosítunk a bejárókat szállító busz menetrenden, hogy a munkakezdés előtt vagy után "beleférjen" az oktatóterem meglátogatása, de természetesen az ebédszünet és a pihenőidők is rendelkezésre állnak. Az eredmény? Az első képzések esetén valószínűleg idegenkedés, és az utolsó napokon tumultus az oktató teremben. A tudásszint viszont mérhetően magasabb lesz, mert a jól elkészített e-learning anyag egyesével oktatja a tanulókat (vö. az első sorban ülők elég közel ülnek ahhoz, hogy mindent lássanak és halljanak), egyesével méri a megértést és egyesével vizsgáztatja le őket. Nem mellesleg pedig az oktatásszervezőnek elegendő egy riportot megnéznie, hogy lássa, ki, melyik képzést, mikor, milyen eredménnyel végezte el.
És akkor a végére jöjjön a futurisztikus megoldás: az e-learning akár a hazafelé vezető úton vagy otthonról is elérhető. Az "úton" alatt nyilván a tömegközlekedési eszközöket értjük. Előbbihez mobil eszközök, lehetőleg táblagépek, utóbbihoz rugalmas informatika és dolgozók szükségesek. Ugyan futurisztikusnak tűnik ez a megoldás, valójában nem az, hiszen minden technikai feltétel adott hozzá, már csak a szándék kell.
2016 első negyedévében az SHL könyvek sorozatban megjelenik Iain BALLANTYNE és Nigel POVAH, Értékelő és fejlesztő központ c. könyve.
Aki kérdez: Érsek Gizella
Érdemes megtanulni állást keresni