Egyre nagyobb lesz a verseny az állásokért

Hazánkban már decemberre igen kedvezőtlen képet mutatott az álláspiac valamint a munkanélküliség, 2008 utolsó hónapjában sok ember nem ünnepi hangulatban nézett a karácsony elé. A nyilvántartott álláskeresők száma elérte a 477,4 ezer főt, amely jelentős, 7 százalékos növekedést mutat az előző hónaphoz képest. Megyénként is megfigyelhető volt a kedvezőtlen munkaerőpiaci mutatók emelkedése, amelyek közül Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyékben volt a legnagyobb mértékű növekedés az álláskeresők számát illetően.

Regionálisan a Közép-Dunántúlon emelkedett a legdinamikusabban a dolgozni vágyó munkavállalók száma, az Észak-Magyarországi régióban novemberben 17,9 százalékos volt a munkanélküliség. Területi megoszlás szempontjából Komárom-Esztergom megyében küldték el a legtöbb embert, majd Fejér és Győr-Moson-Sopron megye áll az elbocsátási lista élén. Nógrád megye van a legszerencsésebb helyzetben a leépítések arányát tekintve. Decemberben több mint 157 ezer honfitársunk volt jogosult országszerte valamilyen álláskeresési ellátásra. A tartósan állást keresők aránya decemberben meghaladta a 30 százalékot, ami azt jelenti: csaknem 150 ezer ember több mint egy éve folyamatosan állást keresett.

Decemberben 81 munkáltató 5500 főt érintő csoportos létszámleépítési bejelentést tett a munkaügyi kirendeltségeken (ÁFSZ adatok). A KSH adatai szerint a munkanélküliségi ráta 7,8 százalék volt novemberben, ami 0,3 százalékponttal haladja meg az előző év azonos időszakában mért értéket. Elemzői vélemények és az Állami Számvevőszék szerint 2009-ben 9 százalék fölé emelkedhet a munkanélküliség Magyarországon. A 2-2,5 százalékpontos feltételezett növekedés 80-100 ezer újabb munkanélkülit jelentene, amely jelentősen tovább rontaná kis hazánk egyébként sem jónak minősíthető aktivitási rátáját.

Az iparágak helyzete

November végére hazánkban is éreztette hatását a világméretű hitelpiaci válság, amely nálunk az autóipar megrendülésével kezdődött. Majd következetett az autóipari beszállító cégek által kínált termékek iránti csökkenő, vagy épp megszűnő igény. Az összes elbocsátás csaknem negyven százalékáért ezen iparág felelős, amely nem meglepő, hiszen a gépjárműhitelek összértéke hatalmas mértékű összeget tesz ki, amely mögött többnyire nincs valós fedezet. Nagy vesztesnek mondható az elektronikai ipar is és a hardvergyártás, illetve az építőiparban is történtek leépítések és a termelés hamarosan visszaesett a mobiltelefon- és chipgyártó cégeknél, nehéz helyzetbe került az acél- és a vegyipar.

Kemény idők elé néz a reklám- és a vendéglátóipar, az ingatlanszektor és a recesszió beszivárgott a közszférába is. Mindezeken túl a válság csődeljárásra késztette a finanszírozási gondokkal küzdő, stagnáló kisebb méretű vállalkozásokat, és a 2-3 (állandó) megrendelőre támaszkodó cégeket. A válság várhatóan érezteti hatását a tartós fogyasztási cikkek gyártói, forgalmazói, szállítmányozói valamint a turisztikai cégek körében is. A recesszió tehát nem kímélte a termelő és gyártó cégek többségét. A különösen veszélyeztetett vállalatok azonnali költségcsökkentő intézkedéseket tettek, amely sok esetben a fizikai munkaerő nagyarányú leépítését vonta maga után.

A munkanélküliségért leginkább a termelőszektor felelős megrendeléseinek visszaeséséből adódóan. Hivatalos adatok szerint a legtöbb elbocsátást a gépipar és a fémfeldolgozás ágazatból (40 százalék), illetve az építőipar területéről (16 százalék) jelentették a vállalatok. Az leépítések elsősorban a kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésével kezdődtek, mikor is munkavállalók százai, majd ezrei váltak egyik napról a másikra munkanélkülivé. Napokkal később azonban a saját állományban lévő munkaerő is feleslegessé vált több óriásvállalat számára is.

A magyar munkaerőpiac legnagyobb vesztesei az alacsony bérért dolgozó gyári munkások, és közülük is "szerencsésebbnek" mondhatók azok, akiknek csupán munkahetét rövidítik meg, bérük csökkenése mellett. 2009 januárjában a hazai álláspiac bővelkedik az azonnal kezdeni tudó, alacsony bérért is munkát vállaló szakképzetlen és szakképzett munkásokban. Számukra a válság életszínvonaluk jelentős romlását, kiszámíthatatlanságot és létbizonytalanságot hozott. Az alacsony képzettségűeket ráadásul az iparági visszaesésen túl azért is küldik el leghamarabb, mert őket könnyebb pótolni a későbbi fellendüléskor, mint a szakképzett munkásokat.

További veszélyszakmák

Az állami megrendelések visszaeséséből, és az építőipar krízishelyzetéből adódóan, a kőműves szakma iránti kereslet csökkenni fog. Mivel nincsen annyi munka, egyre több építőipari dolgozót kénytelenek elküldeni az iparágban tevékenykedő vállalkozások, épp ezért az építőanyag gyártás megrendelései is csökkenni látszanak. Hasonlóképp nehéz idők elé néznek a vendéglátó- és szállodaipari szakmunkások, felszolgálók, pultosok, szakácsok, londinerek és szobalányok, mivel a lakosság szabad rendelkezésű jövedelmének csökkenése visszafogja az utazási és üdülési kedvet, következésképp az utazási irodák alkalmazottainak munkahelye is meginoghat. A személyi szolgáltatások sokak számára megfizethetetlenné válhatnak, az átlagos jövedelemmel rendelkezők többsége várhatóan lemond az olyan extra kiadásokról, mint kozmetika, fitneszbérlet, így az e területen tevékenykedők állása sem rendíthetetlen.

A magasan képzett munkaerő kilátásai

A szellemi munkát illetően a munkaerőpiac alakulása nemcsak az iparágaktól, hanem a végzettségtől, a szakmai tapasztalattól, a nyelvtudás tényleges szintjétől és a fizetési igényektől is függ. Megállapítható, hogy a pénzügyi-gazdasági, a mérnöki-műszaki, az informatikai és az értékesítési szakterületek a legkeresettebbek. Ideális esetben gyakorlott szakembereket keresnek a vállalatok, amelynek időtartama átlagosan 1-3 év. Ennyi munkatapasztalat mellett ugyanis már nem pályakezdő az illető, van rálátása a munka világára, a munkaügyi kapcsolatokra, de rugalmasan tud alkalmazkodni egy új szervezeti kultúrához, annak követelményeihez, legtöbbször hajlandóságot mutat új ismeretek elsajátítására és hosszútávon lehet rá számítani.

Az egyetemek és főiskolák neve és presztízsértéke manapság is fontos a munkaadók számára, azonban ennek kiváltképp addig van jelentősége, amíg az illető pályakezdő, mert utána a szakmai tapasztalat használhatósága, a foglalkoztató cég (hír)neve válik elsődlegessé. Emellett tájékozottság, a nyelvtudás, illetve a személyi kompetenciák szintén kiemelkedő fontossággal bírnak, amelyet a munkaadók igyekeznek több egymást követő interjún is lemérni.

A cégek az eddigieknél is jobban igénylik a megbízható könyvelők és kontrollerek munkáját, és nem kevésbé számítanak a gyártás-termelés és kiváltképp fejlesztés szempontjából meghatározó szerepet betöltő műszaki szakemberek munkájára. Mindezek előterében pedig alapozni fognak az eladást ösztönzéséért felelős értékesítők, területi képviselők, account és sales managerek munkájára. Ezentúl is szükség lesz a több nyelvet is magas szinten beszélő ügyfélszolgálatosokra és call center-esekre, az IT területen szakavatott programozókra, specialistákra, fejlesztőkre és tesztelőkre.

Feltételezhető, hogy valamelyest vissza fog esni a reklámban és médiában dolgozó szakemberek iránti kereslet, gyengébb lábakon áll majd a szállítmányozás és humán szolgáltatások közül a fizikai kölcsönzési terület. Az asszisztencián belül is érzékelhető egyfajta specializálódás, ahol nem az általános ismeretek, hanem a bizonyos szakterületre való szakosodás és a legalább középszintű idegen nyelvtudás válik egyre keresettebbé.

A közszféra gondjai

Az állami- és közszféra sorsa egyelőre kétséges, ami bizonyos, hogy a bérek befagyasztása illetve az egyéb juttatások, mint például a 13. havi fizetés megvonása érvényesülni fog. Az egészségügy hátrányos helyzete mellett számolnunk kell azzal is, hogy a járulékokból származó bevétel csökkenése befolyással lehet az egészségügyi dolgozók helyzetére. Nehéz megjósolni az oktatás sorsát. A csökkenő gyermeklétszám és az oktatás finanszírozási problémái eddig is súlyos terhet róttak a pedagógus társadalomra. Szeptembertől 4000 tanár maradt munka nélkül országszerte, holott akkor a kedvezőtlen gazdasági folyamatok még nem is nehezítették a helyzetet. Sajnos a tandíjak egyre kevesebb szülő számára válnak megfizethetővé, ami újabb veszélyforrást jelenthet az oktatás számára, ráadásul hazánkban a tanárok fizetése az országos átlagfizetés alatt marad.

A jövő tervezése

Mivel több lesz az álláskereső, ezért a jelentkezők számíthatnak a kiélezett álláspiaci versenyre, a többkörös interjúkra, nyelvi és egyéb tesztekre, elhúzódó kiválasztási folyamatokra. Mindazonáltal a cégek először a szellemi munkások közül is azokat küldik el, akik kevésbé termelékenyek és gyorsabban pótolhatóak egy esetleges fellendülés alkalmával, ezért érdemes megerősítenünk pozíciónkat, ha eddig még nem kerültünk veszélybe. Sok munkavállalónak át kell gondolnia, hogy érdemes-e átképeznie magát, befektetnie egy újabb szakképzettséget adó képzésbe, ha eddigi szakmájában ellehetetlenedik helyzete.

Mindehhez szakember segítségét érdemes kérni az igénybe vehető támogatást, a képzés irányát, a munkaerőpiac alakulását, illetve a megszerezni kívánt szakma versenyképességét illetően. A több lábon állás és a jól informáltság óriási előnyökhöz juttathatja majd a munkavállalókat, érdemes naponta hirdetéseket böngészni, híreket olvasni. Amennyiben egy munkaadó csupán 3 hónapra kínál munkát, és épp nincs állásunk, érdemes elfogadni, mert a biztos rövidtáv alatt bevételhez jutunk és nyugodtabb körülmények között keresgélhetünk tovább az álláspiacon.

Polgár Zita