Ellentmondások és igazságok a munkaerő-piaci statisztikákban

Két intézmény tesz közzé munkaerő-piaci statisztikai adatokat, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ). Az NFSZ a munkaügyi központokban regisztrált álláskeresők és a bejelentett üres álláshelyek számát közli. A KSH lakossági mintavételes felvétele - munkaerő-felmérése - negyedévente mintegy 35 ezer cím felkeresése és az ott élő 15-74 évesek kikérdezése alapján becsli a munkanélküliek és a foglalkoztatottak számát.

A két szervezet fogalmai a munkanélküliségről alapvetően eltérnek. A KSH - a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően - azt tekinti munkanélkülinek, aki a kikérdezés hetében nem dolgozott egyetlen órát sem, de a megelőző négy hétben aktívan keresett munkát - ami akár érdeklődést vagy hirdetésolvasást is jelenthet -, illetve két héten belül munkába tudna állni. Ide tartozik az is, aki már megegyezett egy munkaadóval, és 90 napon belül kezd. Ez a fogalom tehát nem zárja ki a nappali tagozaton tanuló diákokat, nyugdíjasokat, gyesen lévőket, ha megfelelnek a fenti kritériumoknak. Az állandó munkahellyel nem rendelkező, de alkalmanként dolgozó embereket viszont igen.

Ez a fogalom a munkavégzés teljes hiányát, a munkakeresést és rendelkezésre állás hármas feltételrendszerét alkalmazza. Fontos része a fogalomnak a rendelkezésre állás. Aki például a földjén termel, vagy beteg rokonát ápolja, tehát nem tudna azonnal csapot-papot otthagyni, hogy munkába álljon, az a harmadik feltételnek nem felel meg, azaz a KSH által alkalmazott nemzetközi fogalmi rendszer szerint nem munkanélküli, hanem inaktív.

forrás: KSH adat

Az NFSZ az álláskeresők adminisztratív nyilvántartásából készíti a statisztikát az adott hónap zárónapján. Náluk a regisztrált álláskeresők közé nem tartoznak a nappali tagozatos diákok, nyugdíjasok. A KSH számára nem jelent aktív munkakeresést, ha valaki szimplán regisztrálta magát a munkaügyi hivatalnál. Aktív munkakeresésnek számít viszont, ha valaki újsághirdetéseket böngész. A két szervezet által felmért munkanélküli állomány több mint százezer fővel eltér egymástól, és körük nem is feltétlenül fedi egymást. Akik az NFSZ-nél regisztrálva vannak, azoknak nagy része megfelel a KSH által alkalmazott hármas kritériumnak, vagyis munkanélküli, de lehetnek foglalkoztatottak és inaktívak is. Ezekből kifolyólag az álláskeresők száma mindig is magasabb volt, mint a munkanélkülieké.

A KSH-nál szigorú szabályrendszere van annak, hogy ki minősül foglalkoztatottnak, munkanélkülinek és inaktívnak. 1992-ben vezették be a ma is használt mintavételes adatfelvételt, melynek során 35-38 ezer háztartást, vagyis körülbelül 60 ezer személyt kérdeznek ki negyedévente. A kikérdezés egyáltalán nem támaszkodik a munkaügyi központ regiszterére. Akit a KSH kiválaszt arra, hogy bekerüljön a mintába, az másfél évig (6 negyedéven keresztül) marad a mintában, vagyis ez idő alatt hatszor kérdezik meg a gazdasági aktivitásáról. A negyedéves minta három havi részmintára oszlik, így minden hónapban más személyeket kérdeznek meg.

Gazdaságilag aktívnak a munkanélküliek és foglalkoztatottak számítanak, inaktívnak azok, akik nem keresnek munkát vagy nem tudnának azonnal munkába állni, illetve ellátásban részesülnek - például nyugdíjasok vagy gyeden, gyesen vannak. A többes státuszok esetén egyfajta prioritás érvényesül: ha az ellátásban részesülő vagy egy diák esetleg emellett munkát is keres, akkor munkanélküli. Ha valaki gyes vagy nyugdíj mellett dolgozik, akkor foglalkoztatott.

Hogyan nőhet egyszerre a munkanélküliség és a foglalkoztatottság is?

forrás: KSH adat

Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébetet, a KSH Munkaügy-statisztikai osztályának vezetőjét megkérdeztük, miként lehetséges, hogy egyidejűleg növekszik a munkanélküliség és a foglalkoztatottság. Kérdésünkre elmondta, hogy ez a két tendencia egyáltalán nem zárja ki egymást. Az utóbbi időben jellemző az, hogy a válság hatására olyanok is kikerültek a munkaerőpiacról, akik addig dolgoztak. Ilyenkor többféle megoldást kereshet a család. Gyakran egy másik családtag próbál meg munkát vállalni, vagy az illető elhelyezkedik ugyan, de alacsonyabb lesz a jövedelme, így a családból másnak is el kell helyezkednie ahhoz, hogy a család életszínvonala valamivel kedvezőbb legyen. Tehát, akik eddig inaktív státuszban voltak, azok is elkezdtek munkát keresni, így nő a munkanélküliek száma. Az inaktívakat az aktivitás irányába mozdítja továbbá a nyugdíjazási feltételek szigorodása, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a különböző munkanélküli ellátások időtartamának csökkenése is. Valamelyest nő a foglalkoztatottak száma akkor, ha ezek az emberek találnak is állást. "Az utóbbi időben pont ez volt megfigyelhető, hogy a gazdasági aktivitás határozott növekedést mutat, részben a munkanélküliek, részben a foglalkoztatottak számának növekedéséből."

"Tehát nőhet úgy a gazdasági aktivitás, hogy mind a munkanélküliek, mind a foglalkoztatottak száma emelkedik" - mondja a szakember. A nyugdíjazási feltételek szigorodása, a korkedvezményes nyugdíjazás megszüntetése és a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata szintén sokakat terelt vissza a munkaerőpiacra.

Hogyan számolják a külföldön dolgozókat?

Az látható a statisztikából, hogy a foglalkoztatottság 2012 IV. negyedévére elérte a válság előtti szintet. A foglalkoztatottak száma tavaly nyárra elérte és meghaladta a válságot közvetlenül megelőző, 2008-as nyári szintet és az idei év eleji adatok is a 2008-ban látott számokhoz állnak közelebb.

A GKI vetette fel idén januárban, hogy a KSH statisztikái torzíthatnak a külföldi munkavállalás miatt. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a KSH nem tesz különbséget a magyarországi és a külföldi munkahelyen dolgozók között, ők ugyanúgy foglalkoztatottnak számítanak, illetve a külföldön dolgozók nagy részéről egyáltalán nincs is információja a hivatalnak. Ez azt az eredményt hozza, hogy Magyarországon emelkedik a foglalkoztatottsági ráta, ami azt az érzetet keltheti, hogy javul a munkaerő-piaci helyzet. Holott ehhez százezrek, Matolcsy György elhíresült nyilatkozata szerint "félmillió ember külföldi munkavállalása" kellett, ami a jelenleg aktív, 4,3 milliós magyarországi népességnek durván 10 százalék körüli arányát teheti ki.

Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet a HR Portálnak elmondta, hogy az uniós ajánlásoknak megfelelő és a felvétel logikájából adódó metodikát alkalmazzák a külföldi munkahelyű foglalkoztatottak esetén. Azokról van információjuk, akik egy éven belül vállaltak külföldön munkát, és valamelyik megkérdezett háztartás a tagjának tekinti őket. A mintába nyilvánvalóan csak magyarországi címeken élő háztartások kerülnek be. A külföldön dolgozó magyarok számának felmérésére a munkaerő-felmérés nem alkalmas, hiszen nem kerülnek, kerülhetnek összeírásra a magyarországi háztartáshoz közvetlenül nem kapcsolódó személyek, így például azok, akik teljes családdal, vagy fiatalon egyedülállóként külföldre költöztek.

A szakember azt is elmondta, hogy a minta ugyan reprezentatív a hét nagy statisztikai régióra, de már a megyékre, városokra nem. Így lehetséges, hogy "az ilyen kisebb csoportok, mint a külföldön dolgozók létszámát nem biztos, hogy jól mutatja. Lehet, hogy ők területileg is koncentrálódnak, például az osztrák határ környékén lévő településeken, ezért vélhetően rájuk nem reprezentatív a minta, bár a tendenciát, a változásokat azért tükrözi" - fejti ki Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet.

A foglalkoztatottsági adatok tehát nemcsak a munkaerőpiac, hanem a társadalom állapotáról is jelentést adnak: az emelkedéshez nemcsak a magyarországi állások száma járulhat hozzá, hanem az is, ha a magyarok feltalálják magukat, és a határokon túl vállalnak állást. A nyugat-európai migráció melett a szomszédos országokba ingázó munkavállalókra is lehet itt gondolni.

forrás: Munkaerő-piaci folyamatok, 2012

Rekord-e a rekordfoglalkoztatottság?

A foglalkoztatottságra igaz, hogy az elmúlt három évben folyamatos javuló tendenciát mutat. Azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy erre az adatra mekkora hatása lehet a közmunkaprogramnak. A KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2012 című kiadványának grafikonjából hozzávetőleges pontossággal kiolvasható, hogy a közfoglalkoztatás már 2008-ban is havonta 20-40 ezer embernek adott munkát, ez a szám 2009 nyarára 80 ezerre ugrott, 2010-ben már 100 ezer fő fölött volt a görbe legmagasabb pontja, 2011-ben jelentős csökkenéssel egyik hónapban sem érte el a nyolcvanezret a számuk, azonban 2012-re az év nyolc hónapjában dolgozott 100-110 ezer fő közmunkásként. Az elmúlt öt év legrosszabb és a legjobb időszaka között 3 százalékos volt a legnagyobb különbség, ami 216,2 ezer főnyi eltérést jelent, vagyis egy havi pártízezer fős változás meglátszik a statisztikán.

"Gondolatkísérletként" a foglalkoztatás szempontjából legjobb, július-szeptemberi időszakra kiszámoltuk, hogy ha a közmunkások száma a 2008-as szinten marad, hozzávetőleg hány foglalkoztatott szerepelt volna a statisztikában. Az így 2012-re kapott (hozzávetőleges) 3 869 ezres szám jócskán a 2008-as 3 924 ezer alatt maradna, de a 2009-es mélypont után jelentkező javuló tendencia így sem tűnik el. Vagyis látszik, hogy a munkaerőpiac kezd helyrerázódni, de a közfoglalkoztatás jelentős kibővítése nélkül nem jöhetett volna létre a tavalyi csúcs.

A KSH osztályvezetőjétől is megkérdeztük, hogy szerinte mi lehet az oka a foglalkoztatottság bővülésének. Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet szerint "többféle tényező együttes hatása" érvényesül, de ő is említi, hogy "ennek oka részben a külföldi munkahellyel rendelkezők számának növekedése, azoké akik megjelennek a statisztikában. A közfoglalkoztatásnak is növekvő szerep jut, de nem lehet kizárólagosan egyikre vagy akár mindkettőre sem azt mondani, hogy az az okozója".

A cégektől nyert adatok eközben hogyan romolhatnak?

A másik fontos hiányzó láncszem a munkaügyi statisztikák körében, hogy mi állhat az mögött, hogy a foglalkoztatás növekedése mellett az 5 főnél több személyt foglalkoztató gazdasági társaságok egyre kevesebb embert alkalmaznak. A GKI Gazdaságkutató korábbi közleménye megemlíti, hogy "a két adat éveken keresztül nagyjából együtt ingadozott, majd 2011 elejétől trendjében is elvált egymástól".

Lindnerné dr. Eperjesi Erzsébet a különbség eredetéről azt mondja, "nincs mérlegszerű elszámolás a kétféle statisztika közötti különbségről. Az eltérés részben abból adódik, hogy másfajta definíciót használnak a különböző felvételek, más módszerrel történik a megfigyelés." Szerinte nagyon változhat az alkalmazottak száma azoknál a kis cégeknél, akiket nem figyelnek meg, illetve az atipikus foglalkoztatási formák sem egyértelműen jelentkeznek. Például az alkalmi munkavállalók, de az egyéni vállalkozások sincsenek benne a "Keresetek" címen megjelenő gyorsjelentésekben, hiszen ezen intézményektől gyűjtött adatok célja a keresetek megfigyelése, a létszámadatok pedig csak "melléktermékei" a publikációknak.