Ez a frissen felvett egyetemisták jövőképe

Habár a pontos adatok nem ismertek, de évről évre folyamatosan nő a külföldön tanuló magyar egyetemisták száma. A HVG júniusi riportjában megkérdezett budapesti gimnáziumok végzős diákjainak 5-10 százaléka tanulna szívesen külföldön, de akad olyan iskola is, ahol a tavalyi 20 százalékról idén már 30 százalékra nőtt a külföldre készülők aránya. Ennek ellenére a kedden nyilvánosságra hozott felvételi pontszámok alapján a hazai egyetemekre jelentkező 111 ezer diák mintegy 67 százaléka, megközelítőleg 74 ezren kezdheti meg itthon a felsőoktatást.

Menni vagy maradni?

Az országszerte megrendezett Pont Ott Parti budapesti helyszínére kilátogatva arra voltunk kíváncsiak, hogy a végzős középiskolások milyen tervekkel készülnek az egyetemre, és hogy szeretnének-e a későbbiekben külföldön tanulni vagy munkát vállalni.

Több diákkal beszélgetve igen meglepő eredményre jutottunk, ugyanis alig találtunk olyan érettségizőt, aki kifejezetten külföldön képzelné el a jövőjét. A megkérdezettek nagy része egyelőre annak örül, hogy sikerült bekerülnie az általa megjelölt képzésre, és még nem gondol a későbbiekre. Többen ugyan megemlítették az Erasmust, mint kiváló külföldi tapasztalatszerzést, de általában olyan válaszokat kaptunk, hogy inkább itthon képzelik el a jövőjüket.

"Nem tervezek külföldre menni, mert szerintem itthon is el lehet helyezkedni" - véli Ádám, akinek tavaly ugyan nem sikerült bejutni a SOTE általános orvosi szakára, de idén két tárgyból is újra letette az érettségit, és a jobb eredménnyel már elérte a megfelelő pontszámot. "Tudom, hogy sok országban ingyenes a felsőoktatás, de azt is bele kell kalkulálni, hogy nagyon drága a kinti megélhetés, az albérlet vagy a kollégium. Persze én is körülnéztem az interneten, hogy például Londonban vagy Bécsben milyen lehetőségek vannak, de mindenütt azt tapasztaltam, hogy nagyon magasak az árak."

Hogy a drága megélhetés mellett milyen más érv szól a külföldi továbbtanulás ellen, azt az ELTE matematika szakára felvételiző Tamás fogalmazta meg: "Itthon van a családom és a barátaim, meg én amúgy sem érzek magamban kalandvágyat, hogy feltétlenül ki akarjak menni külföldre".

Másként gondolja Ernő, a BME műszaki menedzser szakának leendő hallgatója, aki a diploma megszerzése után szívesen kipróbálná magát német nyelvterületen, mert - mint azt kifejtette - ott magasabb a fizetés és jobbak az életkörülmények is, mint itthon.

Sikerült összefutnunk két leendő bölcsésszel is, Mónival és Emesével, akik kevéssé izgultak a ponthatárok miatt, mert biztosak voltak benne, hogy sikerül bekerülniük az ELTE-re. Előbbi angol-német osztatlan tanárira, utóbbi romanisztikára készül. Nyelvszakosként tisztában vannak azzal, hogy fontos tapasztalat lenne nekik külföldön tanulni, de egyelőre csak az Erasmus ösztöndíjjal mennének idegen nyelvterületre, és 1-2 évet töltenének kinn. Hosszabb távú terveik iránt érdeklődve kiderült, hogy szívesebben maradnának itthon, valódi elképzelésük azonban még nincs.

Tudatos karrierépítés és diákmunka

András az ELTE bölcsészkarán kezdett két éve kommunikáció- és médiatudomány alapszakon tanulni, de az első év végén úgy érezte, a média mellett szeretne egy második diplomát is szerezni. "Szükség volt az egyetemen egy évre, hogy nagyobb rálátásom legyen a felsőoktatásra és tudatosabban tudjam építeni a karrierem. Rájöttem, hogy a média szakon megszerzett tudásanyaggal nem feltétlen tudok jól elhelyezkedni, de a jogot és a médiát ötvözve már elég jók az esélyeim a munkaerőpiacon" - mondja.

Most kihagy egy évet médián és elkezdi a jogi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Mivel mindkét képzésen önköltséges formában tanul, így egyelőre nem gondolkozik Erasmusban, mert egy esetleges csúszással még több félévet kéne fizetnie. Így is magának teremti elő a tandíjat, másfél éve dolgozik iskolaszövetkezeten keresztül egy moziban.

"Most megfelelő ez az állás, mert időben rugalmas, jól tudom a beosztást az egyetemi óráimhoz igazítani, de az utolsó egyetemi években már szeretnék a szakmában elhelyezkedni, hogy a diplomával lehetőleg minél hamarabb munkát tudjak kapni" - teszi hozzá.

Andráshoz hasonlóan Soma is tudatosan építi karrierjét, ő azért jelentkezik szabad bölcsészetre, hogy az alapképzés során megszerzett elméleti tudás után nagyobb eséllyel felvételizzen a Színművészeti Egyetem rendezői szakára.

"Ha nem sikerül most bejutnom, az se nagy tragédia, mert akkor kihagyok egy évet, és azalatt elkészítem a portfóliómat a színművészetire. Jövőre pedig már megpróbálok oda bekerülni" - mondja.

Sokakat idősebb barátaik vagy rokonaik is elkísérték az Infoparkban rendezett eseményre. A SOTE-ra készülő Reni bejutásáért együtt izgult vele Gábor és Dóri, akik arról számoltak be, hogy az orvosin eltöltött egy év alatt legfőképpen az önállóság tapasztalatával gazdagodtak. A középiskola után ugyanis hatalmas változást jelentett számukra, hogy az egyetemen már mindent maguknak kell intézniük. Míg Reni orvosként itthon szeretne segíteni, Gábor elmondta, hogy ő akár szívesen töltené a rezidensi időt más országban. Kiemelte, hogy a SOTE nemzetközileg is elismert, úgyhogy szerinte nem érdemes orvostanhallgatóként külföldre menni. Egyelőre az a fő cél, hogy megszerezze a diplomát, aztán majd kiderül, hol folytatja a jövőjét.

Összességében tehát a HR Portál minifelmérése azt mutatja, hogy az érettségi után a felvételizők közül kevesen gondolják úgy, hogy később külföldön tanulnának vagy dolgoznának, de ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy az a kb. 10-15 ezer diák, aki szeptemberben külföldön kezdi meg az egyetemi tanulmányait, nagy valószínűséggel nem vett részt a Pont Ott Partin, úgyhogy az ő véleményükről most nem tudunk beszámolni.