Három dolog, ami sokkal fontosabb egy állásinterjún, mint gondolnánk

Egy állásinterjú mindig izgalmas kihívás, akkor is, ha épp nem az álommunkánkért indulunk csatába, csak fel szeretnénk mérni a képességeinket. Vannak alapvető tanácsok, szabályok vagy akár praktikák, amelyeket ha szem előtt tartunk, a siker szinte biztosan nem kerül el minket. Nézzük, hogyan lehetünk megnyerőek!

Felkészültség és összeszedettség

Az első és legfontosabb feladat, hogy ne háttérismeret nélkül, érdektelennek tűnve vagy szétszórtan essünk be a munkainterjúra. Nézzünk utána a cég profiljának, projektjeinek, az aktuális feladatnak, amivel foglalkozni fogunk! Olvassuk át alaposan az álláshirdetést, és gondoljuk végig azokat a kompetenciákat, amelyeket a cég elvárásként megjelölt. Milyen példákkal tudunk ezekhez kapcsolódni a szakmai múltunkat tekintve?

Ne szégyelljünk előre megfogalmazni célokat, ambíciókat, képességeket: a felkészültség mindig jó benyomást kelt. Készüljünk magunk is kérdésekkel, valamint határozottan megfogalmazott igényekkel: kompromisszumot mindig lehet kötni, ha mindkét fél nyitott rá, viszont elhallgatott elvárásainkat később nem kérhetjük számon.

Három egyszerű dolog, ami sikert hozhat

Akadnak apróságnak tűnő dolgok, amelyek a szakmai felkészültség mellett talán eltörpülhetnek a gondolatainkban, pedig nagyon fontos tényezők és bizonyos mértékig akár felül is írhatják a tapasztalatokat vagy a képzettséget. Vegyük sorra őket!

Kedvesség a kollégákkal

Az önbizalom fontos, az önmagunkkal való túlzott elégedettség azonban nem kelt jó benyomást. Az izgalom miatt könnyen előfordulhat, hogy nehezen találjuk az egyensúlyt: ne dicsérjük túl magunkat, de ne legyünk túl szerények sem. Egy nagyképű kollégával senki sem működik együtt szívesen, egy önbizalomhiányos munkatárs pedig azt sugallhatja, hogy dupla energiát kell fektetni a vele való közös feladatokba.

Legyünk kedvesek és udvariasak, és közhelynek tűnhet, de adjuk önmagunkat. Ha nem működik a közös munkához szükséges kémia emberi oldalról, az előbb-utóbb kiderül és megnehezíti a hétköznapokat – ezért jobb el sem kezdeni azt, ami elsőre egyértelműen zsákutcát mutat.

Az ápoltság

Természetesen nem a külső számít, ami a hajszínt, az alkatot, vagy a lábméretet illeti, azonban az ápoltság, igényesség nagyon fontos tényezők. Lehetőleg ne állásinterjú előtti éjjelre időzítsük az év legnagyobb buliját: pihenjük ki magunkat, legyünk összeszedettek kívülről is. Nézzünk utána, mi a dress code adott cégnél, és ehhez tartsuk magunkat. Viseljünk a cégnek megfelelő, de mindenképp számunkra komfortos ruhát.

Ha önbizalmat ad számunkra, időzítsük az állásinterjú előtti napokra a fodrászt, kozmetikust, fogfehérítést vagy pedikűröst. Ezek az apró hétköznapi dolgok, nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy azt sugározzuk: rendben vagyunk önmagunkkal. Ezáltal pedig valószínűleg teljes erőbedobással tudunk a munkánkra koncentrálni.

Nonverbális kommunikáció

Az egyik leghatározottabb képet alakítja ki rólunk mások szemében a kommunikációnk nem szavakhoz kapcsolódó része. A testtartásunk, a gesztusaink, a mimikánk rengeteg információt elárul a hozzáállásunkról, a személyiségünkről, valamint arról is, mennyire érezzük komfortosan magunkat adott témában.  

Az első momentum már maga a kézfogás: itt nagyon fontos a határozott üdvözlés, de szorongatni sem kell senkit, mert a túlzott dominancia sohasem megnyerő.

Az, hogy miképpen ülünk le interjúztatónkkal szemben, szintén nagyon lényeges üzenetet hordoz: ne zárjuk össze lábunkat, kezünket, hiszen ezzel azt sugalljuk, elzárkózunk az új megismerésétől. A széttett lábak persze szintén rosszat közvetítenek, a túlzott lazaság azt mutatja: nem vesszük komolyan, nem tartjuk fontosnak a helyzetet. A legjobb tanácsadó, ha megfigyeljük az interjúztató testtartását és igyekszünk ahhoz hasonlót felvenni.

Ne feledjük, ha nem tartjuk a szemkontaktust, olyan mintha ott sem lennénk. A bámulás szintén kellemetlen jelenség: igyekezzünk ellazulni és egy baráti beszélgetéshez hasonló módon értően figyelni a partnereinkre.

Ha épp tegnap jöttünk ki a fogfehérítésről és hollywoodi a mosolyunk, akkor se vigyük túlzásba a mosolyt, semmiképpen se vigyorogjunk! A kedves mosoly köszönésnél, búcsúnál belefér, de ne a poénkodásról és nevetésről szóljon a találkozó.

Gyakorlat teszi a mestert…

Szól a régi mondás, és nagy igazság van benne. Ne szégyelljünk otthon hangosan elmondani, mit tervezünk majd közölni magunkról. Ha komfortos számunkra, kérjünk meg valakit a családból, barátok közül, hogy legyen ő az interjúztató, és próbáljunk ki akár váratlan helyzeteket is! Emellett bármilyen mulatságosnak tűnik, de hasznos bemelegíteni a beszélgetés előtt: számos rövid, párperces beszédgyakorlat található a weben, amely valóban oldja a szorongást, valamint segít az izgatott lelki állapotban sem belebotlani a mondatokba.

Ha a fenti tanácsokat szem előtt tartjuk és tudatosan készülünk, az már az önbizalmunkra is jótékonyan hat, és biztosan nem fog minket elkerülni a siker.