Hogyan jutunk el a munkahelyre? Statisztikai adatok itthonról és külföldről
Mindenki életében fontos kérdés, hogy mennyit kell naponta utazni a munkahelyre, hogy mennyi időt, pénzt és energiát visz el. Ugyanakkor sokan inkább hajlandóak napi 2-3 órát ingázással tölteni, hogy jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést kapjanak. Nézzük, mit mondanak a statisztikai adatok.
Ingázás és munkába járás Magyarországon
A Lechner Tudásközpont statisztikai adatai szerint csaknem másfél millió magyar, összesen 1 340 831 fő dolgozott a lakóhelyétől eltérő településen a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. A települések közül Budapest, Érd és Dunakeszi bocsátotta ki a legtöbb ingázót, s a legnépszerűbb célpont szintén Budapest volt, ahová 2 087 helységről járnak dolgozni.
Az ország ingázóinak közel 17%-át fogadó főváros után a 174 járásközpont közül Székesfehérvárra jártak a legtöbben dolgozni, ezt követi Győr és Miskolc.
A legtöbben fél – egy óra alatt érnek be a munkahelyükre (36%), de alig marad el ettől a maximum fél óra alatt beérők (34%) aránya. A községekben és kisebb városokban élők utaznak a legtöbbet: nekik 24, illetve 23 százalékuk minden nap legalább 1 órát utazik a munkahelyére. És nyilvánvalóan délután ugyanennyit vissza az otthonukba.
Ami a munkába járás módját illeti, magasan (53%) a tömegközlekedést használók voltak a legtöbben a válaszadók közül, a fővárosban 70 százalék választja inkább az ilyen jellegű utazást.
Saját autóba 35 százalékuk ül nap mint nap (ehhez jön még a céges autók, mellyel 5 százalék jár), még ennél is magasabb az autóhasználók aránya a megyei jogú városokban. A válaszadók közel fele így jut el nap mint nap dolgozni. Az adatok alapján az autót a tehetősebbek használják, illetve azok, akik tudnak parkolni a munkahelyük közelében, és nem kell aggódniuk a jármű épsége vagy a biztonságos autónyitás miatt. Az egészségesebb kerékpározást minden ötödik, a gyaloglást 16 százalék választja.
Mi a helyzet a külföldi munkavégzéssel?
Hozzávetőleg háromszázezerre tehető azon magyarok száma, akik külföldön dolgoznak, közülük nagyjából 72 ezren a határ menti területeken élnek, és legtöbbjük Ausztriában vállal munkát. Pontos adatok nincsenek a külföldön élő és munkát vállaló vagy a külföldre ingázó munkavállalók számáról, ugyanakkor a rendelkezésre álló statisztikák alapján viszonylag jól becsülhető a számuk. Egyfelől a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaerőpiaci felméréséből és a népszámlálási adatokból, másfelől pedig az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat gyűjtései alapján lehet eligazodni.
A KSH nyilvánosságra hozott munkaerőpiaci felméréséből becsülhető, hogy 2018-ban 110 ezer alá csökkent azoknak a külföldön dolgozó munkavállalóknak a száma, akiknek van magyarországi kötődésük, vagyis az adatfelvételkor ők vagy a családtagjaik megtalálhatók voltak itthon. E munkavállalók többsége a határ mentén ingázik vagy havonta egy-két hétre vállal munkát, ám a fennmaradó időt itthon tölti. Ők a magyarországi statisztikákban szerepelnek.
Azokat a munkavállalókat, akik hosszabb vagy akár rövidebb időre kiköltöztek, és jellemzően a családjuk sem él itt, a külföldi statisztikai hivatalok adatfelvevői érik el, ők mérik, így a magyar munkaerőpiaci felmérésekben már nem szerepelnek.
A távmunka
2021-ig akár háromszor annyi magyar is dolgozhat távmunkában, mint napjainkban. Számuk dinamikusan emelkedik. Kezdetben főleg IT munkakörök esetében volt népszerű a távmunka, ma már azonban egyre több területen általános, és a vállalatok biztosítják ezt a lehetőséget a dolgozóiknak.
A következő két évben várhatóan megduplázódik vagy megháromszorozódik a távmunkások száma. Magyarországon jelenleg az európai uniós átlag fele, hozzávetőlegesen 2,5 százalék a munkájukat folyamatosan távolról végzők aránya. Ugyanakkor az aktuális munkaerő-piaci helyzetnek és technológia által kínált innovatív munkavégzési lehetőségeknek köszönhetően a távmunkások száma folyamatosan bővül.
Tapasztalataik szerint a munkavállalók szeretik és keresik a távmunka lehetőségeket, legalább alkalmi jelleggel. A foglalkoztatási forma iránti növekvő bizalom mellett ennek az az oka, hogy fejlett szoftveres megoldások érhetők el az otthon végzett munka mérésére, ellenőrzésére és szervezésére.
Ez egyfajta válasz is munkaadók részéről a munkavállalói igényre, emellett egyre több cég látja be, hogy a távmunkának munkaerő-megtartó jellege mellett számos gazdasági, társadalmi előnye van. Ilyen például az irodafenntartás költségeinek csökkenése vagy a munkahelyre bejárás okozta környezetterhelés elmaradásából keletkező társadalmi haszon.
A részleges távmunka lehetősége esetenként már juttatásként is megjelenik a multinacionális vállalatoknál. A sikeres távmunkához alapvetően fontos a vállalati kultúra fejlett foka, a munkavállaló oldaláról pedig igényli a magánélet és a munka egyensúlyban tartásának képességét.
Az utóbbi egy-két évtizedben a magyar társadalom a munkavállalás szempontjából sokkal mobilisebb lett, ami leginkább a 2004-es európai uniós csatlakozásnak köszönhető. Ennek következtében egyszerűbbé vált a külföldi munkavégzés, így a magyar dolgozók akár nagyobb távokat is hajlandóak megtenni a jobb körülmények érdekében. Hasonló mobilitás figyelhető meg az országon belül, hiszen az ingázás a legtöbb esetben a fővárosba vagy a megyei jogú helységekbe történik meg.
A Lechner Tudásközpont statisztikai adatai szerint csaknem másfél millió magyar, összesen 1 340 831 fő dolgozott a lakóhelyétől eltérő településen a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. A települések közül Budapest, Érd és Dunakeszi bocsátotta ki a legtöbb ingázót, s a legnépszerűbb célpont szintén Budapest volt, ahová 2 087 helységről járnak dolgozni.
Az ország ingázóinak közel 17%-át fogadó főváros után a 174 járásközpont közül Székesfehérvárra jártak a legtöbben dolgozni, ezt követi Győr és Miskolc.
A legtöbben fél – egy óra alatt érnek be a munkahelyükre (36%), de alig marad el ettől a maximum fél óra alatt beérők (34%) aránya. A községekben és kisebb városokban élők utaznak a legtöbbet: nekik 24, illetve 23 százalékuk minden nap legalább 1 órát utazik a munkahelyére. És nyilvánvalóan délután ugyanennyit vissza az otthonukba.
Ami a munkába járás módját illeti, magasan (53%) a tömegközlekedést használók voltak a legtöbben a válaszadók közül, a fővárosban 70 százalék választja inkább az ilyen jellegű utazást.
Saját autóba 35 százalékuk ül nap mint nap (ehhez jön még a céges autók, mellyel 5 százalék jár), még ennél is magasabb az autóhasználók aránya a megyei jogú városokban. A válaszadók közel fele így jut el nap mint nap dolgozni. Az adatok alapján az autót a tehetősebbek használják, illetve azok, akik tudnak parkolni a munkahelyük közelében, és nem kell aggódniuk a jármű épsége vagy a biztonságos autónyitás miatt. Az egészségesebb kerékpározást minden ötödik, a gyaloglást 16 százalék választja.
Mi a helyzet a külföldi munkavégzéssel?
Hozzávetőleg háromszázezerre tehető azon magyarok száma, akik külföldön dolgoznak, közülük nagyjából 72 ezren a határ menti területeken élnek, és legtöbbjük Ausztriában vállal munkát. Pontos adatok nincsenek a külföldön élő és munkát vállaló vagy a külföldre ingázó munkavállalók számáról, ugyanakkor a rendelkezésre álló statisztikák alapján viszonylag jól becsülhető a számuk. Egyfelől a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaerőpiaci felméréséből és a népszámlálási adatokból, másfelől pedig az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat gyűjtései alapján lehet eligazodni.
A KSH nyilvánosságra hozott munkaerőpiaci felméréséből becsülhető, hogy 2018-ban 110 ezer alá csökkent azoknak a külföldön dolgozó munkavállalóknak a száma, akiknek van magyarországi kötődésük, vagyis az adatfelvételkor ők vagy a családtagjaik megtalálhatók voltak itthon. E munkavállalók többsége a határ mentén ingázik vagy havonta egy-két hétre vállal munkát, ám a fennmaradó időt itthon tölti. Ők a magyarországi statisztikákban szerepelnek.
Azokat a munkavállalókat, akik hosszabb vagy akár rövidebb időre kiköltöztek, és jellemzően a családjuk sem él itt, a külföldi statisztikai hivatalok adatfelvevői érik el, ők mérik, így a magyar munkaerőpiaci felmérésekben már nem szerepelnek.
A távmunka
2021-ig akár háromszor annyi magyar is dolgozhat távmunkában, mint napjainkban. Számuk dinamikusan emelkedik. Kezdetben főleg IT munkakörök esetében volt népszerű a távmunka, ma már azonban egyre több területen általános, és a vállalatok biztosítják ezt a lehetőséget a dolgozóiknak.
A következő két évben várhatóan megduplázódik vagy megháromszorozódik a távmunkások száma. Magyarországon jelenleg az európai uniós átlag fele, hozzávetőlegesen 2,5 százalék a munkájukat folyamatosan távolról végzők aránya. Ugyanakkor az aktuális munkaerő-piaci helyzetnek és technológia által kínált innovatív munkavégzési lehetőségeknek köszönhetően a távmunkások száma folyamatosan bővül.
Tapasztalataik szerint a munkavállalók szeretik és keresik a távmunka lehetőségeket, legalább alkalmi jelleggel. A foglalkoztatási forma iránti növekvő bizalom mellett ennek az az oka, hogy fejlett szoftveres megoldások érhetők el az otthon végzett munka mérésére, ellenőrzésére és szervezésére.
Ez egyfajta válasz is munkaadók részéről a munkavállalói igényre, emellett egyre több cég látja be, hogy a távmunkának munkaerő-megtartó jellege mellett számos gazdasági, társadalmi előnye van. Ilyen például az irodafenntartás költségeinek csökkenése vagy a munkahelyre bejárás okozta környezetterhelés elmaradásából keletkező társadalmi haszon.
A részleges távmunka lehetősége esetenként már juttatásként is megjelenik a multinacionális vállalatoknál. A sikeres távmunkához alapvetően fontos a vállalati kultúra fejlett foka, a munkavállaló oldaláról pedig igényli a magánélet és a munka egyensúlyban tartásának képességét.
Az utóbbi egy-két évtizedben a magyar társadalom a munkavállalás szempontjából sokkal mobilisebb lett, ami leginkább a 2004-es európai uniós csatlakozásnak köszönhető. Ennek következtében egyszerűbbé vált a külföldi munkavégzés, így a magyar dolgozók akár nagyobb távokat is hajlandóak megtenni a jobb körülmények érdekében. Hasonló mobilitás figyelhető meg az országon belül, hiszen az ingázás a legtöbb esetben a fővárosba vagy a megyei jogú helységekbe történik meg.
Ez a könyv Klein Sándor Munkapszichológia című könyvének folytatása. 
Aki kérdez: Deák Zsolt
A társadalom, ahol az anyaság a kényszerpálya