Hogyan maradjunk higgadtak a stresszes helyzetekben?

Ez a megállapítás elsőre ellentétesnek tűnhet a józan ésszel, hiszen amikor az elménk túlterhelt, a testünk az utolsó dolog, amire gondolni tudunk. Azonban ha észrevesszük, tudatosítjuk a testünket a stressz minden egyes percében, sokkal valószínűbb, hogy ez az észlelés megszakítja a stresszfolyamatot. Ha a figyelmünket a testre vezetjük, akkor tisztában leszünk azzal, ami éppen történik, és nem fokozzuk a stresszt azáltal, hogy mentálisan már a jövőben járunk.

A figyelemrögzítés a következőképp történik: figyelmünket a testünkre visszük, és észrevesszük (ahelyett, hogy elkerüljük) a feszültségünket, a keringésünket, a fájdalmunkat, a nyomást, az örömet, vagy azokat a semleges fizikai tapasztalatokat, mint például a jobb válunk vagy a bal lábunk íve. A gyakorlat segít abban, hogy visszalépjünk a valóságba, hiszen ha az elménk a múltban vagy a jövőben jár, akkor a legkönnyebben csak a testünkön keresztül juthatunk vissza a jelen helyzetbe.

Számos szükségtelen szenvedést okozunk magunknak akkor, amikor az elménk nem figyel

Az amigdala, az agyunk mediális temporális lebenyében található neuroncsoport, a félelem felismeréséért és feldolgozásáért felelős. Amikor az amigdala aktiválódik a helyzet miatt, amelyet agyunk potenciális veszélyként érzékel - még akkor is, ha egy kellemetlen e-mailt olvasunk -, akkor olyan fiziológiai elváltozást kezdeményez, mint például a felfokozott izomtónus vagy a felgyorsult légzés. Ez a jelenség pedig annyira erőssé válhat, hogy a test reakcióját a veszély bizonyítékaként vesszük, akárcsak Pavlov kutyái, akik számára a csengő hangja az ebéd bizonyítékát jelentették. Ennek eredményeként egy ördögi kör alakulhat ki, amelyben a fokozott izomtónus és a szapora légzést az aktivizálódott amigdala okozza. Szerencsére azonban a lehorgonyzás technikájával kitörhetünk ebből a mókuskerékből.

Tegyük fel, hogy mindig pánik fog el, amikor a befektetőinkkel találkozunk. Agyunkban a lehető legrosszabb végkimenetel játszódik le rögtön: el fognak minket utasítani, az üzleti ötletünk értéktelen. Ám amint megtanuljuk, hogyan érkezzünk vissza a testünkbe, figyeljük meg a légzésünket, érezzük meg a lábunkat a talajon, azonnal megnyugszunk, és sokkal jobb eredményekre leszünk képesek.

Ez a pár könnyű és hatásos gyakorlat segít megszüntetni a pánikhelyzetet:

Vegyünk mély lélegzetet: A szándékos levegővétel akár már meg is változtathatja a szemszögünket. Egyetlen lélegzet megtöri az elme fecsegését, és esélyt ad a testünknek, hogy szabályozza magát az észlelt veszélyre adott válasza után. A legtöbb esetben, amikor épp bajban vagyunk, egy történetet, mondókát mesélünk magunknak a helyzetről, amiben teljes mértékig hiszünk. A lélegzet által azonban kijövünk ebből a történetből, és kevésbé válunk hiszékennyé.

Szenteljünk figyelmet az érzéseinknek: A másik ok, amiért érdemes lehorgonyozni a testünkben az, hogy itt találkozunk az érzelmeinkkel, amelyeket fontos elismerni. Az emóciók elnyomása hangulati zavarokat és még több negatív érzést okoz. Ha tudatosítjuk és felismerjük a kellemetlen érzeteket, sokkal kevesebb hatalmuk lesz arra, hogy stresszt okozzanak.

Egy tanulmányban a résztvevők négy napig leírták, milyen traumatikus illetve semleges élmények érték őket. Azok, akik a traumáról írtak, kevesebbet mentek orvoshoz az elkövetkező hat hónapban, mint azok, akik csak a semleges élményről írtak. Vagyis amikor figyelmet szentelünk a testünknek, azelőtt tudjuk elfogni, észrevenni a negatív érzelmeket, még mielőtt befolyásolnák az egész rendszert, mert miután megtették, már túl késő az előnyünkre fordítani őket.

Az apróbb örömök felnagyítása: Ne becsüljük alá annak örömét, amit egy délutáni kávézás jelenthet. Az emberi természet része, hogy sokkal több figyelmet szentel a fájdalomnak, mint az örömnek, de egy kis emlékeztetővel és gyakorlással, egész nap meg tudjuk tapasztalni az örömöt a testünkön keresztül. Ilyen lehet például, amikor végre leülhetünk, miután túl sokáig álltunk, vagy amikor végre felállhatunk kinyújtóztatni az izmainkat, amikor nevetünk valami viccesen, amikor éhesen ehetünk végre, vagy viszonylagos nyugalmat tapasztalunk az irodában egy fárasztó napindítás után, esetleg amikor végre levehetjük a kényelmetlen cipőt a lábunkról. Minden nap, mindegy mennyire pocsék is volt az, számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy jól érezzük magunkat.

A stressz elkerülhetetlen velejárója az életnek, de ha megtanuljuk, hogyan „földeljük le” magunkat, és kapcsolódjunk a valósághoz, sokkal kevesebbet kell megtapasztalnunk belőle. Emlékeztessük magunkat arra, hogy megbízható, jelenvaló, és velünk született eszközünk van a stressz kezeléséhez: a saját testünk.

A Harvard Business Review cikke nyomán

Bánosi Eszter
HVG Kiadó Zrt.