Így pörgethetnék a szolgáltatóközpontok a hazai GDP-t

A Site Selection Magazine tavalyi felmérése szerint Budapest a legvonzóbb helyszín Kelet-Közép-Európában SSC beruházásra, Prágát és Varsót is maga mögé utasítva.

A régiós viszonylatban relatíve alacsony bérköltség mellett (jelenleg 350 ezer forint az átlagfizetés az SSC szektorban) a jó infrastruktúra („A” kategóriás irodák, jól kiépített közlekedési és IT infrastruktúra), illetve az ország földrajzi elhelyezkedése is jelentős vonzerő.

„Látszólag minden adott ahhoz, hogy a nemzetközi nagyvállalatok hazai SSC tevékenysége, ami főként az IT, pénzügy, adminisztráció, logisztika, vevőszolgálat és HR területeit érinti, a következő években a magyar gazdaság egyik sikertörténete lehessen – magyarázza Hajnal Péter, a BDO Magyarország könyvelési, bérszámfejtési és outsourcing üzletágának partnere. – Magyarország azonban pillanatok alatt elveszítheti versenyelőnyét, ha a gazdaságpolitika nem koncentrál időben a veszélyfaktorokra.”

Melyek ezek a további fejlődést akadályozó tényezők?

1. Szakemberhiány

E speciális készségeket igénylő pozíciókra egyre nehezebb megfelelő szakembert találni. Egyes szolgáltatóközpontok mind gyakrabban kényszerülnek külföldi (elsősorban romániai és ukrajnai) toborzásokra, mások pedig arra, hogy kedvezőbb juttatásokkal immár egymástól próbálják elcsábítani a kiképzett munkatársakat. A magas (mára néhol 20 százalékot is meghaladó) fluktuáció azonban jelentősen növeli a munkaerő-költségeket, ez viszont fokozatosan csökkenti a magyar versenyelőnyt.

A megoldás a szakképzési támogatások hatékonyabb elosztása lehet, amellyel a jelenleginél lényegesen több munkavállalót lehetne a pálya-reorientációs és célzott képzési programokba csatornázni. Ezzel érezhetően csökkenteni lehet e korosztály munkanélküliségi rátájának szintjét is.

2. Munkahely-teremtési támogatások elérhetősége

Mivel SSC-t többnyire nagy multinacionális vállalatok hoznak létre, ez a szegmens jórészt elesik azoktól a munkahelyteremtő és -megtartó pályázati támogatási lehetőségektől, amelyek a KKV-szektor számára ma széleskörűen elérhetők. A jelenleg még fennálló földrajzi költségelőny megtartása érdekében már most célszerű volna kormányzati oldalon átgondolni, hogy miként lehetne e támogatási rendszereket úgy átformálni, hogy azok pozitív hatása az SSC-szektorban is érvényesülni tudjon.

3. Nyelvtudás hiánya

Az SSC-k olyan fiatalokat keresnek, akik magabiztosan beszélik legalább az angol nyelvet, és emellett még egy európai nyelvet ismernek. Ezért ez a terület kiemelten profitálhatna a nyelvoktatás rendszerének hosszú távú megerősítéséből, ami hosszabb távú, több szintű stratégiai tervezést igényel ezen a területen. A szolgáltató központok maguk is aktív részesei lehetnének egy ilyen rendszernek, ám nyelvoktatási tevékenységük kiterjesztése nem nélkülözheti az első pontban említett szakképzési támogatásokhoz való nagyobb mértékű hozzáférést.

4. Kiszámíthatóbb gazdasági környezet

A szolgáltatóközpontok igen költségérzékeny vállalatok, ezért egy – akár visszamenőleges hatályú – adó- és járulékváltozással járó intézkedés alapvetően rendítheti meg egy ilyen cég működését. Ameddig a befektetők érzékelnek ilyen jellegű piaci kockázatokat, addig jobb esetben óvatos kivárással, rosszabb esetben más helyszín választásával reagálhatnak minden „unortodoxnak” számító intézkedésre.

„Az SSC szektor már jelenleg is jelentős, 400 milliárd forintnyi árbevételt termelő ágazata a magyar gazdaságnak. Tipikusan „fehér” iparág, a befizetett munkáltatói és munkavállalói adók és járulékok révén 85 milliárd forintnyi költségvetési bevételt generál – hangsúlyozza Hajnal Péter, a BDO Magyarország szakembere. - Csak az idei évre prognosztizált növekedés közel ötezer új munkahelyet teremt, miközben a költségvetés bevételeit eközben 100 milliárdos szintig emeli meg. Érdemes tehát az döntéshozóknak minden lehetséges ösztönző eszközzel arra törekedniük, hogy az SSC szektor a gazdasági növekedés egyik motorja lehessen a következő években.”