ILO: a világ szegényeit a termelékenység növelésével kell felzárkóztatni

A dokumentum továbbá megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok 2006-ban még mindig magasan vezeti a termelékenységi listát, annak ellenére is, hogy Kelet-Ázsiában a munkások jelenleg kétszer annyit termelnek, mint 10 éve. Mi több, az USA a többi fejlett országtól is alaposan elhúzott: 2006-ban 63 885 dollárnyi értéknövekedés jutott egy alkalmazottra az Amerikai Egyesült Államokban, ami mögött messze elmarad Írország (55 986), Luxembourg (55 641), Belgium (55 235) és Franciaország (54 609). Meglepetésre azonban az egy munkaórára jutó termelékenységi szintet Norvégia vezeti (37,99 dollár), csak utána következik az USA (35,63 dollár) - köszönhető ez annak, hogy az amerikaiak évente többet dolgoznak külföldi társaiknál.

A termelékenység növekedése leginkább azoknak a cégeknek köszönhető, akik hatékonyan képesek ötvözni a tőkét, a munkát és a technológiát. Jól mutatja tehát, hogy a nem megfelelő kombináció könnyen a világ munkapotenciáljának elpazarlásához vezethet.

Juan Somavia, az ILO Főigazgatója szerint a termelékenységi adatok aggodalomra adnak okot, ezért az országok közti szakadékok csökkentése érdekében emelni kellene a legszegényebb országokban alacsony bérért dolgozó munkások termelékenységi szintjét.

Az elmúlt 10 évben a leggyorsabb termelékenységi növekedést Kelet-Ázsia produkálta, az egy munkásra eső termelési eredmény az 1996-os egy nyolcadról 2006-ban a fejlett ipari országok szintjének egy ötödére emelkedett. Eközben azonban Dél-Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni területen a termelékenység hétszer kevesebb, Dél-Ázsiában pedig nyolcszor kevesebb volt, mint a fejlett ipari országokban.

A Közelkeleten, Latin-Amerikában és a Karib-térségben az egy alkalmazottra jutó értéknövekedés majdnem háromszor kevesebb, mint a fejlett országokban, Közép- és Dél-Kelet-Európában (az unión kívüli országokban) és a FÁK-államokban ez az értékkülönbség 3,5-szeres, Észak-Afrikában pedig négyszeres. A legnagyobb különbség a Szahara alatti Afrikában található, ahol egy alkalmazottra jutó termelékenység tizenketted része a fejlett ipari országokénak.

Hiányzik a méltányos munka

A KILM ötödik kiadása nagyobb betekintést és új mérőszámokat nyújt a méltányos munka világszerte tapasztalható hiányának megállapításához. A méltányos munka ismérve, hogy termelékeny, tisztességes jövedelmet nyújt és biztonságot a munkahelyen, társadalombiztosítást a családoknak, valamint lehetővé teszi az embereknek, hogy kifejtsék véleményüket, szervezkedjenek, és részt vehessenek azon döntések meghozatalában, amelyek hatással vannak az életükre.

Juan Somavia felhívja a figyelmet arra, hogy nők és férfiak százmilliói dolgoznak sokat és keményen, de mégis olyan feltételek közt, amelyek lehetetlenné teszik, hogy családjukkal együtt kiemelkedjenek a szegénységből, ehelyett azt kockáztatják, hogy még mélyebbre zuhannak a nyomorba. A nemzetközi fejlesztési célok közt prioritást kell élveznie annak, hogy a termelékenység növelésével felszabadítsák ezeket a kihasználatlan kapacitásokat.

A jelentés alapján mintegy 1,5 milliárd ember vagy a munkaképes lakosság egyharmada "alulhasznált". Ez a becslés egyrészt a világ 195,7 millió munkanélkülijéből áll össze, másrészt abból a csaknem 1,3 milliárd dolgozó szegényből, akik családjukkal a napi egy főre jutó 2 dollárnál kevesebbért robotolnak. Ennek következtében az alkalmazásban álló nők és férfiak fele ki van téve a szegénység veszélyének, különösen, hogy legtöbbjük a feketegazdaságban dolgozik, jogi védelem és társadalombiztosítás nélkül. A Szahara alatti Afrikában és Dél-Ázsiában például még ennél is rosszabbak az arányok, a munkások több mint 70 százaléka kénytelen ilyen munkakörülmények közt munkát vállalni.

A jelentés kitér továbbá az inaktivitási rátára is, az adatok szerint a munkaképes korú lakosság egyharmada marad távol a munkaerőpiactól, melynek nagyobb része nő: 10-ből csak 2 munkaképes korú férfi inaktív, míg a nők esetében ez a arány 10-ből 5. Ez jól mutatja a nőkben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket.

A kiadvány 20 indikátort tartalmaz, ezáltal lefedi a méltányos és produktív munka sok összetevőjét, ide értve a foglalkoztatás típusát és méretét, a munka hiányát, a munkát keresők jellemzőit, végzettségét, a béreket és kereseteket, a kompenzáció költségét, a termelékenységet és a szegénységet. Az indikátorok együttesen erős alapot adnak, amely alapján vizsgálhatóak a szegénység, a méltányos munka és a munka alulhasznosítása közti kapcsolatok.