Szilágyi Katalin
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 12 éve

Karrieriskola - nem csak kezdőknek

images

- Honnan jött az ötlet, hogy a karriermenedzsmentről írjon?


- Szakmai pályafutásom alatt tanárként is dolgoztam és a főiskolán gyakran tapasztaltam, hogy a diákok, a pályaválasztás előtt álló fiatalok mennyire nehezen boldogulnak az álláskereséskor és milyen felkészületlenül lépnek a munka világába. Másrészről HR-esként toborzással, kiválasztással is foglalkoztam, sok ezer önéletrajzot láttam, számos interjút vezettem. Meghökkentő volt látni például, amikor egy telefonos ügyfélszolgálati munkára egy sokkal kvalifikáltabb pályázó jelentkezett, mert bizonytalan volt saját tudásában. Azt kellett tapasztalnom, hogy sokszor nem tudták magukat eladni a legfelkészültebb, a legjobb kompetenciákkal rendelkező pályázók. Még mai is gyakori hiba, hogy az önéletrajzokból alapvető információk hiányoznak, és bár az amerikai gyakorlatból átvett önéletrajzok rövidek, áttekinthetőek, elveszik benne az ember, nem derülnek ki belőle az érdemi, szakmai tapasztalatok. Gyakran kimaradnak időszakok, az önéletrajz felületes, mert vagy félelmekkel teli a pályázó, vagy lusta és ad hoc jelleggel pályázik, így előfordul, hogy három évvel ezelőtti önéletrajzot küld el. Mindezeket tapasztalva döntöttem el még 2000-ben, hogy karriermenedzsmenttel is foglalkozom. A kötet apropóját egyébként egy magánéletbeli esemény is adta, egy lovasbaleset miatt több hónapnyi pihenőre kényszerültem, nagyon sok szakkönyvet olvastam, majd egy HR-eseknek szóló könyvbe írtam egy fejezetet az online toborzásról, amikor felfedeztem, hogy az interneten nincsenek karrier témájú cikkek, írások. Kidolgoztam egy projektet, amely a HVG Jobline keretében öltött testet a Karrieriskolában, majd másfél-két év múlva megkértek, hogy tartsak személyes tanácsadást is, a következő lépés pedig a könyv volt, amit valójában jutalomjátékként értékelek.

- Miben különbözik ez a kötet a többi, hasonló témájú kiadványtól?

- A Karrieriskola tételesen és módszeresen kívánja megszólítani mindazokat, akik munkavállalóként állást keresnek, életkortól függetlenül. Azt gondolom, szól a minimum középfokú végzettségűeknek, és azoknak, akik keresik a munkában a szakmai kiteljesedést. A munka nagyon fontos része életünknek, ami akkor válik igazán teljessé, ha sok területen, sok fronton harmóniában élünk: össze tudjuk hangolni az egyéni ambícióinkat a barátokkal, a családdal. Nem hiszem, hogy a pálya egy hegycsúcsra vezető egyenes, töretlen út. Inkább egy kanyargó út hullámvasúttal, hol lassuló, hol gyorsuló szakaszokkal, amelyekben visszaesések is vannak. Gondoljunk egy női életpályára, amikor egy nőnek a magánélete lesz a domináns, mert gyereket vállal. Ha visszamegy dolgozni, nem ugyanazon a helyen kellene folytatnia, mint ahonnan eljött. Változott ugyanis a személyisége, a szervezete. Egy fejlődésen ment át, más lett az érdeklődése, másképp koncentrál a feladatokra, emocionálisan is változik, és ezeket a finom illesztéseket át kell vinni a munkába. Találkoztam olyannal, akinek a szülés után indult be igazán a karrierje, de láttam törést is, amikor a kismama már nem tudta, nem akarta úgy folytatni a munkáját, mint azelőtt. Tudatosan alakítjuk pályánkat, és mindig újra kell értékelni a karrierlehetőségeinket.

- Mi a sikeres karrierépítés titka?

- A karrierépítést a házépítéshez hasonlítanám. Először is önmagunkat kell megismerni, majd tájékozódni a munkaerőpiacon, ezután lehet tudatosan építkezni. Az alap a karrierdosszié, vagyis, meg kell nézni, milyen az önéletrajzom, van-e referenciám, képes vagyok-e ezt jól megjeleníteni, vannak-e kapcsolataim. Ezután következik a fal építése, azaz ki kell alakítani a viselkedési stratégiát, hogyan jelenjek meg egy interjún, egy Assessment Center-ben, hogyan töltsem ki a teszteket. Nagyon fontos azt a szemléletet hangsúlyozni, hogy a kiválasztás nemcsak arról szól, hogy mindennek meg akarok felelni, hanem hogy minél több információt szerezzek azért, hogy el tudjam dönteni, valóban ezt a pozíciót akarom-e, beleillek-e az adott szervezeti kultúrába, hiszen kölcsönösen kell kiválasztanunk egymást. Ma már megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, lépten-nyomon munkaszerződéseket kötünk, és az érdekeink kevéssé vannak képviselve. A kötet abban is segítséget ad, hogy megtanuljunk tudatosan, és nem reflexből dönteni. Egy munkaügyi, foglalkoztatási helyzetben ott van a választás lehetősége, ezért nem hiszek abban, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott. Jó kompetenciákkal, felkészülten, tapasztalatokkal, megfelelő önismerettel, irányítani és saját kézben lehet tartani karrierünket.




- Miközben a vállalatok felismerték, hogy a karrier utak kijelölése ösztönzőleg hat a dolgozókra és ezzel maradásra bírhatják őket, sokan úgy érzik, karrierjük csak saját magukon múlik és kevésbé érzik a szervezet részéről a tudatos karriermenedzsmentet. Mit gondol erről?

- Hazánkban még gyerekcipőben jár a vállalati karriermenedzsment. Ritka, hogy egy cég utánpótlás tervvel rendelkezik, és a jelölthöz mentort jelöl ki, és érdemi együttműködés is jön létre. Amikor egy szervezet belső pályázatot ír ki egy posztra, abban az embernek is mindig benne kell lennie, vagyis nekem kell lépnem, hogy felismerjem az opciókat, kihasználjam a lehetőségeket, tegyek érte, hogy megkapjam a pozíciót. De jól van ez így, persze lehetne ezt jobban is csinálni. Kiváló kezdeményezések azért vannak ez ügyben, például a Microsoftnál vagy a T-Mobile-nál. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy minden tizedik vállalatnál tapasztalható, hogy a karriermenedzsment létező HR-feladat.

- A karriercsapdák korában élünk. Hogyan kerülhető el, hogy a karriertörekvéseink közepette ne váljunk munka alkoholistává, kiégetté?

- Nem szabad csak egy dologra feltenni az életünket. Nincs mese, évente egyszer-kétszer le kell ülni, és el kell gondolkodni azon, hogy mit csináltunk a héten, az utóbbi hónapban, az utóbbi évben, mire jut időnk és mire nem. Ha az életünk csak a munkáról szól, ha az emberi kapcsolatainkban egyre több munkatárs, kollega, üzleti partner van, ha az utóbbi időben csak üzleti vacsorákon vettünk részt, ha a baráti találkozók már hivatalos találkozások, akkor baj van. De akkor kell szembesülni mindezzel, amikor még nem vagyunk rosszul, amikor még nem rúgtak ki, és magunk kezelhetjük a problémát. Keserves az, amikor egy váratlan felmondás vagy egy magánéletbeli sokk döbbent rá minket arra, hogy nem foglalkoztuk mással, csak a munkával.

- Sokan érzik szükségét annak, hogy személyesen kérjenek karrier tanácsokat?

- Amikor állásbörzén tartok karrier tanácsadást, az első három órában betelik az összes lehetséges időpont. Van, aki két-három évente visszatér hozzám, félévente ír egy e-mailt. Úgy érzem, a tanácsoknak, gondolatoknak van értelme, de általában nem tanácsot adok, hanem kérdezek, és tükröt tartok. Úgy érzem, szükség van a személyes beszélgetésre, hogy a tanácstalan ügyfél elgondolkodjon, hogyan is tovább.

Szilágyi Katalin, HR Portal

Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Semmelweis-nap

A magyar egészségügy napja, amelyet 1992 óta tartanak meg, minden évben, július 1-én. Teljes cikk

Nem sodorja végveszélybe az automatizáció a könyvelő szakmát

Nemzetközi és hazai viszonylatban is gyakori téma az, hogy az automatizáció térnyerése miatt szakmák széles skálája kerülhet veszélybe, és a... Teljes cikk

A nevelőszülőség, több mint egy munka

A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy minden 12 éven aluli, a saját családjából valamilyen ok miatt kikerült gyereket nevelőszülőnél kell... Teljes cikk