Kommunikáció a multikulturális munkahely alapja

A IBM Corporate Service Corps programot azért hozták létre, hogy tapasztalt IBM-es munkatársak fejlődő országok közösségeit segítsék üzleti és technológiai ismereteik átadásával. Emellett a résztvevők tudásának, valamint kultúrák közötti kommunikációs készségeinek továbbfejlesztése is fontos cél volt, hiszen ezeket a tapasztalatokat a vállalat jól kamatoztathatja a későbbiekben. A jövő munkahelyéhez ugyanis elengedhetelen lesz a multikulturális szemléletmód. Az IBM önkéntes szolgálatára sokszoros volt a túljelentkezés, ami nem is csoda. A szerencsések egy hónapra elszakadhattak íróasztaluktól, határidőktől, sőt magától az idő európai fogalmától. Így tett Intődy Gábor, az IBM kommunikációs vezetője és Sztrókay Péter pénzintézeti ügyfélmenedzser is, akik miközben megosztották a HR Portállal élményeiket, lélekben újra abban a különös, gyönyörű tájon találták magukat.

Élménybeszámoló

Zanzibár

Az esős, borongós, csípős hidegben idézték fel fantasztikus élményeiket az IBM önkéntes munkatársai, akiknek még mindig valamilyen átszellemült mosolyt és pozitív életérzést csal arcukra az emlékezés. Az ő szívüket valószínűleg még mindig átjárja az a felejthetetlen élmény, amely Afrikához és Vietnámhoz fűződik. A kényelemhez szokott európai ember számára elképzelhetetlen körülmények között éltek, dolgoztak és itt nem csak a szokatlan életkörülményekre kell gondolni, hanem az ottani mentalitásra, gondolkodásmódra is, amely igencsak más dimenzióba helyezi az eseményeket. És hiába az evés előtti fertőtlenítés, oltások sorozata, áramszünetek, nem megfelelő nyílászáróval, szúnyoghálóval védett fekvőalkalmatosságok, és meleg vizet hírből sem ismerő zuhanyzók, Intődy Gábor és Sztrókay Péter száját egy rossz szó nem hagyja el, kalandtúrájuk minden percét élvezték.

Kommunikáció két szinten

Zanzibár

Pedig kétszintű kommunikáció nehezítette boldogulásukat. A különböző országokból, eltérő kultúrákból érkezett emberekkel való kommunikációt, együttműködést kellett megvalósítaniuk egy Európától és a civilizált világtól nagyon távol eső földrészen.

Arra a kérdésre, hogy a munkájukban mennyire jelentett ez problémát, az IBM mindkét dolgozója úgy válaszolt, hogy miután átestek az első sokkon, fokozatosan alkalmazkodtak a körülményekhez, és a végén nem ütköztek meg olyan "apróságokon", hogy például elmegy az áram, vagy csak egyszerűen nem jelennek meg az emberek a találkozón, esetleg komplett konferencia marad el. Azt azért elárulták, hogy nem minden csapattárs viszonyult az ottani viszonyokhoz ilyen rugalmasan, és csak a program végére sikerült valamelyest megszoknia a helyzetet.

Miközben derekasan helyt állt az IBM két dolgozója, sok mindent átértelmeztek, rengeteget tanultak. Például arról, hogyan tudnak együttdolgozni és gondolkodni, ötletelni, egy projektet megvalósítani a különböző kultúrájú emberek a saját országuktól, kultúrájuktól távol eső földrészen. Ennek a hogyanját foglalta össze Intődy: - Alkalmazkodni kell a környezethet, az emberekhez, a szokásokhoz. Emellett jó, ha az emberben van némi empátia, szociális érzékenység, és különböző "soft skillek". Enékül nem megy.

Afrika egy "lázadó kuruc" szemszögéből

Munka Tanzániában

Intődy Gábor, az IBM kommunikációs vezetője, amikor meghallotta ezt a programot, nem gondolkodott sokat, jelentkezett Arusha-ba, Tanzániába. A feladat az volt, hogy együttműködjenek a Tanzániai Utazásszervezők szövetségével egy weboldal elindításában (www.tatotz.org címen) és egy keresőrendszer létrehozásában. A projekten egy négyfős, magyar, izraeli, japán és amerikai IBM-es önkéntesekből álló csapat dolgozott. Ezenkívül kommunikációs- és marketing tervet is összeállítottak a tanzániai idegenforgalom fejlesztése érdekében, valamint egy kifejezetten kis- és közepes utazási vállalkozásoknak szóló üzleti oktatási anyagot fejlesztettek ki. Intődy Gábornak tetszett az ötlet, mert ez nem egyszerűen egy adományozási akció volt: tudást vittek, kapcsolatokat építettek, és maguk is olyan tapasztalatokra tettek szert, amelyre más körülmények között nem kerülhetett volna sor.

Tanzániában az IBM kommunikációs vezetője egy nyolcfős csapat tagja volt. A helyi multikulturális viszonyokhoz jól illeszkedett a három amerikaiból, egy japánból, egy indiaiból, egy izraeliből, egy fülöp-szigetekiből és egy magyar dolgozóból álló brigád.

Tanzániában

Egy nagy egész részeként dolgoztak együtt: A közös munka során mindenki egy olyan darabkát tesz be tudásából, személyiségéből, kulturális hátteréből a közösbe, amelyre más nem lenne képes - fogalmaz Gábor, akiben a tanzániai önkéntes munka során tudatosodott, mennyiben különbözik a közép-európai ember hozzáállása bizonyos feladatokhoz. A Magyarországról érkező hajlamos kérdéseket feltenni, és akkor érzi jól magát, ha meggyőződött arról, van értelme tevékenységének. Az angolszász munkakultúrában nagyobb a hangsúly a kapott utasítások végrehajtásán. "Noha itthon egyáltalán nem számítok különösebben kritikus alkatnak, kint néhányszor úgy éreztem magam, mint egy lázadó kuruc. " - fogalmazott Intődy, aki azt is nagyon érdekesnek találta, hogy egy teljesen más kultúrából származó emberek csoportja hogyan tud úgy együttdolgozni, hogy senki nem tölti be a főnök szerepét. Mindig az döntött, aki az adott feladatban nagyobb kompetenciával bírt.

"A környezet és a körülmények mindannyiunk számára szokatlanok voltak, de nagyon hamar együtt tudtunk dolgozni, és messzemenően kiaknáztuk, hogy eltérő kulturális hátterünk miatt mindenki másban volt jó. Minden percben tanultam valamit." - foglalta össze afrikai élményeit Intődy Gábor.

Vietnám, ahol az igen nemet is jelent

Vietnámban

A magyarországi IBM másik alkalmazottja, Sztrókay Péter, pénzintézeti ügyfélmenedzser Vietnámban segítette a helyi vállalkozókat a korszerű számítástechnikai eszközök alkalmazásában, valamint vállalkozók és egyetemisták számára tartott értékesítési tréningeket. - Egyfelől jó érzés volt, hogy a helyiek rendkívüli módon érdeklődtek azok iránt a módszerek iránt, amiket mi az IBM-ben használunk. Másfelől életre szóló tapasztalatot szerezhettem arról, hogyan tudok boldogulni egy, a miénktől teljesen eltérő társadalomban, és számunkra szokatlan kulturális közegben - osztotta meg tapasztalatait Sztrókay Péter, aki amerikai, kanadai, szingapúri, brazil, indiai kollégáival dolgozott együtt. Az ügyfélmenedzser úgy látja, hogy sokkal motiváltabbak és nyitottabbak az ottani emberek az új ismeretek befogadására, mint Magyarországon.

Vietnámi falu

Sztrókay Péter azonban a főbb kulturális különbségeket az emberek közötti kommunikációban és egymás iránti tiszteletadásában látja: hogyan adnak és kérnek feladatokat, hogyan kommunikálják le azt, milyen szabályok szerint élnek stb. Az európai ember számára a legfőbb nehézséget talán a szavak mögöttes tartalmának megértése jelenti. A külföldi eleinte nehezen fogja fel, hogy Vietnámban az emberek semmire nem mondanak nemet, ilyen kezdetű mondat nem is létezik. Így könnyen előfordulhat, hogy egy megbeszélt vacsorára senki nem jön el. Ezen kommunikációs szakadék mögött mély kulturális és mentális háttér húzódik meg. - Hiszen az ázsiai kultúrát igen áthatja a vallás, amely keleti filozófiára épül, így ha ezt megértjük, akkor már nem is olyan szokatlan, hogy az emberek közötti harmóniát minden áron meg kell őrizni. Ha bármire nemet mondanának, az megtörné ezt a harmóniát, így azt ártalmasnak tartják - vezeti le Péter.

A másik nagy különbség, amely az európai ember számára furcsán hat, a főnök iránti mérhetetlen tisztelet. Ez az ázsiai munkakultúrából és a cégen belüli hierarchiából is fakad.

A kulturális különbségek iránti érzékenységgel, a kommunikácós akadályok elhárításával azonban megvalósulhat a jövő multikulturális munkahelye - vallja Sztrókay Péter. Hiszen a munkahelyek nagy átalakuláson mennek keresztül a világháló és az informatika térnyerésével. A virtuális közösségekben történő munkavégzéshez azonban elengedhetetlen az adott ország szokásainak ismerete. Ilyen szempontból is jó lecke volt ez a projekt, kiderült ugyanis, hogy képesek az emberek ebben a formában együttdolgozni. Ez nagyon jó globális példa lehet, ha jól csinálják - hangsúlyozza az ügyfélmenedzser.

Hakuna Matata - légy vidám, élj másképp!

Afrikai jókedv

És végül egy kis ízelítő Afrika világából. Legyen szó konferenciáról, vagy pusztán egy baráti vagy kollegális találkozóról, arra fel készíteni európai lelkünket, hogy Afrikában sem a megbeszélt hely, sem az idő nem szent. Tanzániában egészen más értékrend uralkodik, az idő fogalmát is egészen másképp fogják fel, amely minden téren megmutatkozik. Egészen nyugodtan veszik tudomásul például az áramszünetet, vagy az internet-kapcsolat ingadozását. Hiszen az idő végtelen. Hakuna matata!

- Ha megbeszélünk egy találkozót, akkor nagy valószínűséggel nem lesz ott senki, de fogunk találkozni egy pár napon belül, illetve az is előfordulhat, hogy mégiscsak ott lesz mindenki az adott időpontban. Ez teszi izgalmassá az egészet. Idomulni kell az ottani kulturális környezethez - véli Intődy Gábor, aki blogjában leírja egyik esetét, amikor nem jelent meg az illető az adott helyen és időben. "Ez egyáltalán nem probléma. A nap huszonnégy, a hét százhatvannyolc, az év nyolcezer-hétszázharminchat órából áll, így semmi nem akadályozza meg, hogy máskor és máshol fussunk össze. Itt az európai, vagy az észak-amerikai pörgés és stressz ismeretlen. Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Ami pedig nem történt meg, az nyilván nem volt elég fontos. Különben is hakuna matata - no problem, és AWA - Africa Wins Again. Az élet így sokkal egyszerűbb."

Ez a fajta életfelfogás sokat csiszolt a kommunikációs vezető személyiségén: nyitottabb, rugalmasabb, türelmesebb lett. Intődy számára a legfontosabb tanulság pedig az, hogy másképp is lehet élni.

További érdekfeszítő olvasmány:

www.tanzablog.blog.hu
www.40nap.freeblog.hu

IBM Corporate Services Corps: http://ibm.com/corporateservicecorps/