Külföldre is elmenne a magyar a biztos munkahelyért

A kiszámíthatatlan gazdasági környezetben a munkavállalók egyre bizonytalanabbá válhatnak a jövőjüket illetően. Ilyen helyzetben a dolgozók számára sokkal lényegesebbé válik saját sorsuk biztosítása, mint az, hogy mindent megtegyenek vállalatukért. Az egyéni célok előtérbe helyezése, a lazuló kötődés csökkenő elkötelezettséghez vezet. Ebben a helyzetben sokat nyerhet az a vállalat, amely törekszik a dolgozók bizalmának megtartására, hiszen válságos helyzetből nem lehet kilábalni elkötelezett alkalmazottak nélkül - áll a lapunknak eljuttatott közleményben.

A Hewitt 2009 január-februárjában végzett kutatást 20 ezer fiatal munkavállaló, illetve tanulmányainak végéhez közeledő diák megkérdezésével. Azt vizsgálták, hogy a különböző demográfiai hátterű hazai munkavállalók mely iparágakat, és azokon belül mely konkrét cégeket tartják vonzónak munkahelyválasztás szempontjából, illetve melyek azok, amelyek valamilyen okból kifolyólag elveszítik a vonzerejüket a szemükben. A felmérés ezen túlmenően arról is minden eddiginél részletesebb képet ad, hogy milyen a különböző hazai iparágak, munkáltatók megítélése. A kutatás révén megismerhetjük a fiatal magyar munkavállalói generáció munkahely-választási preferenciáit, elvárásait, mobilitási hajlandóságát.

A mézeshetek vége

Miközben a hazai vállalatok költséget nem kímélve törekszenek az egyediség megteremtésére a termék-/ szolgáltatáspiacon, munkáltatóként nem céljuk a megkülönböztető arculat kialakítása. Márpedig nagy felelőtlenség a termékek/szolgáltatások jól felépített brandjére hagyatkozni - mert bár az sok esetben valóban javíthatja egy-egy munkáltató megítélését, nem biztos, hogy megalapozott ígéreteket sugall egy vállalatról mint munkahelyről. Az igazság pillanata óhatatlanul elérkezik, amikor a munkavállalók belépnek a céghez, és szembesülnek a valósággal.

A Hewitt kutatása alapján (Legjobb Munkahely Felmérés 2008) a friss belépők új munkahelyükhöz való csatlakozása egy frissen megkötött házassághoz hasonlatos. A kezdeti erős elkötelezettség hajlamossá teszi őket, hogy szemet hunyjanak a tökéletlenségek felett, azonban, a mézeshetek végéhez érve, a kiábrándulás - úgy tűnik - elkerülhetetlen: a vállalatnál töltött első 12-18 hónap elteltével az elkötelezettség drámai visszaesést mutat (71-ről 52 százalékra). Sokatmondó, hogy a hazai munkavállalóknak mindössze 43 százaléka vallja, hogy a vállalatáról mint munkahelyről kialakult külső kép összhangban áll személyes tapasztalataival - magyarán: a céghez belépők csalódottan tapasztalják, hogy nem azt kapják, amit vártak. Malzenicky Erzsébet projektvezető, a Hewitt tanácsadója felhívja a figyelmet: "A hiteltelenné vált munkáltatóba vetett erős kezdeti bizalom szertefoszlik, és a munkavállalók elkötelezettsége zuhanni kezd, így aztán nem meglepő, hogy a hazai HR szakemberek 78 százalékának a tehetségek megtartása okozza a legtöbb fejtörést. Márpedig a válságból csak a tehetségek megtartásán és motivációjuk fenntartásán keresztül vezet út."

Első a biztonság

A két legfontosabb szempont, amely a jelen gazdasági helyzetben számít, a stabil munkahely és a biztos fizetés - ezek alapján kerül mérlegre minden már meglévő, illetve kiválasztásra kerülő munkahely. A magyar munkavállalók 70-80 százaléka ezt a két tényezőt jelölte meg, mint számára legfontosabb munkahely-választási szempontot, a Hewitt Humán Tanácsadó felmérésében. A biztonság iránti elsődleges igény messze felülírja a karrierlehetőségek igényét, vagy a rugalmas munkafeltételek fontosságát - úgy a pályakezdők, mint a tapasztalt munkavállalók szemében.

A tipikus fiatal, magasan képzett magyar munkavállaló válság idején a biztonságra, kiszámíthatóságra vágyik. Tízből nyolcan hosszú távra szeretnének elhelyezkedni, és mindössze 4 százalékuk áll készen a gyakori munkahelyváltásra - vagyis alapvetően a hűség mellett teszik le a voksukat.

A pénz még mindig alapvető szempont

A munkaerő-piaci tapasztalat általánosságban magabiztosságot ad: minél hosszabb a munkatapasztalat, annál vastagabban fog a ceruza, amikor az elvárt nettó fizetésről kérdezzük a fiatal, magasan kvalifikált magyar munkavállalót. Míg a legfeljebb féléves munkaerő-piaci múlttal rendelkező pályakezdők nettó fizetési igénye átlagosan 145 ezer forint, a legalább fél év - legfeljebb két éves tapasztalattal rendelkezők máris öntudatosabbak: nettó 166 ezer forintot tartanak méltányosnak a hó végi borítékban, ami 15 százalékos emelkedést jelent - mindössze 6 hónap elteltével a munka világában. A 3-5 éve dolgozó fiatalok közel nettó 200 ezer forintos elvárásaikkal további 20 százalékos emelkedésre számítanak, 5 évvel a hátuk mögött pedig átlagosan 238 ezerre emelkedik az elvárt nettó fizetés összege - ami további 20 százalékos emelkedést feltételez.

Budapesten, illetve a főváros körzetében a tapasztalat jobban kifizetődik - mutatják az eredmények. Míg Kelet-Magyarországon egy legalább 5 éves tapasztalattal rendelkező átlagos munkavállaló megközelítőleg 50 százalékkal vár el nagyobb fizetést, mint egy pályakezdő, Nyugat-Magyarországon ez az érték 50-60 százalék között van, addig Budapesten, illetve Pest megyében a 70-80 százalékot is eléri.

Érdekes, hogy a legmagasabb kezdő fizetést az energetika/villamosság területen dolgozó pályakezdők várnak el (közel nettó 170 ezer forintot), őket pedig az IT/telekommunkáció iránt érdeklődők követik a maguk nettó 155 ezer forintos elvárásával. A legalább 5 éves tapasztalattal rendelkezők - akiknek elvárásai feltehetőleg közelebb állnak a realitásokhoz - az IT/ telekommunikáció területén illetve tanácsadói szerepben számítanak a legmagasabb kompenzációra, hasonlóan a mérnök/műszaki szakemberekhez.

Álomiparágak, álommunkahelyek

Jelenleg Magyarországon a legmagasabb fizetéseket ígéri az IT/szoftver iparág, a pénzügyi szektor, illetve a média és reklám területei, miközben legbiztonságosabbnak az energetika és a gyógyszeripar tűnik. Egy-egy iparágról, lehetséges munkahelyről kívülről szemlélve természetesen csak benyomásokról beszélhetünk - viszont a munkahely-választási döntések végső soron ezen percepciók alapján születnek meg, érdemes tehát szem előtt tartani őket.

A pénzügyi területen a magas fizetések ígéretét ellensúlyozza, hogy a szektor munkáltatóit jelentős mértékben elmarasztalják a munkafeltételek rugalmassága és a munkafeladatok ösztönző, kihívó jellege mentén. Cserébe viszont szakmai fejlődés lehetőségét és vonzó karrierperspektívákat ígér ez az iparág - legalábbis ez a kép él róla a köztudatban. A banki szektort közelmúltban érintő leépítéshullám ellenére stabilitását még mindig átlagos szintűnek érzik a hazai munkavállalók.

Az IT/szoftver iparág megítélése kapcsán szinte csak erősségekről beszélhetünk: a vonzó fizetések mellett a válaszadók jelentős hányada tartja erősségének a szakmai fejlődési lehetőségek, izgalmas munkafeladatok és rugalmas munkafeltételek biztosítottságát - noha az annyira áhított stabilitást ennek az iparágnak sem sorolták az erényei közé.

A média/reklám piaca esetében az ismertség mértéke kevéssé determinálja azt, mennyire tartják vonzónak, hiszen bár viszonylag kevesek számára tűnik ismerősnek, mégis vonzó tud lenni, mégpedig a tevékenység jellege okán, amelynek titokzatos alkímiája izgalmas, érdekes munkavégzést, 'kreatív' mindennapokat sejtet. Az iparág vonzereje annak ellenére kiemelkedő, hogy az általa kínált munkahelyek megbízhatóságát az autóipari cégekével helyezik egy szintre - ami meglehetősen lesújtó képet mutat.

A nagy mágnes

A Hewitt kutatása megerősíti: a magyar munkaerőpiac nem tudja számottevő mértékben megmozgatni a fiatal, magasan képzett réteget sem. Budapest mint egy nagy mágnes, vonzza a munkaerőt, és az ott élők 96 százaléka lehetőség szerint szeretne is a fővárosban/Pest megyében maradni, még ha ez nem jelent is kizárólagosságot. A budapestiek számára a Közép- és Nyugat-Dunántúl jelent egyedül vonzó célpontot, megközelítőleg 20-20 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy elképzelhetőnek tartaná, hogy ezen régiók valamelyikében vállaljon munkát.

A hét magyar régió közül Észak-Magyarország megtartóereje a legkisebb - a jelenleg ott élő/ dolgozó munkavállalóknak csak a 85 százaléka nyitott arra, hogy a régión belül vállaljon munkát. Nem sokkal jobb a helyzet Észak-, illetve Dél-Alföldön sem, ahonnan az ott élők 12-13 százaléka tervezi a távozást.

A legvonzóbb régió természetesen Közép-Magyarország (Budapest, Pest megye), a magyar munkavállalók 72 százaléka szemében jöhet szóba, hogy itt helyezkedjenek el. Vonzerőben a fővárost és vonzáskörzetét a Közép- és Nyugat-Dunántúl követik - egyaránt 28-28 százaléknyi magyar munkavállalónak jelentve lehetséges alternatívát. Ez utóbbi két régió lakói elméletben egymás közt is lehetségesnek tartják az átjárást, bár a közép-dunántúliak szemében a Nyugat-Dunántúl vonzóbb, mint fordítva.