Mi legyen az olcsó, kelet-európai kiküldött munkavállalókkal? - alakul a vita az EU-ban

Továbbra is szociális dömpingtől retteg Európa

Az Európai Unió alapelvei közé tartozik a személyek, a tőke, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Ezen alapelvre épül az uniós jogrend egyik alappillére, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó 96/71/EK irányelv, illetve a végrehajtási szabályokat tartalmazó 2014/67/EU irányelv. Az irányelvet akkor kell alkalmazni, amennyiben egy tagállamban letelepedett vállalkozás transznacionális szolgáltatás nyújtása keretében ideiglenes jelleggel munkavállalókat küld ki egy másik tagállam területére saját nevében és saját irányítása alatt, a kiküldő vállalkozás és a szolgáltatásnak az adott tagállamban működő címzettje között létrejött szerződés alapján, feltéve hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.

Ez a kiküldött munkavállalói státusz jogi definíciója, de nézzük, hogy ez a gyakorlatban mit is takar.

A leggyakoribb esetek közé tartozik, amikor például egy tagállami fuvarozó egy másik tagállam területére árut szállít. Ebbe a körbe tartozik az az eset is, amikor a jogügylet tárgya áru külföldre történő értékesítése és az áru értékesítését és kiszállítását követően az eladó azt a másik tagállamban lakó vagy székhellyel rendelkező (letelepedett) vevő lakóhelyén (székhelyén) össze is szereli.

Vessünk most arra egy pillantást, hogy miből is adódhatnak itt a problémák. Onnan kell kiindulnunk, hogy az Európai Unió rendkívül eltérő gazdasági fejlettségű tagállamokat tömörít. Amíg az átlagos órabér Dániában és Belgiumban 40,-EUR körül mozog, addig ez az Európai Unió keleti felében (pl: Bulgáriában) alig 4,-EUR. A probléma pedig akkor kezdődik, amikor a 4 eurós költséggel dolgozó szolgáltató rövidebb vagy hosszabb időszakra a nyugat-európai piacokon megjelenik és az ott letelepedett vállalkozások vonatkozásában versenyt támaszt.

Ennek a veszélyeit már 1996-ban is látta az Európai Unió, holott abban az időszakban az Unió nagyjából hasonló fejlettségű tagállamokból állt. A visszaélések elkerülésének érdekében a 96/71/EK alapirányelv előírja, hogy bizonyos esetekben a munkavégzésre a fogadó tagállam jogát kell alkalmazni. Ide sorolja a maximális munkaidőt és a minimális pihenőidőt, a minimális éves szabadságot, a minimálbért és a túlóradíjazást, a munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételeit különösképpen munkaerő-kölcsönzés esetén, az ún. sérülékeny munkavállalói csoportokra vonatkozó szabályokat, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó előírásokat.

Ezeknek a szabályoknak az érvényesülését pedig az egyes tagállamok felügyeleti szervei a kiküldetés első napjától éberen ellenőrzik. Ez állt a hátterében többek között annak, hogy a jogalkotó Magyarországon a nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban az igazolás nélkül elszámolható költségek mértékét napi 60,-EUR-ra emelte. A vita azonban nem jutott nyugvópontra. Az eltérő foglalkoztatási feltételek, valamint a visszaélések gyakorisága miatt (pl. nem ideiglenes jelleggel jelennek meg a szolgáltatást nyújtók) a fejlett munkaerőpiacok továbbra is veszélyeztetve érzik magukat.

Juncker és Thyssen minimálbér helyett azonos bért szeretnének

Az Európai Bizottság a 2016. március 8-án nyilvánosságra hozott tervei alapján tovább erősítenék a munkavállalók szociális jogait, a módosításnak legalább is ez a hivatkozási alapja. Juncker szerint az európai gazdaság „elüberesedik”, a munkavállalók jogvédelme pedig egyre gyengébb alapokon áll. A szakszervezeti tagság valamennyi tagállamban csökken. Az Egyesült Királyságban 30 százalékról 25 százalékra, Németországban 25 százalékról 17 százalékra, Franciaországban pedig 9 százalékról 7,7 százalékra csökkent.

A bajt tovább tetézi, hogy az Unióban közel 5 millió fiatalnak nincsen állása. Ebben a helyzetben pedig fokozottan kell figyelni azokra a visszaélésszerű magatartásokra, amelyek az egységes, közös piacon jelentkeznek. Ennek egyik területe álláspontjuk szerint a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás. A közös piacon közel kétmillió kiküldött munkavállaló dolgozik, nagy részük Németországban, Franciaországban, valamint Belgiumban. Számukra nem csupán a fogadó piacon elfogadott minimálbért, hanem azonos bérezést is biztosítani kellene.

Sárga lapos eljárás indult

A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy azok a tagállamok, amelyek úgy érzékelik, hogy az Európai Unió tagállami hatáskörükbe avatkozik, indokolt vélemény elfogadásával tiltakozzanak a tervezett döntéssel szemben (Subsidiarity Control Mechanism). Sárga lapos eljárásra ezidáig két esetben került sor. 2012-ben az ún. Monti II. tervezettel szemben fogalmazódott meg tagállami ellenvélemény 12 tagállam részéről. A tervezet a kollektív alku, illetve sztrájk jogkörét szélesítette volna a határokon átnyúló szolgáltatások vonatkozásában. 2013-ban pedig a tervezett európai ügyészi hivatal miatt fejezték ki tagállamok a nem tetszésüket. A posting irányelvvel kapcsolatos tervezet vonatkozásában az indokolt vélemény benyújtásának a határideje 2016. május 10-én járt le. A tiltakozás 11 közép-kelet európai ország támogatását élvezi. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2016. március 13-án közzétett közleményében szintén “elutasítja a kiküldetés szabályainak hátrányos módosítását.”

A tervezetet a Bizottság a tagállamok nyomására visszavonhatja vagy módosíthatja, de az sem kizárt, hogy továbbra is ebben a formában fogja támogatni. A tervezettel kapcsolatosan az európai szociális partnerek is további konzultációkat tartanak szükségesnek.

A foglalkoztatás területén további fontos változások is várhatóak.




Dr. Kéri Ádám
Ügyvéd
KRS Ügyvédi Iroda