Mi lesz az olimpikonokkal a versenyek után?

Az olyan nagy versenyek, mint amilyen az olimpia, vízválasztóak lehetnek a versenyzők életében. De nemcsak egy nagyobb esemény után dönthet úgy a sportoló, hogy visszavonul, gyakori, hogy egy adott helyzet kényszeríti rá őket a pályamódosításra. Ilyen helyzet lehet egy súlyosabb sérülés, a siker huzamosabb idejű elmaradása, pénzügyi nehézségek, családi problémák, edző személyében vagy az egyesületben történő változások - hangsúlyozta a HR Portálnak nyilatkozva Kovács Krisztina sportpszichológus.

Milyen lelki bajok fordulhatnak elő?

A sportolói karrier befejezésének egy speciális jellemzője, hogy viszonylag korán és fiatalon szembesülnek vele. A sportolói karrier befejezésével nemcsak egy életmódtól, hanem a sportolói identitástól is búcsúzniuk kell. A napi rutin megszűnik, a szociális környezetében is hatalmas változások történnek, hiszen a baráti és szakmai körük a sport világából építkezik. Gyakori, hogy a sportolók magányt és unalmat élnek át, miközben visszailleszkednek a mindennapi (él)versenyzés nélküli világba.

Az üresség érzése és a célkitűzések hiánya is egyfajta lelki reakcióként jelenhet meg. Ha a versenyző nem önként lépett ki a sportágából, azáltal, hogy elérte a legfőbb céljait, megeshet, hogy befejezetlenség és a kudarc érzetét fogja magával vinni, amit gyakori, hogy a későbbi pályaválasztásaira is kivetít. Könnyen megeshet, hogy az a sportoló, aki kudarcként élte meg a kiszállását, azt fogja érezni, hogy ő az élet más területén sem tud sikeres lenni.

Néhány sportoló, különösen azok, akik úgy érzik, hogy kényszerítve lettek a visszavonulásra, tevékenységtől tevékenységig sodródhatnak annak reményében, hogy megtalálják az új életcéljukat, míg mások elkeseredetté válhatnak és megtagadhatják az összes sporttapasztalatukat vagy túl fájdalmassá válik a számukra, hogy nyomon kövessék sportjukat a televízión vagy egyéb csatornákon keresztül. Vannak, akik megpróbálnak a volt sportáguk közelében maradni azáltal, hogy elkezdenek például edzősködni, vagy sportkommentátorok lesznek - mondta a szakember.

Tudatosan kell készülni

A felkészülésre helyezi a hangsúlyt Nagy Sándor sportpszichológus is. Szerinte már a sportkarrier elején tudatosan kell készülni a versenyzés utáni életre. Ehhez fel kell állítani egy életpálya modellt, meg kell tervezni az egyén karrierjét, konzultációkon, pályaválasztási tanácsadáson részt venni. Nem árt fontossági listát felállítani, sorra venni a zavaró tényezőket, és egy konkrét cselekvési tervet alkotni. Úgy véli, a gyakorlat nem azt mutatja, hogy erre céltudatosan készülnének a sportolók, inkább az utolsó egy-két évben veszik észre, hogy lassan véget ér a sportkarrierjük és hogy milyen bizonytalan a jövőjük. Ekkor következik a pánikszerű reakció és felerősödik az egzisztenciális szorongás. Ha az illető nem talál megoldást, akkor akár depresszív állapotba is kerülhet, emiatt előfordulhat, hogy az alkoholhoz menekül, alváshiány léphet fel, sőt szélsőséges esetben az öngyilkosságot is választhatja, de statisztikai adatok szerint azért ez nagyon ritka eset.

Támogatják a sportolók továbbtanulását

Nagy Sándor szerint is ki kell emelni a sportvezetők, edzők, menedzserek szerepét, akik még régebben kevésbé figyeltek arra, hogy a sportolókat felkészítsék a versenyzés utáni életre, ma már azonban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek erre. Ma már a legtöbben támogatják a továbbtanulást is, hiszen felismerték ennek a fontosságát a tekintetben, hogy a sportoló át tudjon állni a civil életre. A vezetők érdeke is, hogy a kiemelkedő eredményt elérőket ott tartsák a sportág közelében. Természetesen a versenyzőknek eltérő lehet az érdeklődésük, számos példa van arra is, hogy sikeres vállalkozást vezetnek volt élsportolóink. Képességeik, személyiségvonásaik alapján biztosan megállják a helyüket szinte bármely területen, ha megvan bennük a megfelelő nyitottság - hangsúlyozta a szakember.

Nehezebb azoknak a dolga, akik sérülés miatt kényszerülnek abbahagyni a sportolást, hiszen hirtelen, felkészülés nélkül kell újra felépíteni az illetőnek az életét. Fontos arra is hangsúlyt fektetni, hogy ha valakinél gyakori a sérülés, akkor fel kell tárni annak lelki hátterét is, hiszen lelki nehézségek miatt is következhetnek be ezek. Törések, szakadások, zúzódások esetén akár az is meghúzódhat a háttérben, hogy a sportoló párkapcsolati konfliktushelyzetét nem tudja megfelelően feldolgozni. A sportpszichológus szerint ezekben az esetekben is arra kell törekedni, hogy minél nagyobb legyen a tudatosság.

A legfontosabb az én-erősítés

A lapunknak nyilatkozó sportpszichológusok az időben történő átmenetet hangsúlyozták leginkább, hiszen ez esetben a sportolók elérték a megfelelő életkort és megvalósították a főbb sporttal kapcsolatos céljaikat, felkészültek és eltervezték azt, hogy mit fognak tenni a sportból való visszavonulásuk után. Míg azok a sportolók, akiknek nem sikerül a jövőtervezés, gyakran érzik úgy, hogy évekkel vannak a kortársaik mögött lemaradva abban, hogy elhelyezkedjenek egy munkahelyen. A karriert abbahagyó sportolóknál a támogató csapat legfontosabb feladata az én-erősítés. Ezek során feltárják és megerősítik a sportolók azon képességeit, amelyeket a sportoláson keresztül szereztek, megmutatják számukra, hogyan lehet ezeket a képességeket használni az élet más területein is és új készségek tanításával fokozzák a képességüket, hogy megküzdjenek a változásokkal, amit a sportból való kiszakadásuk okozott - emelte ki Kovács Krisztina.

Életből vett példák

Magyarországon számos olyan élsportoló él, akiknek sikerült a váltás. A legsikeresebbek között található Kovács Koko István olimpiai bajnok, akinek egy csúnya vereséggel ért véget a profi bokszolói pályafutása. Koko az élet számos területén megtalálta számításait. Versenyzőként az olimpiai és a világbajnoki aranyat is sikerült elhoznia. Profi karrierje során 22-szer győzedelmeskedett, 2002-ben jelentette be visszavonulását. Még ebben az évben Boxutca néven éttermet nyitott. 2002-től a WBO mérkőzésellenőre, majd 2003 decemberétől a Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) menedzser-igazgatója lett.

2004 novemberétől a WBO alelnöke. 2005-től profi mérkőzésvezetőként is tevékenykedhet. 2007-től a MÖSZ-hivatásos tagozatának szakmai bizottságának elnöke, majd még ugyanebben az évben tiszteletbeli elnöke lett. 2008-tól pedig a szövetség profi tagozatának elnöke. 2008-tól a MOB elnökségi tagjaként, majd a londoni előkészítő bizottság vezetőjeként dolgozott. A volt élsportoló emellett a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Jószolgálati Nagykövete. A médiában is számos feladatot kapott: az RTL Klub, a SportKlub és a Lánchíd Rádió állandó munkatársa. 2011-től az MTV-ben is jelentkezett egy olimpiai magazinnal.

Nagy Sándor elmondta: nála is számos sikeres sportoló fordult meg, akik később a civil életben is megállták a helyüket. Bár neveket nem szeretett volna említeni, azt elmondta, hogy foglalkozott egy volt világ- és Európa-bajnokkal is, aki olimpiai bajnok is szeretett volna lenni, de ez az álma nem sikerült. Ő sikeresen át tudta menteni erősségeit a sport világából a civil életbe és el tudták érni, hogy ne érezzen ürességet, tehetetlenséget, bár egyfajta traumát mindenki átél. Sajnos negatív példák is vannak, amikor valaki nem megfelelően teszi bele az energiáit a munkájába és bár látszólag sikeres, mégis fellépnek bizonyos negatív lelki állapotok, mind például az alváshiány. A cél minden esetben az, hogy ne fordulhasson elő depresszió és a veszteséget minél jobban minimalizálják.

Lavallee és Wylleman a következő szakaszokra osztotta fel a sportolói karriert: