Most kipróbálhatja, meg tudna-e élni havi 79 ezerből két gyerekkel

Jól öltözött hölgyek, urak állnak sorba a Jurányi Ház bejáratánál. Nemsokára kezdődik a Szociopoly nevű társasjátékból készült interaktív színházi előadás. Kíváncsiságot, és a várakozás közben érdeklődést lehet az arcokon látni. Mindenki kisimult, jól öltözött, hiszen szórakozni indult.

A teremben négy csoportba rendezve állnak a székek, a piros, a sárga, a kék, és a zöld mezőben lehet helyet foglalni. A székcsoportok családokat jelképeznek. Ezek a családok szegénységben élnek egy borsodi kistelepülésen és két gyereket nevelnek. A székeken papírlapok, a havi bevételeket, és kiadásokat tartalmazzák. Az egyik oldalon a gyes, a családi pótlék 2 gyerek utáni összege és a szociális segély, illetve a különböző döntések eredményeképpen realizálható jövedelmek szerepeltek. Lehet közmunkát vállalni, de csak egy családot választ ki a polgármester. Lehet feketén, vagy „lepapírozva” alkalmi munkát vállalni. Rendszeres, legális munkajövedelemről nincs szó, mivel a 3H-s településeken nincs olyan foglalkoztató, aki az iskolázatlan, zömében roma, tartós munkanélkülieknek érdemi fizetéssel ellentételezett munkát adhatna. Miskolc mellett, a Hernád-völgyébe visz minket a profi színészek által játszott kerettörténet.

Fiktív életesemények és döntések

A családok feladata egy hónap túlélése a minimális forrással és kötelező költésekkel. Itt senki nem fázhat, ezért a rezsit be kell fizetni és enni is kell. Az viszont a család döntése, hogy külön extra pénzért elutazik-e Miskolcra és a hipermarketben 20 százalékkal olcsóbban, de egy összegben veszi-e meg az egész havi ételt, vagy a helyi boltban teszi ezt meg, ahol esetleg fel is lehet „íratni” a vásárolt áru egy részét. Ki tudja, mi a jobb döntés, előre elkölteni az összes bevétel kétharmadát, vagy kisebb összegeket költeni, részben hitelt is igénybe venni?

Az ételen és a rezsin kívül minden más váratlan kiadás, ami már zavart kelt. Ha a gyereknek tápszert kell venni, ha szemüvegre van szüksége, vagy megbüntet a rendőr, mind olyan helyzet, amikor valahonnan pénzt kell szerezni.

Ami van és ami nincs

A szereplővé váló, középosztályból rekrutálódott közönség szinte értetlenül nézi az eseményeket. Hogy kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy a gyerekét nem tudja elengedi az állatkertbe? Miért nem tesz valamit a falu a korrupt polgármester ellen? Miért nem gazdálkodja ki az egyén azt a pénzt, amire szükség van, ha pedig pénz kell, miért nem egymáshoz fordulnak, és miért hívják az uzsorást? Miért választja mindenki a feketén dolgozást, mikor a kifizetés biztonsága ennél a foglalkoztatási formánál a legalacsonyabb?

A nyomorban tett öltönyös látogatásunkkor folyamatosan nő a gyomorban a szorító érzés. Kiderül ugyanis, hogy mindaz, ami a mi életünket irányítja, befolyásolja, az ebben a világban nem létezik. Nincs cipő, ezért iskolába járás sincs. Mivel az egész faluban nincs senki, aki kicsit is jobban áll, mint a többiek, ezért segítség és szolidaritás sincs. Nincs utánanézés, mert nincs hol utánanézni a jogoknak, nincs számlakérés, nincsenek könnyen elérhető egészségügyi vagy szociális szolgáltatások sem. Nincs büszkeség és az igazi döntéshelyzet is hiányzik. Nincs gyümölcs, hús, nincs osztálypénz és születésnapi buli sincs a gyereknek. Nincs tervezés, nincs gondoskodás, nincs „okoskodás”, és stratégia sem a nehéz helyzetek áthidalására. Nincs szűrővizsgálat, gyógyszer, orvosi ellátás, kórházi kezelés, de még fogpótlás sincs.

Aki a közönség soraiban ülve - még ha néha azt kicsit túl is - játssza a szerepét, az is lassan rádöbben arra, hogy ezek helyett mi az, ami van. A boltban kóla, rohadt alma és chips. Korrupció és uzsora. Csalások, tántorgás a bűn és az ügyeskedés határán. A buta kockázatvállalás is van. Az épphogy a fejüket a víz fölött tartóktól lenézés, és kirekesztés. Alázat, abból nagyon sok van.

Szociológiai magyarázatok helye, ideje

Bass LászlóA három, zseniális színész (Fábián Gábor, Hay Anna, Jaskó Bálint) mellett Bass László szociológus is állandó szereplő. Ő fejlesztette ki a társasjátékot és az interaktív előadás kialakításában is segített. Moderátorként van jelen egész este, segíti felfedni azokat az összefüggéseket, amelyre a kutatásai során talált választ. A HR Portálnak elmondta, hogy ez a szerep főleg a fiataloknak tartott előadások során kap különös jelentőséget, mivel náluk nem ér véget az előadással a program, hanem még segítik a feldolgozást is.

Bass László nem mondott semmilyen újdonságot a szegénységről, de olyan keretbe helyezte a történetet, amitől az ott lévők hitelesnek érezhették a játékot. Elmondta például, hogy a kirekesztettség - amit a köznyelvben szegénységnek hívunk-, nemcsak jövedelem-nélküliséget jelent, hanem azt is, hogy semmilyen erőforrásbeli tartalékjuk sincs ezeknek az embereknek. Nagyon korán kezdődik ez a folyamat, már kora gyermekkorban, amikor az anyagiak hiánya miatt nem lesz lehetősége a gyereknek úgynevezett „gyenge kapcsolatok” kialakítására. A kirekesztettségben felnövő gyerek elesik attól, hogy a helyileg fontos emberrel bármilyen viszonyba kerülhessen, és felnőve az egyetlen kapcsolati háló a hasonló helyzetű szomszédságból fog állni.

Szintén a szakembertől hallottuk, hogy a mai magyar falvak egyik legkártékonyabb jelensége, az uzsora mindent átsző. Mivel a bank nem ad hitelt, és egymástól sem tudnak kölcsön kérni az emberek, ezért minden váratlan kiadásnál ezek a keselyűként kőröző bűnözők jelennek meg. 2009 és 2012 között közel 700 feljelentés született uzsorások ellen, de csak körülbelül 30 esetben jutott el az ügy a bíróságig. A legtöbb esetben visszavonták a feljelentést vagy nem akadt tanú.

Tipikus eset az uzsoráspénz igénybevételére például egy váratlan egészségügyi kiadás. A Gyermekélelmezési Alapítványnak jelenleg folyik egy kísérlete: a "Szegények patikája", amelynek keretében egy 2000 fős településen az Alapítvány fizeti azoknak a gyermekeknek a gyógyszerét, akiknek a szülei az orvosságot szegénységük miatt nem váltanák ki. „ Ezt most szeretnék kiterjeszteni több településre is” – mondta Bass László.

Szegények munkája

Mivel a segélyek összege nagyon alacsony és egyre kurtítják azokat, ezért lényeges, honnan szereznek a szegény emberek ahhoz forrást, hogy az élelmet, és a rezsit fizessék. A közmunka jó lehetőség a segélyhez képest, hiszen ideig-óráig állandó, biztosan kifizetett jövedelem, még ha nagyon alacsony is az összege. Azonban Bass László is felhívta a figyelmet arra, hogy a közfoglalkoztatásból csak a másik közfoglalkoztatásba vezet az út. Akkora jövedelmet nem lehet ezáltal szerezni, ami elegendő lenne a megélhetésre, ezért ez igazából zsákutca.

A feketemunkával - a gazdasági károkon túl - az a gond, hogy végtelenül egyenlőtlen a hozzáférések lehetősége, és nagyon nem egyenrangúak a kézfogással szerződő felek. Semmit nem tehet a feketemunkás, ha csak a felét kapja a pénzének, vagy ki sem fizetik. Ráadásul, nincs válogatás sem, mindenfajta munkát el kell vállalni.

Mégis a feketemunka sokkal inkább jelent kitörési pontot, mint a közmunka. Aki bevált, azt ugyanis szívesen hívják újra, esetleg más, jobban fizető, minőségi munkához is hozzájuthat. A jól dolgozót minden munkaadó megbecsüli. A közmunkán lévő ember azonban nem tud alkalmi munkát vállalni, nem épül ki a kapcsolatrendszere, és marad abban a kilátástalan kapcsolati hálóban, amelyben korábban is mozgott.

A nevetés helye

A színészeknek és Bass Lászlónak hála, remekül szórakoztunk. Közös döntéseket hoztunk, kézfeltartással szavaztunk, a csoporttársak vicces közbeszólásai is okot adtak a nevetésre. De a rossz érzés több ok miatt megjelent. A megalázottság, a kiszolgáltatottság döbbenetesen átérezhetővé vált. Ezzel az érzéssel együtt már nehéz felhőtlenül szórakozni.

Másrészt mi most olyan emberi sorsokon nevettünk, ami nagyon távol áll tőlünk, és ha jó szerencsénk úgy hozza, akkor soha nem is fogja egy budapesti értelmiségi a saját bőrén megtapasztalni a vidéki falvakban élők mélyszegénységét.

Bass László szerint az előadásokon résztvevők közül saját élményt ebben a témában nagyon kevesen szereztek eddig, és a humor segít közel vinni a mondandót az emberekhez. Szerinte nem kinevetjük a szegénységet, hanem a tanulás eszközévé emeljük a humort.

A vakszerencse és a megalkuvás győzött

Mivel ez egy társasjáték, ezért nyertesek is kellettek a végére. Két „család” nyert, ők élték túl a hónapot. Az egyik családnak szerencséje volt. Elkerülte a nagyobb váratlan kiadásokat, ráadásul a gyermekük hozzájutott egy ösztöndíjhoz is. Az ösztöndíjból nem tanszereket vásároltak, hanem a villanyszámlát fizették ki. Ők – a játék során - végig olyan, középosztályos döntéseket hoztak, amelyeket lehet, hogy az alacsonyabban iskolázott emberek át sem tudtak volna gondolni.
Erről Bass Lászlónak más a véleménye. Szerinte az iskolázatlan embereknek is van túlélési stratégiájuk, ami középosztályi nézőpontból irracionálisnak tűnik, pedig nem az. „A mi stratégiánk a létező forrásokon alapul: kifizetni a csekket – vagy félretenni rá a pénzt, olcsón nagy tételben vásárolni, nem tartozni senkinek stb. Ez itt nem működik – ezzel a mi játékosunk egy fillér nélkül vágna bele a hónapba és az első váratlan kiadás az uzsoráshoz lökné. A szegény-stratégia fordított: csak azt kifizetni, amit muszáj: a csekket minél később, kisboltban hitelre vásárolni, akkor is, ha éppen lenne rá pénz, a gyerek szemüvegét majd a jövő hónapban intézni.” Az ebből fakadó károk csak később jelentkeznek, de nekik a mai napot kell megoldani, a későbbi bajt majd akkor kell kezelni, ha már kikerülhetetlen.

A másik család is nullára hozta ki a végeredményt, de ők „eladták a lelküket” a korrupt polgármesternek.

És, hogy a mi csapatunk hogyan is járt? Vesztettünk. Mínusz negyvenezer forinttal zártunk. Nem tudtuk befizetni a rezsit és tartoztunk 10 ezer forinttal Uzsorás Jenőnek. Ahogyan a postáskisasszony pletykáiból megtudtuk: „…a szomszéd faluban nem fizetett valaki az uzsorásnak, erre megölték, feldarabolták és utána megerőszakolták!” Szép kilátások.