Munkaadók milliárdjai a segélyhez vezető úthoz

A munkaadók a bérköltségeik után 3 százalék munkáltatói járulékot fizetnek a Munkaerő-piaci Alapba. Ezt azért teszik, hogy több és jobb legyen a munkaerő kínálat, hogy legyen pénze az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak munkaerő aktivizáló (visszasegítő) és fejlesztő eszközökre. E forrásból képzések, bértámogatás, közhasznú foglalkoztatás, egyéb fejlesztő programokra fordíthat forrást a hivatal, a regionális munkaügyi tanácsok jóváhagyásával.

Az "Út a munkához" program ezen aktivizáló eszközök forrásával néhány hónapos közcélú és közmunkát kíván 95 százalékban finanszírozni. Azon csak a szociálisan jogosultak vehetnének részt. Így a munkáltatók által befizetett járulék egyre nagyobb részét fordítaná a segély jogosultság megszerzésére, elvonva a forrást a munkaképes emberek munkaerőpiacra vezetésétől. Ez teljesen ellentétes minden európai gyakorlattal, irányelvvel, ajánlással. Ott már régen a piaci, az önfenntartásra képes vállalkozások munkahely teremtését, a nyílt munkaerő-piacra vezetést támogatják.

A magyar jogszabályok is megengednék, hogy ezen alapból sokkal többet fordítsanak például a kisvállalkozások bértámogatására, foglalkoztatási adókedvezményekre, alkalmi munka kifehérítésére, jobb támogatás menedzselésére. A néhány hónapos, jellemzően kommunális önkormányzati munkához adott támogatásnak tényleg csak egy célja van: megvizsgálni, hogy az álláskereső vajon "megérdemli-e" a segélyt. Itt önfenntartó munkahely nem jöhet létre, hiszen ez a támogatás vállalkozásnak nem adható, az önkormányzatok pedig a legritkább esetben növelik saját státuszaikat. Nem is csoda, hogy az ilyen támogatott állami vállalatok világa Európában leépült, hiszen a vállalkozások versenyhelyzetét sérti a vállalkozások adójából.

Az Út a munkához állami akció nem felfelé, a munka világa felé kívánja irányítani a munkát keresőket, nem az önfenntartó képesség esélyét kívánja javítani, nem több, aktív munkaerőt kíván a munkaerő-piacra vezetni. Ez a beavatkozás bizony lefelé, a kilátástalan közmunkán keresztül a tartós segélyt, a passzivitást, az eltartottságot szolgálja.

A munkaerő fejlesztése egy szakma, feltétele egy erre kiépített fejlesztő, segítő rendszer. Ennek persze része a támogatott foglalkoztatás is, mely segíti a munkatapasztalat szerzését, a visszailleszkedést. A munkába segítés külső feltétele pedig egy ösztönző gazdasági, szociális szabályozó rendszer. E rendszernek biztosítania kell, hogy érje meg legálisan dolgozni, és érje meg foglalkoztatni. Miközben az európai országok egységes irányelveken alapuló foglalkoztatási politika mentén fejlődnek, addig mi éppen visszafelé haladunk, a büntető, eltartó állam felé.

Legalább annyit el kellene elérni, hogy a közfoglalkoztatásra fordítható éves összeg ne lehessen több, mint a vállalkozások bértámogatására fordítható összeg.

Kulinyi Márton foglalkoztatáspolitikai szakértő